Előfizetés

Betiltják a szőrmekereskedelmet Izraelben

MTI
Publikálás dátuma
2020.10.06. 15:37
Szőrmekereskedelem ellenes aktivisták divatbemutatója 2013-ban Tel Avivban
Fotó: JACK GUEZ / AFP
Ez az első ország, ahol betiltják az állati szőrmék eladását és vásárlását.
Az új szabályozás terveit Gila Gamliel környezetvédelmi miniszter jelentette be. Kiemelte: „erkölcstelen” a bőrök és szőrmék használata a divatiparban. Mint elmondta, csak erősen korlátozott keretek között lehet a jövőben engedélyt kapni a használatukra – írta a BBC.com
Jelenleg is bárkinek, aki szőrmét akar eladni vagy vásárolni Izraelben, engedélyre van szüksége ehhez, de az új szabályok szerint már csak olyan esetekben adnak ki engedélyt, amikor a kereskedelem oka „tudományos kutatás, oktatás, vallásgyakorlás vagy hagyományőrzés”. A kivétel valószínűleg Izrael kiterjedt ultraortodox közösségére vonatkozik, az ide tartozó férfiak ugyanis tradicionálisan nagy, kerek szőrmekalapot, strájmlit viselnek. A szokás Kelet-Európából származik.
A törvényt megszegők egy évnyi börtönbüntetésre, vagy 220 ezer dolláros (67 millió forintos) pénzbüntetésre számíthatnak.
Izrael az első ország, ahol betiltják az állati szőrmék kereskedését. Eddig csupán néhány amerikai város és a brazíliai Sao Paulo tiltotta be az adásvételüket. Az állatvédelmi csoportok üdvözölték Izrael lépését.

Már kézből eszik a pápaszemes pingvinfióka, ön is segíthet nevet adni neki

MTI-Népszava
Publikálás dátuma
2020.10.06. 15:04

Fotó: Szegedi Vadaspark
Bár a tojásból augusztusban kikelt madár nemét még nem sikerült megállapítani, a Szegedi Vadaspark pályázatot hirdetett a névadására.
Pápaszemes pingvin (Spheniscus demersus) kelt ki a Szegedi Vadasparkban, a néhány hetes állat már elfogadja gondozója kezéből a halat – tájékoztatott Veprik Róbert igazgató. A fióka augusztusban kelt ki a tojásból. Kezdetben szülei, a furcsa módon Törpapának keresztelt anyja és az apja, Grün szállították neki a táplálékul szolgáló halat, de a közelmúltban elkülönítették a csapat többi tagjától, hogy megszokja, az emberektől kap élelmet. 
Az állatkerti pingvintartás során fontos, hogy a gondozók tudják, melyik egyed mennyit eszik, emellett vitamint, sótablettát és tavasztól őszig gyógyszert is kell adagolni nekik. Ez utóbbit azért, mert az északi féltekén szúnyogok által terjesztett, de az itteni madaraknál megbetegedést nem okozó madármalária a pingvinekre súlyos veszélyt jelent. A betegség nagyon gyors lefolyású, és az állat pusztulásával jár, így fontos a megelőzése. A gyógyszer azonban túladagolva is ártalmas, ezért van szükség a kézből etetésre. Ahogy a kis pingvin megszokja ezt az etetési formát, vissza is térhet a csapatba.
Könnyen lehet, hogy a legfiatalabb pingvin sem a nemének megfelelően fogják hívni, az elnevezését ugyanis az állatkert annak ellenére a látogatókra bízza, hogy még nem tudják, milyen nemű. A javaslatokat e-mailen, az info@zoo.szeged.hu címen várják.
A pingvinek monogám, életre szóló kapcsolatban élnek a kolónián belül, és mindkét szülő szerepet vállal a fiókák felnevelésében. A költési idő valamivel hosszabb, mint a legtöbb madárnál, akár 42 nap is lehet. Többnyire egy-három tojást raknak. A fiókák elválasztása körülbelül két hónapos korukban kezdődik, ekkortól tanulják meg, hogyan szerezzenek táplálékot maguknak.
A pápaszemes pingvineket fajmegmentési program (EEP) keretében tartják Szegeden, így szaporításuk természetvédelmi érdeket is szolgál. A természetben a legnagyobb problémát az élőhelyek pusztulása, a tojásvadászat és a kevesebb táplálék mellett a Dél-Afrika térségében sajnos nem ritkán előforduló olajtanker-katasztrófák jelentik. Egy-egy ilyen tragédia alkalmával ezrével pusztulnak a pingvinek is. A pápaszemes pingvinek 2011-ben érkeztek a Szegedi Vadasparkba. A fiatal egyedek idővel párba álltak, majd 2014-ben ki is kelt az első két fióka, amelyek ma már a csapat teljes jogú tagjai.

