Kifelé

Azt, hogy milyen a valójában a magyar demokrácia, megmutatja: Semjén Zsolt éjjel, a Ház háta mögött terjeszt be javaslatokat, most éppen a választójogi törvény átírásáról. Az ellenzéki pártok tegnap Kövér László házelnök szavaira – „ellenzéki moslékkoalíció” – otthagyták a Házbizottságot. Az, amit a kormány művel, már régen indokolná, hogy a teljes ellenzék kivonuljon a parlamenti hazugságból, világossá téve: semmi köze a hatalomhoz, amelyet még nyomokban sem legitimálhat. Sem itthon, sem az Unióban.

Gulyás Gergely kancelláriaminiszter a tegnapi kormányinfón kérdést kapott, megvétózza-e Orbán Viktor az uniós költségvetést és vele a Covid-helyreállítási alapot a jogállami kritériumok miatt? A válasz: „Az országgyűlés világosan megszabta azokat a feltételeket, amelyek alapján a kormány nem írhatja alá a költségvetési megállapodást. Az a javaslat, ami a német elnökség nyomására az asztalon van ebbe a körbe tartozik, vagyis a magyar kormány nem írhatja alá. Ha nem lesz változtatás, akkor a magyar kormány vélhetően vétózni fog”.

Amire csak annyit mondhatunk: 1. Orbán Viktor emlékezetes „felhatalmazását” nem a parlament szavazta meg, hanem a Ház kormánypárti többsége. 2. A jogállami feltételek szigorúbb változatához az Európai Parlament elsöprő többsége ragaszkodott, nem Németország. 3. A magyar kormány hónapok óta vétóval próbál zsarolni, amivel nem csak a következő hétéves költségvetést torpedózná meg, hanem azt is, hogy a Covid-sújtotta országok – Magyarország is – nélkülözhetetlen pénzhez jusson.

Végül: vétó esetén a kormány teljesen elszigetelődne az Unióban, nem tudná érvényesen elmagyarázni, miért fél a közösség jogállami kritériumaitól. Határára jutna annak, hogy kitaszítva Európából, pária-sorsra jusson. Választóvonalhoz érkezett az ellenzék - és az ország is.