Árt az agynak a foci: súlyos következményekkel járhatnak az észrevétlen sérülések

Újabb egykori világhírű labdarúgónál állapítottak meg demenciát. Már tudományosan igazolt tény: az agysérülések növelik a betegség kockázatát.

A 83 éves angol futball-legenda, Sir Bobby Charlton betegségéről felesége számolt be. Lady Norma ezzel más érintetteket szeretne bátorítani, hogy ne szégyelljék a köznyelvben „elbutulásként” emlegetett, idős embereket sújtó állapotot, a demenciát. Orvosi definíció szerint ez „a gondolkodás, az érzelmek és a társas képességek hanyatlása”. Jellemző tünete az emlékezet zavara, előrehaladott stádiumban rontja a beszéd- és mozgásképességet is. Kockázata a traumás agysérülést elszenvedők között magasabb, ahogy ezt újabban több tanulmány is kimutatta.

Sir Bobby már az ötödik az 1966-os világbajnok angol válogatott játékosai közül, akit utolér e szörnyű betegség. Bátyja, Jack Charlton júliusban halt meg, Nobby Stiles múlt pénteken – mindketten demenciában szenvedtek, akárcsak két korábban elhunyt társuk, Martin Peters és Ray Wilson. A hír „egyszerre szomorú és mélységesen aggasztó”, reagált a szakkommentátorként dolgozó Gary Lineker. A Glasgow-i Egyetem tavalyi kutatása szerint a visszavonult hivatásos focisták között három és félszer gyakoribb a demencia, mint az azonos korú teljes népességben.

A tudományos megerősítés viszonylag új, de már régóta gyanítják, hogy a rendszeres fejelés árt az agynak. A labda ugyanis majdnem fél kiló (410–450 gramm a szabálykönyv szerint), esőben még nehezebb. Ha civilt találna fejbe az erővel meglőtt bőrgolyó, leterítené. Talán az eszméletét elveszítené az ütéstől, mentőt hívnának hozzá. A profi játékos viszont fölkel, megrázza magát, tovább hajt a pályán. Akár szédelegve is újra fejelnie kell – azért kapja a fizetését. Az edzéseken mindennap gyakorolják a fejjátékot, gyerekkoruktól kezdve. Egy futballista számtalan kisebb agyrázkódást szenved el pályafutása során anélkül, hogy tudna róla.

Ám az agy érzékeny műszer, évek múltán súlyos következményekkel járhatnak az észrevétlen sérülések. Az élsportolók helyzete azokéhoz hasonlítható, akiknek közlekedési balesetben vagy verekedésben károsodik az agyuk. Annál nagyobb a kockázat, minél fiatalabb korban, illetve minél többször következik be ilyen trauma – mutatta ki egy vizsgálat 2018-ban –, így ők különösen veszélyeztetettek. Mahmoud Maina, a Sussex-i Egyetem agykutatója szerint az eredmények megerősítik, hogy „a fejsérülésekkel járó sportok fogékonyabbá tesznek a demenciára”.

A jelenségre Alan Shearer hívta fel a figyelmet, amikor dokumentumfilmet készített a BBC-nek (2017). A kiváló fejjátékáról híres volt csatár érdeklődése bevallottan személyes. A forgatáson alávetette magát MRI-vizsgálatnak és neurológiai teszteknek. Riporterként a Premier League gólrekordere (260 gól) beszélgetett játékosokkal, edzőkkel, orvosokkal, betegekkel. Felkereste Jeff Astle lányát is. A West Brom egykori támadója 59 évesen halt meg, a boncolás elsőként nála állapított meg agykárosodást. Dawn Astle fellépést követelt, mondván: az áldozatok „nem lehetnek puszta statisztikai adatok”.

Az angol szövetség sokáig, a bizonyítékok hiányára hivatkozva, szőnyeg alá söpörte a problémát. A demenciának valóban sok más rizikófaktora is van, a dohányzástól a mozgásszegény életmódig. Ám az újabb kutatási eredmények hatására irányelvet adtak ki, hogy a 18 év alattiak tréningjein visszafogottan gyakorolják a fejelést. Kétséges azonban, hogy a hétköznapi edzésmunkában komolyan veszik-e a figyelmeztetést. Nemzetközi szinten egyelőre még ennyi óvintézkedést sem tettek. A labdarúgás üzlet, befolyásos irányítói ódzkodnak a radikális változtatásoktól. Ugyanakkor egyre inkább aggódniuk kell a várható következmények, elsősorban a kártérítési perek miatt.