A napokban kerül a német könyvesboltokba Christoph Daum önéletrajzi könyve, az Immer am Limit (Mindig a határon), amely a szerző felemelkedéséről és bukásáról szól. Találó a cím, hiszen a kiváló futballszakember egy személyben szenvedélyes provokátor is, aki gyakran feszegetett határokat. A kölni sportfőiskolán az edző pedagógiai és pszichológiai feladatairól írta diplomamunkáját, majd a gyakorlatban is bemutatta unortodox motivációs módszereit. A Bayer Leverkusen játékosaival üvegcserepeken futott, hogy fokozza elszántságukat. Az FC Köln öltözőjét 40 ezer márkányi bankjeggyel tapétázta ki mérkőzés előtt, a prémiumra emlékeztetve a futballistákat.
Ez utóbbi ötletéről visszatekintve azt mondja: nem tudja, mennyire volt hatékony, de tény, hogy csapata aznap 3-1-re győzött. Daum edzői karrierje során három országban tizenegy trófeát gyűjtött. A VfB Stuttgart kispadján megnyerte a Bundesligát (1992), az Austria Wiennel osztrák bajnok lett (2003), a török bajnoki címet pedig két isztambuli klubbal is elhódította: a Beşiktaşsal egyszer, a Fenerbahçéval kétszer. Sokkal többet is elérhetett volna, ha… 2000 őszén már aláírt szerződése volt arról, hogy átveszi a német válogatott irányítását, de Uli Hoeness, a rivális Bayern München menedzsere egy bulvárlapban meggyanúsította, hogy kokaint szív. A laboratóriumi vizsgálat egy hajszálában ki is mutatta a tiltott anyag nyomait.
A Leverkusentől azon nyomban kirúgták, a Nationalmannschaftnál meg sem kezdhette a munkát. Daum utólag elismeri, kétségtelenül nagyot hibázott, ugyanakkor balszerencsés is volt. Egy korábbi, külföldi tesztje negatív eredményt mutatott, ezért vállalkozott önként a vizsgálatra. Az ügy kipattanásakor tett kijelentése – „abszolút tiszta a lelkiismeretem” – szállóigévé vált, a közvélemény hazugnak könyvelte el. Pedig sokan mások, köztük politikusok is, átvészeltek hasonlóan kínos kalandokat, ám a szövetség, a DFB éppen egy kábítószer-ellenes kampányt támogatott, és mégse röhögtethette ki magát azzal, hogy eközben a frissen megbukott trénert alkalmazza.
Az idén 67 éves Daum azt is elárulja, hogy annak idején óvatosabban akart fogalmazni a gyanúsítások kapcsán, valahogy így: „a drogok nem játszanak jelentős szerepet az életemben”. Csakhogy ezt a klubvezetők kevesellték, ők beszélték rá a kategorikus nyilatkozatra, amely azután a pozitív eredmény ismeretében vállalhatatlannak bizonyult. Ám ezt nem mentségként hozza fel, hiszen elismeri: ő mondta ki az elhíresült szavakat, így a felelősség is őt terhelte. Azzal sem mentegetőzik, hogy a kokainfogyasztás a magánéletének része volt, mert „egy sikeres futballedzőnek nincs magánélete”.
Évek múltán, amikor Hoenesst adócsalásért elítélték és bebörtönözték, Daum sokakat meglepő visszafogottsággal reagált a riporterek kérdéseire. „Ugyan már, ki hibátlan?”, felelte ahelyett, hogy verbális elégtételt vett volna. Utólag úgy fogalmaz: saját bőrén tapasztalta, hogy egy ilyen botrány milyen hatással van a családra, és azt „a legnagyobb ellenségének sem kívánta”. Azóta Hoeness felhívta, és megköszönte neki, hogy – noha az előzmények miatt minden oka meglett volna rá – nem csapott le az alkalomra, nem rúgott bele. A két idősödő szakember, miután majd negyedszázadon át vívták személyeskedésig fajuló magánháborújukat, a sportszerűség jegyében tisztázta az elmérgesedett vitákat.
Ami a focit illeti, a Bundesliga status quójával továbbra sincs kibékülve Daum. Szerinte a zsinórban nyolcszoros bajnok Bayern München lehetséges kihívói eleve föladják a harcot, amikor a szezon elején úgy nyilatkoznak, hogy céljuk a Bajnokok Ligáját érő helyezés megszerzése. „Nincs annál rosszabb, mint meg sem próbálni”, mondta a Der Spiegel hírmagazinnak adott interjújában. Daum felállt a padlóról. Külföldön kapott lehetőséget a botránya után, Ausztriában és Törökországban újabb bajnoki címeket és kupákat nyert. 2007-ben a kölni stadion gyepén, a kezdőkörben kötött házasságot. És ami mindennél fontosabb, legyőzött egy rákbetegséget. Jelenleg az edzőképzésben dolgozik. Úgy érzi, a német első osztályban már aligha kap munkát, és beletörődött abba is, hogy szertefoszlott az álma: sohasem lesz a német válogatott szövetségi kapitánya.
