Első olvasatra abszolút win-win stratégiának tűnik az orosz metrógyártótól a BKV által követelt csaknem 7 milliárdos kötbérkövetelés átruházása a magyar államra, illetve a képviseletében eljáró minisztériumra. Különösképpen a fővárosi közlekedési cég számára, hiszen megszabadulnának egy drága, kényes, bizonytalan kimenetelű és hosszú pertől.
Holott a pénz most kell, hiszen a válság miatt drasztikusan csökkent a jegyárbevétel. Az se baj, ha csak elektromos buszt vehetnének a pénzből, a BKV buszparkjára ráfér a korszerűsítés, ráadásul ez beleillik az ellenzéki városvezetés zöld város programjába. Karácsony Gergely főpolgármester se panaszkodhatna, hiszen politikai arcvesztés nélkül hátrálhatnának ki a továbbra is forró krumpliként dobált orosz metrókocsi ügyből, sőt állami forrásból fejleszthetnének - bár a buszvásárlásra tavaly ígért 3,2 milliárd forinthoz sem jutottak még hozzá.
A kormány pedig amellett, hogy komoly megrendelőt prezentál ezzel saját zöld busz programjához, újabb piros pontokat gyűjthet be Putyinnál. Igaz, vélhetőleg ők sem tudják, pontosan hányat is kellene összegyűjteni a jobb érdemjegyért. S persze a Metrovagonmas is elégedett lehet, hiszen a magyar kormány képviselőjével alighanem simulékonyabb párbeszédet folytathatnak.
De mielőtt kényelmesen hátradőlnénk, azért érdemes egy pillantást vetni a hátunk mögé, mert van ott néhány éles tüske. Először is a milliárdok, amit az oroszok helyett fizetnének ki. Ezt akármilyen forrásból teremtik is elő, az adófizetők pénze, amit másra is költhetnének. Egy újabb stadionnál, vagy Mészáros-Tiborcz-féle szállodafejlesztésnél persze ez is jobb. Másrészt a metróügy átadásával vélhetőleg örökre elvész a lehetőség, hogy kiderüljön, pontosan kinek a megbízására trükköztek a metrókocsik beszerzésével. Mert azt aligha hiheti bárki, hogy valóban a régi kocsikat újították fel.
Talán mindenki jobban örülne, ha elnyelné a süllyesztő ezt az ügyet. Egy nemzetközi per viszont nem kívánt reflektorfénybe vonhatta volna.