Előfizetés

Vakcinák háborúja

A koronavírus-járvány egyre több áldozatot szed közülünk, és a még egészséges emberek mindennapi életét, családi, munkahelyi és társasági létezését is megbénítja. Maszk, karantén, rettegés vagy éppen kihívó vagánykodás mind csak pótcselekvés addig, amíg nem érkezik meg az a vakcina, amely tartós védettséget ad a vírus ellen. Bár ilyen vakcina egyelőre még sehol sem került közforgalomba, a hazai médiában máris dúl a „liberális” és „illiberális” oltóanyagok közti háború. A kormányoldal azzal dicsekszik, hogy kiválónak tartott keleti kapcsolatai révén előbb kap orosz vagy kínai vakcinát, mint a többi EU-tagállam. A liberális média egy része pedig olyan lekezelő stílusban ír ezekről az oltóanyag-kísérletekről, ami szelíden szólva is viccesnek nevezhető az orosz és még inkább a kínai természettudomány magas színvonalát ismerve. Az oroszok kétségkívül politikai céllal jelentették be, hogy a világon elsőként nekik sikerült kifejleszteniük az annyira várt vakcinát. De a bombasztikus bejelentést követően maguk is elismerték, hogy a többféle vakcina-jelölt közül még a legígéretesebb is csak a harmadik tesztelési fázisban van. Jogos, ha valaki rámutat a „nagy bejelentés” propaganda jellegére, de ostobaság, ha ebből odáig jut, hogy az orosz tudósok biztos csalnak, mert hát olyan a fajtájuk. A kormányoldal részéről viszont felelőtlenség orosz vagy bármilyen más vakcina felgyorsított bevezetését ígérgetni a társadalomnak addig, amíg nincs ott a magyar orvosoknál több millió, garantáltan hatékony és biztonságos oltóanyag. A „vakcinák háborújában” azt se felejtsük el, hogy az oltóanyag, mint általában minden gyógyszer, egyben hatalmas üzleti lehetőség is. A nyugati média rendszeresen beszámol azokról a súlyos botrányokról, amelyek az extraprofitra hajtó nagy nyugati gyógyszergyártókhoz kötődnek. Nagyon helyes, hogy az Európai Unió szigorú tudományos vizsgálatnak veti alá az EU-n kívüli oltóanyagokat. De jó lenne elkerülni, hogy ebben a mai vészhelyzetben a nyugati multicégek önző piaci érdeke akadályozza meg olcsóbb és hatékony vakcinák behozatalát országainkba. Bár régen történt, érdemes emlékeztetni arra, hogy a gyermekbénulás elleni Sabin-cseppeket több éven át csak Szovjetunióban és Kelet-Európában (köztük hazánkban) használták, mert az USA sokáig tiltotta az alkalmazásukat. Én mint egyszerű állampolgár hatékony és biztonságos vakcinát szeretnék, minél előbb. Mivel afféle „oltásmániás” vagyok, az évi influenza-oltások mellett külföldi útjaimhoz számos trópusi betegség ellen is beoltattam magam. Így az oltások mellékhatásaitól kevésbé félek. Ha választhatnék egy januárban beadható, biztonságos, de némi kellemetlen mellékhatásokkal járó vakcina és egy mellékhatás nélküli májusi oltás között, biztos az előzőt választanám. Sokan viszont, akik eleve félnek az oltásoktól, nyilván kivárnák a lehető legsimább változatot. Ilyen döntésekhez azonban olyan szaktekintélyek tanácsára lenne szükség, akik függetlenek mind a politikai, mind a profitelvű számításoktól. Félő, hogy belőlük sincs sokkal több, mint vakcinából. A szerző publicista, volt európai parlamenti képviselő 

