Először alig változott valami, csak annyi, hogy hozzám költözött. Megkapta anyám szobáját. Lehet, hogy nekem ennyi is elég lett volna a boldogsághoz. De ha egy üzlet beindul, nincs megállás.
Onnantól kezdve Erzsi intézte az üzleti dolgokat és a házvezetést, én foglalkoztam az ügyfelekkel. Mindennap főzött nekem. Hol rántotta, hol tejbegríz. Imádom mind a kettőt. Évekkel később, az iránta érzett végtelen tiszteletem és szeretetem jeléül felvásároltam az összes étteremláncot és húsboltot, amit világéletemben gyűlöltem. Vödrökben meg kosarakban árulták ezeken a helyeken ártatlan állatok halott húsát, és ezzel etették a tömegeket. Alig vártam, hogy megszűnjön vagy átalakuljon mind, és amikor eljött a megfelelő alkalom, így is lett, hála nekem. Nem kellett többé világra jönnie egyetlen értelmetlen életnek sem. A keltetőgépek leálltak, még a boltokban sem lehetet műanyag tálcás nyershúst kapni, csak olyan ételeket, amilyeneket én akarok.
Jó, tudom, kicsit talán ijesztő és nem igazságos, hogy mindenbe beleütöm az orromat, de legalább jó ügyért költöttem el annyi pénzt. Jó ügy megakadályozni, hogy értelmetlen életek jöjjenek világra, nem?
Ki vagyok én, hogy eldöntsem, melyik élet mennyire értelmetlen? Erre a kérdésre nem tudom a választ.
Gyümölcsöző vállalkozás lett az új étteremlánc is, akár a többi cégem, gyümölcsöző és időtálló, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy még ma is működik, már évtizedek óta nincs olyan perce a napnak, hogy ne érkezzen a számlámra pénz a nyereségből. Házhozszállítást is vállalunk, rengeteg a készletünk, az itt előállított étel nem romlik meg, speciális tojásporból és tejporból készül, eláll és friss marad akár száz évig. Mindent gépesítettünk és digitalizáltunk, nem volt félrement rendelés, percre pontosan azt kapta mindenki, amit rendelt. Számítógépes vezérlésű lett a rendelésfelvétel, az ételek előállítása, csomagolása és kiszállítása is. Az emberi tévedés lehetőségét kiiktattuk. Környezet- és emberkímélő, önműködő elektromos autók szállították házhoz az ételeket. Csak felhívod a számot, 37891234567, beütöd a melléket, 239 vagy 643. Rántotta vagy tejbegríz. Persze mást is lehet kapni, de ez a kettő a legfinomabb. Sadhana’s Healthy Nutrition. Erzsiről neveztem el, az iránta érzett szeretetem és tiszteletem jeléül. Én is innen rendelek, mióta Erzsi nincs.
Mindenben igaza lett, az első lépéstől az utolsóig. Olyan olajozottan működő hatalmas céget építettünk, ami azóta is gondoskodik mindenről és mindenkiről, önellátó lett a világ. A lakásom bejárata fölé egy szerkezetet szereltettem, amelyen vég nélkül peregnek a számok, mint egykor a Union Square hatalmas számlálóján. Annyi különbséggel, hogy az ott a téren a másodperceket számolgatta oda-vissza, az én kijelzőm viszont azt mutatja, mennyi pénzzel gyarapodik a vagyonom másodpercenként. Most is peregnek a számok, sosem áll meg, a rendszer hibátlan.
A hatékony és célzott reklám következtében tízszer, százszor annyian kerestek fel onnantól kezdve, hogy Erzsi és a pénzesember beszállt az üzletembe, mint annak előtte. Hirtelen nőtt még hatalmasabbra a nevem. Hihetetlenül jól játszott össze minden, az egész világmindenség. Az én javamra. Nem tudok elég hálás lenni, hogy ez megtörtént velem. Sikeres, gazdag és boldog lettem. Sokáig. Tartósan. És ezt a sorsnak, a barátnőmnek és a befektetőnek köszönhetem.
Kár, hogy nem ismertem meg soha személyesen a jótevőnket. Néha felmerült bennem, hogy jó lenne személyesen is találkozni vele, megköszönni neki mindent.
