Jó volna nem érteni, amit látunk – újra itt az ARC kiállítás

Égbe nyúló kérdőjelekkel, izgalmas gondolattársításokkal, humoros megoldásokkal és fájóan aktuális üzenetekkel is találkozhatunk a Bikás parkban látható ARC plakátkiállításon. Figyelem: a szembenézés elkerülhetetlen.

Hova tovább? Hova tovább, ha az ország vezetője inkább a kovászos uborka elkészítéséről szóló közösségi média posztjaival, mint intézkedéseivel próbál népszerű lenni? Hova tovább, amikor egy, korábban csak történelemkönyvekből és regényekből ismert világjárvány kifordítja sarkaiból megszokott mindennapjainkat? Hova tovább, ha a (sajtó)szabadság kiüresített fogalommá válik? Megannyi megválaszolhatatlannak tűnő felvetés és pontos, érzékeny reflexió elevenedik meg a látogató előtt az ARC közérzeti kiállításon járva, amely a tőle megszokott módon az elmúlt időszak közéleti és társadalmi történéseire reagálva tart tükröt elénk. A zuglói Örs vezér útjáról az újbudai Bikás parkba költözött köztéri projekt ezévben a „Hova tovább?” pályázati tematika mentén állt össze, a szakmai zsűri által több mint hétszáz pályázatból kiválasztott plakátok azonban inkább nagy kérdőjeleket formálnak, mint válaszokat e kérdésre. A megjelenített témák közt túlsúlyban van a járványhelyzet, a karantén, az Index szerkesztőségének kivéreztetése, a Balaton átszabása, és az uborkaszezon, de egy-egy vasalódeszka, és környezetvédelmi felkiáltás, az általános érvényű szorongásról és a szüntelen menekülési vágyról tanúskodó munka, vagy humorral fűszerezett üzenet is megjelenik.

"Apukám mindig azt mondta, ha nyakig ér a szar, örüljünk, hogy legalább nem hullámzik – vagy ha lehet, ne csapkodjunk" – olvashatjuk Mészáros Dóra munkáján; Szabó Izabella plakátján a „majdleszvalahogy” felírás a „ja, ha teszel is érte valamit” gondolattal egészül ki; míg valamivel arrébb a nemzeti trikolór színeiben az egyre inkább valósággá váló „Mindenkit gyűlölünk!” felirattal találkozhatunk (Kalló Dorottya, Szamosi László, Szekeres Gábor, Varga Bianka alkotása). A ragozást tanítja Sátor Dénes Nemzeti Alaptanterv című plakátjával, amelyet figyelve mind együtt skandálhatjuk: „én lopok, te lopsz, ő lop, mi lopunk, ti loptok, ők lopnak”; s aztán ott van a befőttesüvegből megszökött uborka szólama: „Én ehhez nem adom az arcom!” Szőke Dávid: Hello, ubik című (a miniszterelnök nyári Facebook-bejegyzését idéző) alkotása lett a pályázat harmadik helyezettje, ezt Sipos Zoltán: Az utolsó kapcsolja le című műve előzte meg: a rendhagyó plakát nem több, mint egy fekete alapon narancssárga kapcsoló – a néző eldöntheti milyen keresztmetszetben szeretné ezt értelmezni. Az első díjat Elter Zsolt: Szerelem a korona idején című plakátja kapta, amely az év elején még ismeretlennek tűnő, mára globálissá vált érzetet rejt magában, hasonlóan a Hammer Agency különdíját elnyert Szücs János: Noé 2020 című munkájához. S idén sem maradhattak el a karikatúra-jelleggel készült plakátok, olyannyira nem, hogy a legkedélyborzolóbb alkotásnak járó Borz-díjat Mel Szalkai: Lölöland című műve kapta.

Párhuzamos valóságainkra hívja fel a figyelmet Gulyás Lídia szinte már maró, megannyi „húsvéti tojást” rejtő alkotása, amelyen az internetes divatáruház csomagolása vagy a kommersz kávézólánc műanyagpohara mellett a lángokba borult, fegyveresektől ölelt utcát láthatjuk; míg Puskás Marcell az okostelefonok és a digitalizáció által határolt, abszurd létünkre világít rá; s a mindennapi anomáliákról tudósít Dina András, vagy Hajsz Tibor munkája. Ahogy az aláhúzott „Betegségével kérjük ne zavarja a rendelést!” kiírást, vagy a „Nem ugrálunk!” felszólítás mentén a feltartóztatott ugróiskolát látjuk, talán mind egyet tudunk érteni Brezony Csilla gondolatával: „A távolság megnyugtatna”. Ahogy a koraőszi időben sétálgatva bizonyára az is sokak fejében megfordulhat, jó volna nem érteni, mit állítanak ezek a pályaművek.

Noha a plakátok nem nélkülözik az iróniát, a szellemességet, és a látványos ötleteket, a néző mosolya mégsem tarthat sokáig; a szembenézés elkerülhetetlen. Mintha évről évre egyre rosszabb lenne a közérzetünk, mégsem fordulnánk vele szakemberhez (nem zavarunk, ugyebár). Nyugtalanító és nyomasztó, ha egy pillanatra elmerengünk azon, az itt látott művészeti alkotások milyen közel is állnak a jelenünkhöz, hogy amit látunk, épp csap tegnap történt egy demokratikusnak mondott országban. És fájó belegondolni, hogy ha a pályázat határideje valamivel tovább tartott volna, most nem csak az Indexnarancs és az uborkazöld virítana sok helyen, a barikádok piros-fehér színeivel is tele volna a Bikás park. Ezután valóban egyetlen kérdés marad: hova tovább?

Infó:

20. ARC közérzeti kiállítás

Újbuda, Bikás park

Látogatható: november 1-ig.

Még több képet fotógalériánkban talál!