Fontossági sorrend

Az egész egy üveg whiskyvel kezdődött, Pontosabban nem egy szimpla üveggel, hanem egy 16 éves Lagavulinnal. A kevésbé beavatottaknak: ez a skót italok Maseratija. Ilyesmit csak nagyon gazdagok isznak viszonylagos rendszerességgel. Vagy kevésbé gazdagok – jelentős események alkalmával. Mivel az utóbbi csoporthoz tartozom, három esetre tartalékoltam az üveget: ha nyer a csapatom, ha Biden győz, és… Mindegy, az üveg még félig tele van.

A múlt hét szombatján a kezem ügyében volt a palack. A csapat minden tőle telhetőt megtett, és már a szünetben kinézett egy második pohár, tekintve, hogy a tengeren túlról örömteli hírek érkeztek. Az interneten. Merthogy a köztévé egyperces híreiben nyoma sem volt a demokrata sikernek. Sőt: annak sem, hogy odaát valamiféle elnökválasztás folyna. Sebaj, mondtam, majd a végén. De nem. Volt bekötőút átadás, 13. havi nyugdíj és példás vírushelyzet-kezelés. De biztos a félhetes, vagy a kilenc órás híradóban kiértékelték a helyzetet. Vájt szemű olvasóink már tudják: nem. Volt szó káoszról, csalásról, arról, hogy Trump nem hagyja magát, de valahogy a második pohár whiskymet nem akarták alátámasztani. Bizonyára ez is része a Nemzeti Népegészségügyi Programnak.

Semmiképpen nem akarok a populizmus sötét vermébe esni. Ezért nem írom le, hogy ezen a napon a magyar média párhuzamos univerzumában hogyan álltak ellen a kollégák a valóság csábításának. Mindössze annyit jegyeznék meg, hogy szerencsére létezik egy olyan grémium, amelynek kötelessége őrködni a média tisztasága és a szabályok betartása fölött. Ez az a testület, amely évek óta kitartóan ostorozza a közmédiát és a vele szövetséges tévéket, rádiókat, amiért azok fittyet hánynak a szakmának és a törvényeknek, s a legutóbbi ülésén is számos fontos határozatot hozott. Például négy sorban a Klubrádió frekvenciájának pályáztatásáról, nyolcban arról, hogy a Hír TV-ben senki nem sértette meg az LMBTQ közösséget, merthogy az ilyen „sértőnek tűnő kifejezések” a demokratikus nyilvánosság részét képezik. A legnagyobb terjedelemben foglalkozott a Hatóság az RTL Klub Álarcos énekes című műsorának egy szeptemberi adásával, amelyet „a bejelentő szerint magasabb korhatár-besorolással és későbbi órákban kellett volna adni. A grémium megállapította, hogy a műsorban elhangzó, kifogásolt „Pocsolyába léptem” című dal előadásakor nem volt közvetlen utalás a szexualitásra, és a szöveg kétértelműségét sem tárgyalták a műsor szereplői, továbbá a képi világ is a country hangulatra, és nem a dalszöveg alternatívan értelmezhető elemeire összpontosított. A 12 és 16 év közötti nézők tehát csak az elsődleges tartalma szerint értelmezhették az előadásban elhangzottakat, ezért nem volt indokolt a műsor magasabb korhatár-besorolása.”

Na szóval: ha már a whiskymet nem engedték meginni, legalább mondják ki, hogy magára valamit adó, a mi pénzünkből fenntartott média köteles érdemben foglalkozni a világ legjelentősebb eseményével. Egyébként a Pocsolyába léptem című dal teljesen egyértelmű. Hülye, aki nem érti.