A lengyel katolikus egyház néhány évtizeddel ezelőtt szinte példátlan társadalmi támogatottságnak örvendett. Stefan Wyszinski bíboros kivételes diplomáciai érzékének és a mögötte álló vallásos társadalomnak köszönhetően az egyház olyan előjogokat biztosított magának a szocializmusban, ami a vasfüggöny mögötti más országokban elképzelhetetlen lett volna. Később, II. János Pál pápaságával pedig a rendszerváltáshoz is hozzájárult.
Ez a megbecsülés azonban már a múlté. Sokak bizalma akkor rendült meg, amikor egyes főpapok, papok nem éppen az evangélium szellemében beszéltek azokról, akik nekik nem tetsző álláspontot képviseltek bizonyos kérdésekben. Megdöbbenést keltett az is, amikor kiderült, hogy sok, papok által elkövetett szexuális visszaélést tussoltak el.
Most viszont, az abortusztörvény szigorítása miatt olyan helyzetbe került a lengyel katolikus egyház, hogy innen csak lefelé vezethet az útja. S hogy mennyire más a helyzet, mint az aranykorban, jól mutatja: templomokhoz szerveznek tüntetéseket, ami korábban elképzelhetetlen lett volna. Abban ugyanis, hogy az alkotmánybíróság a jogszabály szigorítása mellett döntött, egyes ultrakonzervatív főpapoknak is megvan a maguk szerepe. Ráadásul Marek Jedraszewski krakkói érsek csak olajat öntött a tűzre azzal, hogy kijelentette: már rég várták ezt a döntést.
Akadnak azonban az egyházi vezetésben, akik érzik: végzetes hibát követnek el azzal, ha nyíltan kiállnak a döntés mellett, hiszen a lakosság 70 százaléka nem támogatja az ítéletet, és a kormánypárt népszerűsége is 10 százalékkal csökkent három hét alatt. A legfőbb egyházi grémium, az egyházmegyei állandó tanács sietve párbeszédre szólított fel.
De most már késő. Az egyház megtapasztalja, hová vezet, ha nem szakít nyíltan azokkal a szélsőségesekkel, akik eszközként használják fel a vallást.