Mindenszentek és halottak napja alkalmával elkezdődhet egy olyan folyamat, aminek januárra igen súlyos következményei lehetnek, de egyelőre ezzel kevéssé foglalkoznak az emberek. November 1-je és a karácsony alkalmával ugyanis tömegek indulnak útnak, zsúfolásig megtelnek a temetők, az ország egyik feléből a másikba utaznak a családok meglátogatni a rokonságot, és karácsony előtt valószínűleg idén sem marad el az elképesztő dömping a plázákban. Hiába emelkedik már 3000 fölé a naponta igazoltan koronavírussal diagnosztizált betegek száma, hiába nőnek egyre aggasztóbban a halálozási mutatók, úgy tűnik, az emberek már nem akarják visszafogni magukat.
V. Komlósi Annamária szakpszichológus, az ELTE Személyiség- és Egészségpszichológia Tanszékének címzetes egyetemi tanára segített megérteni, mi a pszichológiai oka annak, hogy az emberek alkudoznak, keresik a kiskaput és hiába kellene, nem akarnak otthon maradni.
„A halottak napja és a karácsony hagyományosan közösségi ünnepek, amikor az együttlétek az életünk folytonosságának átélését segítik. Halottak napján, amikor az elhunyt szeretteinkről (családtagjainkról, barátainkról) megemlékezünk, akkor az érzéseinkben és gondolatainkban összekapcsolódik múlt, jelen és jövő, hiszen ilyenkor tudatosítjuk, hogy milyen genetikai és szellemi örökségüket hordozzuk. Miért küzdöttek, mi mindent alkottak, mit hagytak örökül az életükben őket körülvevőkre: családtagokra, barátokra, munkatársakra. Nem holmi „javak” formájában, hanem a példájukkal, a tanításaikkal, az „életükkel”. Még a hibáikért is hálásak lehetünk, hiszen általuk ismertük fel, hogy mi az, amit mi másképp csinálnánk. Mindez persze sokszor eszünkbe juthat, nemcsak a halottak napján. Az ilyen kitüntetett napok azonban erőteljesebbé, az itt maradottak közös ünnepévé teszik az élet teljességének átélését. Érthető, hogy a megemlékezésnek ezt az érzelmekkel teli alkalmát nem szeretnénk elmulasztani.
A járvány azonban éppen azt veszélyezteti, ami miatt a megemlékezés annyira fontos: hogy egészségesen, minél többen és minél hosszabb ideig tudjuk tovább vinni a szeretteink emlékét. Ha megbetegszünk, ha az életünk is veszélybe kerülhet, akkor „ki viszi tovább? – teszi fel a releváns és eddig kevéssé hangsúlyozott kérdést a szakpszichológus. Ha többen teszik fel maguknak ezt a kérdést, talán lesz esély a járvány megfékezésére.
A szakember jó példákról is beszélt, melyekkel csökkenthető a fertőzés kockázata, de az ünnep sem vész el. „Sokan bölcsen, már akár egy héttel a halottak napja előtt rendbe tették a sírt, és az ünnepi napon otthon egy mécsest gyújtanak. Ezt megtehetik úgy is, hogy telefonon, vagy az interneten összekapcsolódnak a családtagokkal és egyszerre gyújtanak gyertyát, és közösen beszélgetnek az elhunytakról. Ám a megemlékezést számos más megoldással is ünnepivé tehetjük (ha az elhunytnak például szóró temetése volt és így síremléke sincs): kitesszük otthon a fényképét, virágot helyezünk köré és a gyertyagyújtást, egy megbeszélt időpontra időzítjük, amikor egymást felhívhatjuk” – részletezi a szakpszichológus.
Arra a kérdésre, hogy mivel lehetne elérni, hogy a karácsonyi ünnepek alatt is otthon maradjanak az emberek és ne legyenek tele a plázák, buszok, vonatok úgy válaszolt: akik igazán szeretik egymást, azok óvni akarják a szeretteiket. Számos formában vigyázhatunk egymásra, és számos formában ünnepelhetünk együtt. Csak egy kis szervezés szükséges hozzá. Beszéljük meg jó előre, hogy hogyan láthatjuk egymást anélkül, hogy szoros fizikai kontaktusba kerülnénk, beszéljük meg, hogy hogyan segíthetünk egymásnak az ünnepet ünnepivé tenni: akár finom ételekkel, amit eljuttathatunk egymáshoz, de nem együtt fogyasztjuk el. Tervezzük meg, hogyan történjen az ajándékozás. Nem biztos, hogy csak a szoros, közvetlen együttlét tesz boldoggá! Ha ezeken a napokon többször és hosszabban beszélgetünk egymással telefonon, interneten, ebben a kivételes helyzetben az is elég. És legalább nyugodtak lehetünk, hogy nem okoztunk egymásnak bajt – javasolja V. Komlósi Annamária.
Ócsai Lajos, az ÁNTSZ járványügyi főosztályának korábbi vezetője is azt hangsúlyozza a Népszavának: a temetőbe előbb, vagy később is el lehet menni, ezzel elkerülve a tömeget, ahol nagyon sokan megfertőződhetnek. „Súlyos következményei lesznek az idősek körében, ha nem gondolják át az emberek, hogy mikor, hova mennek, utaznak az ország egyik feléből a másikba. A zsúfolt tömegközlekedés, ami jellemző az ünnepek alatt kedvez a járvány terjedésének. Már március óta mondom, hogy a lakosságot fel kell készíteni a járványra, javítani kell a tudásszintet, de ezzel senki sem foglalkozik” – mondja a szakember. Szerinte a személyes példamutatás is hiányzik a kormány részéről, erre kiváló példa a focimeccsen maszk nélkül fotózkodó Farkas Örs, Kormányzati Tájékoztatási Központ szóvivője.
Biztosan lesznek, akik minden jó tanács ellenére útnak indulnak. Esetükben hasznos lehetne az az antigén alapú gyorsteszt, melyeket az Országos Mentőszolgálat már alkalmaz és ami a garatból vett minta és egy speciális oldalt segítségével 95 százalékos pontossággal azonnal kimutatja, ha valaki fertőzött. Ez azonban egyelőre nem elérhető a lakosság számára és ha lesz is, nem tudni, mennyit kell majd fizetni érte.
