Szabad szemmel: Orbánt nem sok minden ösztökéli arra, hogy ügyeljen a diplomáciai látszatra

Nemzetközi sajtószemle, 2020. október 20.

A lap Orbán Viktort is azok közé a populista és nacionalista vezetők közé sorolja a világban, akiknek igencsak jól jönne, ha Trumpnak nem kellene kiköltöznie a Fehér Házból. Merthogy az elnök teljesen a feje tetejére állította az Egyesült Államok nemzetközi szerepét. Kivonult fontos sokoldalú megállapodásokból, illetve intézményekből, szent és sérthetetlennek hitt szövetségeket mondott fel.

De az egyik legfőbb hatást alighanem akkor gyakorolta, amikor olyanokat választott a barátjának, akikről úgy gondolja, hogy egy kicsit olyanok, mint ők: demagógok és nacionalisták, akik simán átlépnek a normákon, megvetik, ha valaki más véleményen van, mint ők, ugyanakkor szüntelenül erősíteni igyekeznek a saját hatalmukat. Közülük egyesek hagyományosan az USA partnerei, mások országával Washingtonnak korábban feszült volt a viszonya. De mindegyikük hasznot húzott abból, hogy hasonszőrű szövetségese van az amerikai kormányzat élén. Olyasvalaki, aki nem csupán becsukja szemét az illiberális rendszerek láttán, hanem még tapsol is nekik. Lásd Brazília, India vagy a Fülöp-szigetek államfőjét.

Orbán meg van győződve arra, hogy Trump nyerni fog. Ha nem, akkor arra számít, hogy Biden alatt lehűl a kétoldalú viszony, de ezzel a lehetőséggel túl sokat nem foglalkozik, mert már 4 éve is jó lóra tett. A politikust nem sok minden ösztökéli arra, hogy ügyeljen a diplomáciai látszatra. Hiszen az illiberális demokrácia megingathatatlan híve. Nem érdekli a jogállam, a demokratikus intézményrendszer vagy éppen a sajtószabadság. Autokrata vonala folytán kevés barátja van az EU-ban, de Trump bizalmát élvezi.

Dorosz Dávid, aki korábban az OGY Külügyi Bizottságának tagja volt, emlékeztet arra, hogy a Fidesz nagy erőkkel próbált kedvező benyomást gyakorolni az elnökre. Nagy győzelemként könyvelték el, amikor Orbán végre ellátogathatott Washingtonba. Annál is inkább, mert a magyar vezető az amerikai kolléga előfutárának tekinti magát.

Budapest számára azonban az a legfőbb, hogy Obamával és Bush-sal ellentétben Trump ki nem nyitja a száját, miközben a magyar hatóságok lecsapnak a civil társadalomra. Sőt, a jelek szerint inkább még lovat ad azok alá. A State Department törölt egy 700 ezer dolláros programot a független magyar sajtó támogatására. Az USA még akkor sem lépett közbe, amikor az Orbán-kabinet igyekezett elűzni a CEU-t, amely amerikai intézmény.

Túlzás volna persze azt állítani, hogy Orbán bármikor is jelentős mértékben igényelte volna az elnök áldását. Hiszen ő már azelőtt megbélyegezte a médiát, félelmet keltett a külföldiek miatt és összeesküvés elméleteket terjesztett, hogy washingtoni kollégája ráállt volna ugyanerre a vonalra. De azért értékeli, hogy Amerikában hasonlelkű partnerre akadt. Dorosz szerint Orbán a hatalmát veszélyeztető potenciális veszélyforrásként tekint a kritikus nemzetközi környezetre, beleértve az uniót és az Egyesült Államokat. Ebből a szempontból nagyon nem jönne neki jól, ha Biden fokozottan kiállna az emberi jogok és a liberális demokrácia értékei mellett.

A magasabb bérek és a jobb munkakörülmények miatt jó ideje tömegesen vándorolnak ki az orvosok Európa középső részéből, ezért tartani lehet attól, hogy nem lesz elegendő szakember a betegek ellátására, ha bedurvul a mostani járvány. A friss diplomás doktorok minden évben csapatostul költöznek nyugatra. A Semmelweis Egyetem egyik tanára azt mondja, hogy akik vették a kalapjukat egykori évfolyamtársai közül, azok most akár 8-szor annyit keresnek, mint ő, noha ő közben megszerezte a PhD fokozatot is. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy mennyivel jobban élnek.

Ugyanakkor a szakemberhiány csak súlyosbíthatja a hazai egészségügy gondjait. Az Orbán-kormány a helyzet láttán akkora fizetésemelésre szánta rá magát, hogy arra nem akadt példa 1990 óta. Az Orvoskamara alelnöke szerint a hatalom a járvány első hulláma során vett 16 ezer lélegeztető berendezést, ám azokat csupán két ezer orvos és ugyanennyi ápoló képes működtetni.