3000 év után újra élnek erszényes ördögök Ausztráliában

MTI
Publikálás dátuma
2020.10.06. 10:13

Fotó: Nicolas-Alain Petit/Biosphoto / AFP
Bár maguknak kell boldogulniuk, egyelőre kerítés védi az elszaporodás reményében betelepített 26 fiatal példányt a tasmániai tájra emlékeztető rezervátumban.
Kihalásuk után háromezer évvel újra élnek vadon erszényes, más néven tasmán ördögök az ausztrál kontinensen, ahol egy természetvédő civil szervezet telepített be 26 fiatal és egészséges példányt egy védett területre az elszaporodás reményében.
A kontinentális Ausztráliából valószínűleg a dingók (vadkutyák) irtották ki a legnagyobb testű húsevő erszényes ragadozót, a Sarcophilus harrisii-t, amely ma már csak Tasmánia szigetén fordul elő, és ott is kihalóban van egy gyógyíthatatlan rákbetegség, az állatok pofáját megtámadó fertőző arcdaganat (DFTD) miatt.
Az Aussie Ark nevű természetvédő szervezet más hasonló szervezetekkel együtt júliusban 15, szeptemberben pedig további 11 húsevő erszényes ördögöt helyezett ki egy 400 hektáros védett területre Barrington Topsban, Sydneytől 300 kilométerre északra. A szervezet elnöke, Tim Faulkner történelminek mondta az újrahonosításra tett első lépést, és hihetetlennek nevezte, hogy 16 évi munka eredményeként sikerült idáig eljutni. Az Aussie Ark az eddigi legnagyobb tasmánördög-tenyésztési programot hajtotta végre.
Az ausztrál szárazföldön jelenleg a legnagyobb őshonos ragadozó az óriás erszényesnyest, amely azonban alig több mint egykilósra nő meg. A nyolckilós súlyt is elérő erszényes ördög más őshonos állatokkal vagy elhullott állatok tetemével táplálkozik. A tasmán ördög nem veszélyes sem emberre, sem haszonállatra, de ha megtámadják, védekezik, és ilyenkor súlyos sérüléseket okozhat.
A gondosan kiválogatott, fiatal és makkegészséges tasmán ördögök betelepítésével a szervezet hozzá akar járulni a kontinentális fauna stabilitásához is. Tim Faulkner szerint például a tasmán ördög jelenti a kevés természetes megoldás egyikét a rókákra és az elvadult macskákra, amelyek a kontinensen kihalt 40 emlősfaj többségének a kipusztulásáért felelősek. "Itt többről van szó, mint pusztán az erszényes ördögről" – mondta.
A vadonba elsőként kihelyezett erszényes ördögöket kerítés védi olyan veszedelmektől, mint az autóforgalom vagy a betegségek, később azonban meg akarják honosítani az állatokat szabad területeken is, ahol olyan komoly veszélyekkel néznek szembe, mint az Ausztráliában évről évre pusztító erdőtüzek. A Barrington Tops-i rezervátumban az erszényeseknek maguknak kell elboldogulniuk, de azért szorosan figyelemmel kísérik a sorsukat, hogy szükség esetében közbe tudjanak lépni. Egy olyan vidéket választottak ki számukra, amely hasonlít a tasmániai tájra.
 A cél a faj újbóli puszta elterjesztésének kívül az is, hogy egyfajta vésztartalékot képezzenek egészséges állatokból arra az esetre, ha a faj tényleg végveszélybe kerülne a fertőző pofadaganat miatt Tasmánián. A csak egyes fajok esetében fertőző rákbetegség az 1990-es évek közepén történt megjelenése óta az állomány 85 százalékát irtotta ki Tasmánián, ahol már csak 25 ezer egyed él a járvány elterjedése előtti 150 ezerrel szemben. A kórt harapással adják át egymásnak az erős állkapcsú és heves vérmérsékletű erszényesek párzás vagy viaskodás közben; az állatok többnyire éhen halnak, mert nem tudnak táplálkozni a pofájukat eltorzító daganatok miatt.
Az erszényes vagy tasmán ördög csak egyike annak a hét fajnak, amelyet az Aussie Ark újra meghonosítani tervez az ausztrál kontinensen az elkövetkező években.