Ezüsttálca

Parragh László országos iparkamarai elnök ezüsttálcán nyújtja át az önkormányzatokat Orbán Viktornak. A hivatalos narratíva szerint a kis- és középvállalkozásokat segítené az iparűzési adó felfüggesztését célzó javaslat. Az intézkedés egy évre szólna, de ki tudja, hová fokozódik a járvány, hová süllyed a hazai gazdaság. Parragh bízik benne, hogy jövő őszre minden visszazökkenhet régi nyomvonalába. Ám erre kevés az esély. A hullámokban visszatérő járvány és a gazdasági válság alapjaiban rendezi át az életünket, a vásárlási, szabadidős szokásainkat, az otthonhoz, családhoz és munkahelyhez fűződő viszonyainkat. Mindez hatványozottan igaz a vállalkozásokra. Ahogy a települési önkormányzatokat sem kímélte. A kormány pedig – utóbbiak esetében különösen – segítség helyett egyre nagyobbakat húz a hámon.

A megfeszített igáslóként dolgozó helyhatóságok soha nem látott kreativitással próbálják fenntartani intézményeik működőképességét, biztosítani a közszolgáltatásokat, amelyek létét legalább annyira magától értetődőnek tartjuk, mint azt, hogy mindig van kenyér a boltban. A korlátozások bejelentése minden alkalommal vásárlási pánikot vált ki, de az aligha merül fel bárkiben, hogy forráshiány miatt bezár a bölcsőde, az óvoda, nem jár a busz és nem világítanak a lámpák az utcán. Pedig, ha Parragh javaslatát elfogadja a kormány – erre a kamarai elnök szerint nagy esély van – ez törvényszerűen bekövetkezik. A kivéreztetett önkormányzatok nem tudnak több száz milliárdot előrántani valamiféle titkos farzsebből. A kormány majd negédes szólamokkal átvállalja a kiemelten közérdekű feladatok ellátását. Mást nem is tehet, hiszen ezek a szolgáltatások a gazdaság működtetéséhez is szükségesek.

S ezzel bevégeztetik. A települések (és az ott élők) kiszolgáltatottsága teljessé válik. Amelyik önkormányzat nem a kormány diktálta ütemre ropja, annak semmi se jut és a végén elsodorja a népharag. Akkor kezdődik majd az igazi karantén, amelynek a vége még bizonytalanabb, mint a járványé.