Az ELTE etológusai legújabb kutatásukban azt vizsgálták, hogy a kutyák külön tudják-e választani a saját és a gazdájuk szándékait. Vizsgálatuk eredményei szerint egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy a kutyák elérnék a másfél éves gyerekek „szándéktulajdonítási képességének” szintjét. Bár a kutyák észreveszik, melyik tárgyat szeretné megszerezni a gazdájuk, a saját kedvencüket viszik oda hozzá – olvasható az ELTE közleményben.
Az állati elme működésével foglalkozó kutatások segítenek megérteni, hogy alakult ki az emberi gondolkodás, mik az előzményei az állatvilágban. Még az állattartás jogi szabályozásának kialakításakor is figyelembe veszik az adott faj kognitív fejlettségét – írták.
„Rengeteg anekdota szól a kutyák elmeolvasó képességéről, de a kutatások nehezen haladnak előre” – mondta Miklósi Ádám, az ELTE Biológiai Intézet vezetője, aki szerint eddig egyetlen tanulmány sem volt elég meggyőző, így az évek alatt a nagy kérdést kisebb, kézzelfogható célokra bontották. Ezek egyike annak megvizsgálása volt, hogy mennyit érzékel egy kutya a gazdája szándékaiból és külön tudja-e választani a saját és a gazdája vágyakozását például egy tárgy iránt.
Az etológusok egy régi, a gyerekpszichológiában jól ismert kísérletet ismételtek meg kutyákon. A pszichológusok a 14 és 18 hónapos korú gyerekek elé két tálat tettek, az egyikben keksz, a másikban brokkoli volt. „A kisgyerekek nem szeretik a brokkolit, a kekszet igen. A kísérletvezető viszont hangosan örvendezett, milyen finom a brokkoli és jóízűen eszegette. A keksztől pedig látványosan undorodott. Miután eljátszotta, melyik ételt szereti, a kisgyerek elé tolta a tálakat, és megkérdezte, kaphat-e valamit enni” – magyarázták a vizsgálatot.
A 14 hónaposok a kekszet nyújtották felé, mert nekik az ízlett. A 18 hónaposok viszont megértették, hogy a nő nem a kekszet, hanem a brokkolit szereti, ezért azzal kínálták. „Szaknyelven szólva, megértik a vágy szubjektivitását, tehát azt, hogy ugyanazt a tárgyat egyesek kedvelik, mások utálják és képesek az érzelemkifejezésekből következtetni mások preferenciáira. De vajon képesek erre a kutyák is?” – tette fel a kérdést Kubinyi Enikő etológus.
A kutatók nem tartották kizártnak, hogy a kutyák elmeolvasó, „szándéktulajdonító” képessége egy szinten van a 18 hónapos gyerekekével. Lényegében ugyanazt a tesztet végezték el a kutyákkal, mint a pszichológusok a kisgyerekekkel, csak az élelmet tárgyakra cserélték: egy játékot és egy karkötőt használtak a keksz és a brokkoli helyettesítésére. A kutyák a várakozásoknak megfelelően a játék iránt érdeklődtek jobban. Ezután a gazda a karkötőt a kezében tartva hangokkal, mosollyal, a rajongás minden lehetséges jelével eljátszotta a kutyának, hogy a karkötő nagyon-nagyon tetszik neki. A játékkal szemben pedig undort mutatott. „Ha ezt eljátsszuk egy másfél éves gyereknek, és utána megkérjük, hogy adja oda nekünk az egyik tárgyat, akkor valószínűleg a karkötőt hozza oda, akkor is, ha ő a játékkal szeretne játszani. A kutyák azonban nem így tettek. Mindegyik a játékot vitte oda a gazdájának” – mondta Szánthó Flóra etológus.
Mivel a közvetlen kontaktus lehetősége a játékkal „túlságosan felvillanyozta” a kutyákat, a kutatók elhatározták, hogy elérhetetlen helyre teszik a tárgyakat. Újabb 51 kutyát teszteltek két csoportba sorolva. Az egyik csoport gazdái a karkötő iránt „rajongtak”, a másik csoporté viszont a játékért, ugyanúgy, mint a kutyák. Az érzelmek eljátszása után a tárgyak a vizsgálati szoba ablakpárkányára kerültek, így a kutya látta a tárgyakat, de nem érte el őket. Ez az elrendezés működött, mert a csoportok különböztek abban, hogy mennyit nézték a tárgyakat. Ha a gazda a játékot „kedvelte”, a kutyák is főként a játékot nézegették, ám a másik csoportban ugyanannyit nézték a korábban érdektelen karkötőt is. Vagyis, ha fizikailag nem fértek hozzá a kutyák az általuk vágyott játékhoz, akkor kiderült, hogy valójában hatott rájuk a gazda érzelemkifejezése.
„Úgy tűnik, hogy a kutyák észreveszik, melyik tárgyat kedveli a gazdájuk, mégsem azt viszik neki oda. Talán nem tudják hatékonyan gátolni a késztetéseiket, esetleg nem tárgyválasztási feladatnak, hanem játéknak fogják fel a helyzetet vagy pedig, hasonlóan a másfél évesnél kisebb gyerekekhez, nem teljesen értik, hogy a társuk vágyhat másra is, mint ők” – emelte ki Kubinyi Enikő.
A kutatók tanulmánya a Frontiers in Psychology című folyóiratban jelent meg.