Európa emeli a béreket

A Demokratikus Koalíció egyik legfontosabb választási ígérete volt az EP-kampányban az európai minimálbér bevezetése, amire a Fidesz csak legyintett. Most – ahogy mondani szokták – kárnyújtásnyira van tőlünk egy uniós irányelv, amely lényegében tartalmazza: minden magyarnak tisztességes bére legyen. Mit is jelent ez a munkavállalónak? Biztosan nem lesz nálunk kétezer eurós luxemburgi minimálbér. Azt viszont elérhetjük, hogy méltányos és garantált megélhetést biztosító fizetést kapjon minden uniós munkavállaló. A mostani, nettó 107 ezer forintos hazai bérminimum ehhez kevés. A készülő uniós irányelv először is kiveszi a kormány kezéből azt a jogot, hogy maga határozza meg a legkisebb adható bérjövedelem szintjét azzal, hogy a szociális partnerekkel való egyeztetést ír elő. A NER viszont 2010 után a magasabb jövedelműeknek egyre több kedvezményt biztosított, miközben Orbán rendszere milliókat sodort szegénységbe. Magyarországon a legtöbbet kereső tíz százalék az összes bér harminc százalékát viszi haza, míg a legkevesebbet kereső ugyancsak tíz százaléknak a kifizetett bérek kettő százaléka jut. Az alsó jövedelmi harmadba esők ugyanakkor 11 százalékkal részesednek a közös tortából, és a munkavállalók felének mindösszesen 25 százaléka jut a teljes bérjövedelemből (IDEA Intézet). Mi ez, ha nem elképesztő igazságtalanság? Ezek után nehéz arra hivatkozni, hogy a gazdasági helyzet nem teszi lehetővé a legalacsonyabb bérek felzárkóztatását. Ez igenis lehetséges, csak az elosztás elvén kell változtatni. Ez azt is jelenti, hogy az irányelv életbe lépését követően végre olyan minimálbért kell megállapítani, ami tisztes megélhetést biztosít. Az EU tehát a szegényebb rétegek mellett teheti le a voksát. Legyen joga valamennyi munkavállalónak olyan fizetést kapni, hogy ne jövedelmi szegénységben éljen, hanem képes legyen biztosítani a saját megélhetését, a gyermekek nevelésének költségeit, majd boldog, tisztes viszonyok között a nyugdíjas éveket élni! Mindenki szeretne a nyugat-európai jövedelmi szintre jutni, és végre felemelkedni a mélyszegénységből, kikerülni a méltatlan életkörülményekből. Ahhoz, hogy ez bekövetkezhessen, először a legalsó bérkategóriában kell rendezni a fizetéseket, ami azután felhajtóerőt képez a minimálbér felett keresőknél is. Ez kihat mindenkinek a jövedelmére, a munkájának elismerésére, sőt a gazdaságra is, ami a fizetőképes kereslet növekedése révén a GDP növekedését eredményezheti. Ez hozhatja magával azt is, hogy a jobb fizetések lehetővé teszik számos olyan cél elérését, amely jelenleg sok százezer család számára elérhetetlen álom. Tudjuk, persze, hogy sajnos a kormány csak azt tartja be, ami a számára fontos. Miért pont ezt az irányelvet követné az Orbán-kormány? Számos esetben még a kötelezettségszegési eljárások megindítása sem ijeszti el a Fideszt. A tervezett irányelv alól viszont nincs kibúvó, mert azt be kell tartani – vagy jön egy újabb uniós eljárás. A tervezett közösségi norma a szociális párbeszéd megerősítését is célul tűzi ki. Az érdekegyeztetés, a hazai szociális párbeszéd korábban bevett folyamatát helyreállítani nehéz lesz, de nem adhatjuk fel. Az irányelv azon előírását, hogy a szakszervezetek intézményesített szerepét erősíteni kell, nem tudja majd a kormány megkerülni. Ez lehet az alapja annak, hogy a későbbiekben az érdekképviseletek nyomására a minimálbér szintjét a megfelelő kritériumok figyelembevételével állapítsák meg. Magyarországon az is óriási probléma, hogy a munkavállalók többségét nem védi kollektív szerződés, hiszen a szakszervezetek kizárólag a nagyobb vállalatoknál vannak jelen, s az egyes ágazatokat teljesen lefedő ksz-eket csak nyomokban lehet felfedezni. Így fordulhat elő, hogy a kisvállalkozásoknál a munkavállalók teljesen kiszolgáltatottak. Az irányelv ebben is segítene. Előírnák a tagállamoknak, amelyeknél a kollektív szerződések munkavállalókra vonatkozó lefedettsége nem éri el a 70 százalékot, hogy teremtsenek megfelelő kereteket, és hozzanak létre akciótervet a kollektív tárgyalások erősítésére. Nálunk most a kollektív szerződéssel védett munkavállalók aránya 21 százalék körül van, legalábbis az Európai Szakszervezeti Szövetség 2016-18-as adatai alapján. Magyarországon tehát van mit rendbe tenni. A kollektív szerződés keretében foglalkoztatott munkavállalók 70 százalékának elérése óriási eredmény lenne. A szociális párbeszédnek természetesen van egy másik fontos résztvevője is, mégpedig a munkaadó. Az ő szerepük ebben a kérdésben ugyanolyan fontos, de ez már egy újabb eleme az európai minimálbérről szóló tervezett irányelv sikeres alkalmazásának. Jó Európához tartozni, ugyanakkor szomorú, hogy Európán keresztül kell és lehet csak kikövetelni a tisztességes béreket. Éljünk ezzel a lehetőséggel! Kész szerencse, hogy az irányelv elfogadását Orbán Viktor nem tudja megakadályozni, mert ehhez elég az egyszerű többség is. A szerző közlekedési szakértő, a DK szakpolitikusa, önkormányzati képviselő

