Áttörni a falakat: valóságközeli képet nyújt Cso Namdzsu regénye

A női elnyomás határokon átívelő jelenség, Dél-Koreában különösen jelen van. Erről nyújt eleven irodalmi tablót Cso Namdzsu National Book Award-jelölt regénye.

„Vajon a törvény vagy a rendszer változtatja meg az értékeket, vagy az értékek vonják maguk után a törvény és a rendszer változását?” E kérdést feszegeti kétszáz oldalon át Cso Namdzsu Született 1982-ben című regényében, amely az Egyesült Államok második legjelentősebb irodalmi elismeréseként számon tartott Nemzeti Könyvdíj (National Book Award) idegennyelvű könyvek kategóriájában idén a legjobb tíz közé került. A magyarul Németh Nikoletta fordításában olvasható mű megjelenésekor Dél-Koreában szenzációt keltett, több millió példányban adták el, minden ötvenedik ember olvasta, és a helyi #MeToo mozgalom alapkönyveként, az intézményesített női elnyomás elleni fellépés regényeként emlegetik. Holott Cso Namdzsu rövid, szikár írása anélkül foglal állást, hogy azt mondatokban megformálná, és tálcán kínálná az olvasónak; esszenciája is ebben rejlik leginkább.

A regény elején megismerkedünk a harminchárom éves, házas, gyermeket nevelő Kim Dzsijonggal, aki látszólag mentális nehézségekkel küzd. Majd innen térünk vissza időben a gyerekkorához, és követjük végig életének meghatározó eseményeit, a mindennapok sodrását, mígnem újra elérkezünk a jelenbe. Ez az út azonban korántsem egyenletes: az évek előrehaladtával a főszereplő – akárcsak az olvasó – fokozatosan ébred rá, mit jelent Dél-Koreában úgy élni, ha a személyi azonosítószáma nem egyessel kezdődik. Kim Dzsijong a nővérével egy szobán osztozik, miközben öccsének saját szobája van. Az iskolában csak a fiúk után jár neki ebéd, és amikor az utcán zaklatják, otthon szidást kap érte. Egyetemet végzett, de hátránnyal indul a munkaerőpiacon. Kiváló dolgozó, az előléptetés mégsem neki, hanem férfi kollégáinak jár. Karrierje feladására kényszerül, amikor családanya válik belőle, ahogy azt a rendszer megköveteli.

Bár a mű elsősorban szépirodalom, szociográfiai elemekkel, hivatkozási pontokkal kiegészülve kínál bepillantást a fikción túli világ ridegségébe. Szembesíti azzal az olvasót, amit lát, valóságközeli képet nyújt a koreai lányok, nők életéről. S könnyű lenne azt mondani, csupán az ázsiai országról van benne szó; ám az írással gyakran azonosulni tud az európai, történetesen a magyarországi olvasó is. Cso Namdzsu regénye kiáltvány, az ellen a rendszer ellen, amely mindannyiunkat – legyünk nők vagy férfiak –, a világ számos pontján áthatolhatatlan falak mögé próbál kényszeríteni.