Beszélő munkaeszközök?

Színes kishírként jelent meg a lapokban, hogy a norvég miniszterelnök bojkottálja a Wizz Air járatait, mégpedig azért, mert a magyar légitársaságnál nem működik szakszervezet. Váradi József, a Wizz Air vezére válaszul gyerekesnek nevezte a norvég kormányfő bejelentését. és indirekt módon megerősítette, hogy cégénél valóban nem működhet ilyen – ahogy fogalmazott – „érdekszövetség”. Az ügy nagy port vert fel Skandináviában, ahol különösen erősek a szakszervezetek, és mindenki tudja, hogy a magas életszínvonal és a kiváló szociális-egészségügyi ellátás kivívásában nagy része volt és van a dolgozói érdekképviseletnek.

Könnyű lenne most elismételni a százszor leírt vádakat az Orbán-kormány antiszociális törvénykezéséről, a nagytőkét agyontámogató és a dolgozó embereket kizsákmányoló politikájáról. Mindez igaz, mindez hazánk szégyene. De sajnos jelentős szerepe van annak is, hogy a társadalom és benne a média figyelmét nagyot pukkanó kis botrányok, műbalhék kötik le, miközben a munkavállaló milliók kiszolgáltatottságáról való beszéd elveszik a hangzavarban. Még az ellenzéken belül is csak néhány szakszervezeti aktivista és a szocialisták beszélnek róla, szürke közönybe ütközve.

A norvég miniszterelnök asszony gesztusa egyféle reflektor-villanásként mutatja be közállapotaink nyomorúságát. Van egy ország, ahol a vezető politikus nem úgy tekint a repülőgépen dolgozókra, mint beszélő munkaeszközökre, hanem jogokkal rendező embereknek látja őket. Van egy ország, ahol a média és a közvélemény számára a munkavállalói önszerveződés fontosabb, mint mondjuk egy mesekönyv elleni fasisztoid hangulatkeltés. Van egy ország, és nemcsak egy, hanem nagyon sok Európában, ahol axióma, hogy a vállalkozás és a profitszerzés szabadsága nem abszolút jog, csak úgy és addig fogadható el, amíg garantálja a munkavállalók önszerveződését és jólétét is. Ezekben az országokban is kapitalizmus van, de a kormány nem a nagytőkések klubja és lobbistája, hanem a szociális párbeszéd elve alapján működik. Amíg meglepődünk és elcsodálkozunk azon, hogy egy szociális demokráciában a miniszterelnök nem szállhat fel olyan légitársaság gépére, ahol nincsenek szakszervezetek, addig sok jót nem várhatunk a magyar jövőtől.

A szerző publicista, volt európai parlamenti képviselő