Fontossági sorrend

Az egész egy üveg whiskyvel kezdődött, Pontosabban nem egy szimpla üveggel, hanem egy 16 éves Lagavulinnal. A kevésbé beavatottaknak: ez a skót italok Maseratija. Ilyesmit csak nagyon gazdagok isznak viszonylagos rendszerességgel. Vagy kevésbé gazdagok – jelentős események alkalmával. Mivel az utóbbi csoporthoz tartozom, három esetre tartalékoltam az üveget: ha nyer a csapatom, ha Biden győz, és… Mindegy, az üveg még félig tele van. A múlt hét szombatján a kezem ügyében volt a palack. A csapat minden tőle telhetőt megtett, és már a szünetben kinézett egy második pohár, tekintve, hogy a tengeren túlról örömteli hírek érkeztek. Az interneten. Merthogy a köztévé egyperces híreiben nyoma sem volt a demokrata sikernek. Sőt: annak sem, hogy odaát valamiféle elnökválasztás folyna. Sebaj, mondtam, majd a végén. De nem. Volt bekötőút átadás, 13. havi nyugdíj és példás vírushelyzet-kezelés. De biztos a félhetes, vagy a kilenc órás híradóban kiértékelték a helyzetet. Vájt szemű olvasóink már  tudják: nem. Volt szó káoszról, csalásról, arról, hogy Trump nem hagyja magát, de valahogy a második pohár whiskymet nem akarták alátámasztani. Bizonyára ez is része a Nemzeti Népegészségügyi Programnak. Semmiképpen nem akarok a populizmus sötét vermébe esni. Ezért nem írom le, hogy ezen a napon a magyar média párhuzamos univerzumában hogyan álltak ellen a kollégák a valóság csábításának. Mindössze annyit jegyeznék meg, hogy szerencsére létezik egy olyan grémium, amelynek kötelessége őrködni a média tisztasága és a szabályok betartása fölött. Ez az a testület, amely évek óta kitartóan ostorozza a közmédiát és a vele szövetséges tévéket, rádiókat, amiért azok fittyet hánynak a szakmának és a törvényeknek, s a legutóbbi ülésén is számos fontos határozatot hozott. Például négy sorban a Klubrádió frekvenciájának pályáztatásáról, nyolcban arról, hogy a Hír TV-ben senki nem sértette meg az LMBTQ közösséget, merthogy az ilyen „sértőnek tűnő kifejezések” a demokratikus nyilvánosság részét képezik. A legnagyobb terjedelemben foglalkozott a Hatóság az RTL Klub Álarcos énekes című műsorának egy szeptemberi adásával, amelyet „a bejelentő szerint magasabb korhatár-besorolással és későbbi órákban kellett volna adni. A grémium megállapította, hogy a műsorban elhangzó, kifogásolt „Pocsolyába léptem” című dal előadásakor nem volt közvetlen utalás a szexualitásra, és a szöveg kétértelműségét sem tárgyalták a műsor szereplői, továbbá a képi világ is a country hangulatra, és nem a dalszöveg alternatívan értelmezhető elemeire összpontosított. A 12 és 16 év közötti nézők tehát csak az elsődleges tartalma szerint értelmezhették az előadásban elhangzottakat, ezért nem volt indokolt a műsor magasabb korhatár-besorolása.” Na szóval: ha már a whiskymet nem engedték meginni, legalább mondják ki, hogy magára valamit adó, a mi pénzünkből fenntartott média köteles érdemben foglalkozni a világ legjelentősebb eseményével. Egyébként a Pocsolyába léptem című dal teljesen egyértelmű. Hülye, aki nem érti.