Vasárnap rendezik meg a mianmari parlamenti választást. Aun Szan Szú Kjinek minden esélye megvan arra, hogy megőrizze hatalmát, kormányzásának négy éve alatt azonban elérte azt, hogy nemzetközi nimbuszát elveszítse. Korábban ugyanis elismert ellenzéki vezető volt, évtizedeken keresztül a világ leghíresebb politikai foglyának számított, mivel hazájában bátran kiállt az emberi jogokért a katonai diktatúra évei alatt és a juntával szembeni ellenállásra szólított fel. Erőfeszítéseit Nobel-békedíjjal ismerték el.
Az első, 2015-ben megtartott, részben demokratikus választáson aztán óriási többséget szerzett pártja, így de facto hazája miniszterelnöke lett. Csakhogy vezetőként szemet hunyt az országában élő, főként muzulmán vallású rohingya kisebbséget érő támadások és jogsértések felett. Nem csak szó nélkül tűrte a népirtást, több százezer ember elűzését Bangladesbe, hanem meg is védte az intézkedést. Igaz, nacionalista fellépésével a mianmariak csak még jobban kedvelték „Szú anyát”. Minél több külföldi bírálat érte, hazájában annál népszerűbbé vált. Azóta egy sor nemzetközi elismerését vonták vissza, felfüggesztették tagságát a Szaharov-díjasok közösségében, visszavonta kitüntetését az Amnesty International, Ottawa pedig megfosztotta kanadai állampolgárságától.
A voksoláson ismét hatalmas fölénnyel végezhet az élen a Nobel-békedíjas politikus pártja, akár 79 százalékot is szerezhet. Ugyanakkor az a lelkesedés, ami az enyhülés időszakában jellemezte a közéletet, már a múlté. Egy felmérés szerint a megkérdezettek mindössze harminc százaléka nyilatkozott úgy, hogy érdekli a politika.
A „Lady” nem teljesítette az elvárásokat. Mianmar gazdasága nem javult olyan mértékben, ahogy azt remélték. A rohingyákkal folytatott béketárgyalások megrekedtek és a muzulmán közösség helyzete rendezetlen maradt. Egyesek úgy vélik, a civil kormányzat kevésbé demokratikus, mint az előző, amelynek élén Ten Szein tábornok állt. A kabinet a járványellenes küzdelemben is komoly mulasztásokat követett el.
A burmai választási rendszer egyébként ma sem demokratikus. A parlamentben (a regionálisokban is) a helyek negyedét a hadsereg tagjainak tartják fenn, így a katonák meg tudják akadályozni egy esetleges új alkotmány elfogadását.
