Kármentésbe kezdett az orvosi kamara

Keretek közé szorítaná az orvosok vezénylését békeidőben, és meghatározná, mely esetekben tilthatnák el őket másodállástól.

Kompromisszumos javaslatot készített a Magyar Orvosi Kamara (MOK) az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény módosítására. A Pintér Sándor belügyminiszternek eljuttatott javaslatban a kamara keretek közé szorítaná az orvosok vezénylését békeidőben, és meghatározná, mely esetekben tilthatnák el őket másodállástól.

Az alig két hete elfogadott törvény ugyan – a MOK törekvésének megfelelően – magasabb jövedelmet és a hálapénz büntető jogi szankcionálását ígéri, de „ezért cserébe” megfosztja az orvosokat a közalkalmazotti státuszuktól. A jövőben eltilthatók a másodállásaiktól, valamint vezényelhetőkké válnának békeidőben is, akár két évre is áthelyezhetik őket az ország bármely pontjára.

Lapunk úgy tudja, a MOK ragaszkodik ahhoz, hogy a kormány módosítsa a törvényt. Más forrásból viszont úgy értesültünk, hogy a kormányzat legfeljebb a jogszabály végrehajtási utasításaiban venné figyelembe a köztestület kéréseit.

A kamara kéri, hogy a jogalkotók tegyenek különbséget a normál működésre és a rendkívüli helyzetekre vonatkozó szabályok között. Így míg az előbbiben évente legfeljebb 44 napra, addig egy veszélyhelyzetben maximum 100 munkanapra legyenek kirendelhetők az orvosok. Azt is kérik, hogy a kirendelésnél legyenek védett csoportok: a kisgyermekesek, a gyermeket várók vagy a hozzátartozójukat tartósan ápolók, és a legalább 50 százalékos egészségkárosodott orvosokat ne lehessen át helyezni. Akiket viszont kirendelnek, azoknak kirendelési díjat kérnek.

Az új törvény előírja azt is, hogy az orvos, csak akkor végezhetne a főállásán kívül máshol munkát, ha ezt egy „felettes szerv” engedélyezi. A MOK szerint a törvénynek konkrétan kellene rendelkeznie arról, hogy a munkáltató milyen esetekben tagadhatja meg a másodállás jóváhagyását. Egyebek mellett azt kérik, hogy az engedélyező ne utasíthassa azt el, ha az nem orvosi tevékenység, illetve ha olyan munkát akar az érintett végezni, amire a főállásában szakmailag nincs lehetősége.