De hát a legutolsó hivatalos statisztika tanúsága szerint 2018-ban 900 orvos hagyta el az országot, miközben az egyetemekről kikerülő utánpótlás létszáma 1200 fő. Ezért pont az a középnemzedék hiányzik, amely már kellőképpen rutinos és át tudná adni tapasztalatait a fiatalabbaknak. Ám ők Álmos Péter szerint már nem jönnek vissza. Ily módon nincs más, mint a teljesen kezdők, illetve az idősebb szakemberek. Ezen persze nem lehet csodálkozni, mert egy tescós árufeltöltő is többet visz haza, mint egy rezidens, vagy egy fiatal szakorvos.

A radikálisan megemelt bérek sem sokat érnek azonban, ha közben más feltételek elfogadhatatlanok. Így az, hogy az orvosokat békeidőben is át lehetne irányítani más kórházakba, akár még két évre is. Álmos szerint ez csak gerjesztheti az exodust.

Reuters

Magyarországon akkora botrány támadt a másság elfogadására tanító mesekönyv megjelenése körül. hogy félő: a vita csak erősíteni fogja a melegellenességet. Pedig a Meseország mindenkié szerkesztője abban a reményben vágott bele a vállalkozásba, hogy a kötet megtanítja a fiatalokat a kisebbséget tiszteletére és a társadalmi kirekesztés elleni harcra. Ehelyett felkavarta a politikát, miután a szélsőjobb és a hatalmon lévő nacionalista kormány homoszexuális propagandának nyilvánította azt, hozzátéve, hogy ki kellene tiltani az iskolákból.

A 37 éves Nagy Boldizsár, aki maga is meleg – roma gyökerekkel, úgy értékeli, hogy az ellenállás jelzi: egyre nagyobb a hivatalos ellenállás az LMBT-közösség tagjaival szemben és ez jól beleillik a Fidesz programjába. Mint mondja, nem jó az, hogy politikai számításból egy gyerekeknek szánt könyvet használnak gyűlöletkeltésre. Elég csak megnézni, mi történt ez ügyben a lengyeleknél és az oroszoknál. Mindez nem sok jót ígér a jövőre nézve.

A lap azt írja, Orbán Viktor erősen keresztény-konzervatív vonalat visz és a jelek szerint már feladta az a véleményét, hogy Lengyelországtól eltérően nem intéz éles támadásokat a szexuális kisebbségek ellen. Ugyanakkor sok művész kiállt a kötet mellett, amit Nagy bátorítónak talál. Úgy fogalmaz, hogy a hozzákötődő stigma miatt évekbe telik, amíg a másság képviselői megbékélnek saját identitásukkal. Főleg akkor, ha vidéken vagy vallásos családban nőnek fel.

Euractiv

Donáth Anna azt tanácsolja a Nyugatnak, hogy az ne ragadjon le a felszínnél, ha meg akarja ismerni az orbáni illiberális rezsim igazi természetét. Merthogy – írja elemzésében a Momentum EP-képviselője – az állam csupán dekorációként használja a jogállamot és a demokráciát, ám a hatalomnak valójában nincsenek korlátai. És a kormányfőnek kapóra jön, hogy az EU szorgalmazza a jogállami feltételek bevezetését, mert ily módon mondhatja, hogy ez ügyben nincs semmi különleges a magyar rendszerben.

Ám ha valaki meg akarja verni a magyar vezetőt ebben a játszmában, akkor nem szabad csupán a formális szempontokat vizsgálnia, mert Orbán nagyon össze tudja zavarni a képet. Hiszen ha a kulisszák mögé nézünk, akkor azt látjuk, hogy egy gondosan felépített hibrid rendszerről van szó, amely első pillantásra teljesen rendben van. Csak éppen ordító az ellentét látszat és valóság, forma és tartalom között. Ennélfogva nehéz megragadni a lényeget, vagyis hogy a szerkezet demokráciaellenes és szembemegy a jogállamisággal.

A Fidesz addig formálja az intézményeket, valamint a társadalmat, amíg az nem jön ki belőle, amit Orbán akar. Nem számolja fel a demokrácia pilléreit, hanem megfosztja azokat a lényegüktől. Vannak pl. választások, de a politikai verseny már teljesen eltorzult. A legsúlyosabb következményekkel az jár, hogy leértékelődik a nyilvánosság. A média javarészét a hatalom tartja markában, vagyis a lakosság jelentős része nem tud érdemi információkhoz jutni.

Virágzik a parttalan hivatalos propaganda, amely gyűlöletre és gyanakvásra épít, megmozgatva az emberek legalantasabb ösztöneit. Egy ily módon felzaklatott társadalomban lehetetlen a békés, demokratikus egymás mellett élés. A játékszabályokat a kormány diktálja. A jogállam intézményei kiüresedtek. Immár elképzelhetetlen, hogy az Alkotmánybíróság a Fidesz ellen foglaljon állást.

Vagyis a rendszer igazi természetét csak akkor lehet feltárni, ha arra összpontosítunk, hogy ki gyakorolja ténylegesen a hatalmat, és nem törődünk a fékekkel és ellensúlyokkal, mivel azok már rég jelentőségüket vesztették.