Először sikerült empirikus úton kimutatnia az ELTE PPK kutatóinak, hogy a testen belülről érkező (proprioceptív) információk feldolgozásában mutatott egyéni különbségek szerepet játszanak a saját test megélésében – számol be az egyetem honlapja a Cortex nevű, nemzetközi pszichológiai folyóiratban megjelent tanulmányról.
A gumikéz illúzió kiváltásának vizsgálatakor eltakarják a résztvevők szeme elől a saját kezüket, és egy hasonló kinézetű gumikezet helyeznek eléjük. Ezután a gumikezet látható, az igazit pedig nem látható módon egyszerre ingerlik, vagyis ecsettel simogatják. Egy idő után, a beérkező információ hatására a gumikezet érzi magáénak a résztvevő, a sajátját pedig idegennek. A jelenség kapcsán a kutatók azt vizsgálják, mitől éljük meg sajátként a testünket, illetve mi állhat a testélmény megbomlása mögött.
Az illúziót az váltja ki, hogy a vizuális úton és a tapintás során nyert információk is azt sugallják, hogy a gumikéz tartozik a kísérleti személyhez. Azonban ezzel ellentétes információ is érkezik a központi idegrendszerbe: az izmokban, ízületekben és ínszalagokban található receptorok által közvetített proprioceptív információ továbbra is azt közvetíti, hogy a saját keze az övé. A több forrásból származó ingerek összesítésének szabályszerűségei alapján már korábban feltételezték, hogy a proprioceptív, vagyis a testből érkező információk feldolgozásában mutatott egyéni különbségek befolyásolhatják az illúzió erősségét, a kutatócsoportnak azonban most sikerült ezt empirikusan is kimutatni.
A 60 egyetemista részvételével végzett kísérletben különböző helyzetekbe mozgatták a résztvevők könyökízületét, nekik pedig minél pontosabban kellett visszaállítaniuk a pozíciókat. Ebből megállapítható volt, hogy az adott személy milyen torzítással és milyen konzisztensen dolgozza fel a kar helyzetére vonatkozó proprioceptív információkat: a saját teste felé mozdult el vagy ellentétesen. Annál konzisztensebbnek számít valaki, minél inkább ugyanabba az irányba és ugyanakkorát téved a különböző pozícióknál.
Az eredmények azt mutatták, hogy azok, akik a proprioceptív feladatban kevésbé konzisztensek voltak, vagyis nem annyira ugyanabba az irányba és nem ugyanakkorát tévedtek a különböző pozícióknál, gyengébb illúziót éltek át. Azok is erősebb illúzióról számoltak be, akik a gumikéz felé mutattak torzítást a karjuk helyzetének megítélése során.