– Mikor mutatod már be azt a férfit? – kérdeztem egyszer Erzsitől.
– Milyen férfit?
– Hát a befektetőt!
– Ki mondta, hogy férfi? – nevetett Erzsi.
– Jó, akkor nő. Mikor mutatsz be neki?
– Azt sem mondtam, hogy nő.
– Jó, akkor mikor mutatsz be a kiskutyádnak? – nevettem én is.
Ennyiben maradtunk. Többé nem erőltettem. De miért nem? Azt sem tudom, hogy él-e még. Azt sem tudom, hogy élt-e valaha egyáltalán a befektető.
Mentségemre szolgáljon, hogy aki tartósan sikeres, gazdag és boldog, az boldog. Nem akar mást, csak továbbra is az lenni. Semmit sem akar jobban. Nem lát tovább az orránál. Nem lát tovább a boldogságnál. Nem látja, hogy vannak olyanok a világon, akik máshogy éreznek. A többiek már akkor sem voltak boldogok?
Erzsi viszont úgy gondolta, hogy nem mindegy? Az a lényeg, hogy dől a zsozsó, sikeres a vállalkozás, mindenki azt kapja, amit akar. A világ ilyen. A hatalmas cégeknél mindig titokban marad a legnagyobb befektető.
Néhány hónap alatt úgy megnőtt a kereslet, irántam és a jövő iránti érdeklődés, nemcsak itthon, hanem külföldön is, hogy nem győztem már egyedül. Erzsi és a pénzesember a háttérben csapatot épített. Szervezkedtek az üzlethez értő szakemberek, gyúrták egyre nagyobbra az Utolsó Remény birodalmát. Megvettük az első irodaházat a főváros centrumában, tizenhét emelet, és mind a miénk. Aztán a többit is. Toboroztunk embereket, minden irodaházban minden szintre került száz és száz. Erzsi és a befektető kifejlesztette az Eileithüia-franchise-t, ki is volt írva az összes épület bejáratára, hogy Eileithüia Világa, és minden alkalmazott begyakorolt szöveggel nyugtatgatta és lelkesítette az ügyfeleinket, a világ összes nyelvén. Az én mondatom volt mind.
Én nem voltam ott.
Én itt vagyok. Már az idejét sem tudom, mióta. Ki nem mozdulok, minek is tenném. Örülök, hogy újra otthonra leltem a falum után. Beteljesült minden kívánságom, híres lettem, gazdag és boldog. A sok pénzemből megvettem a környék legmagasabb házát, úgyhogy kis túlzással az is összejött, hogy a világ tetején vagyok.
Örültek a falumban, hogy eljöttem. Újra csend és nyugalom lett ott végre. Régebben néha elmentem titokban és megnéztem, mi van a régi ház körül. Zarándokhely lett, a sok hálás és hálátlan ember hozott nekem, illetve a háznak mindenféle ajándékot, tele lett kacattal az udvar. Úgyhogy még egy kerítést építtettem a ház kerítése elé. Törhetetlen, átlátszó üveg. Így mindenki megcsodálhatja, hol éltem én régen, de senki sem tehet kárt többé, senki sem jöhet a kerítésen belül. Egy alkalommal, amikor titokban odamentem, hallottam, amint két kislány az én házamról beszélget.
– Másszunk be! – mondta az egyik.
– Ez törhetetlen és nagyon magas üveg – mondta a másik.
– Ássunk egy alagutat és úgy! – mondta az első.
– Nincs ásónk! – mondta a másik.
– Akkor kézzel.
– Áh, sokáig tart. És amúgy is hülyeség.
– De mi lehet belül? – kérdezte az első.
– Ki a fenét érdekel? Ez egy gyagyás jósnő régi háza. Mi lenne belül? Szerintem semmi – mondta a másik, és odébbállt.
– Igaz – válaszolta az első, és a társa után ment.
Többé én sem jártam ott.
Most már itt is csend van, teljes nyugalom. Napok óta nem láttam odalenn semmi mozgást. Nem is szirénáznak a mentőautók. Mióta utoljára megfogtam a fonnyadt kis kezét és elköszöntem Erzsitől, nem halt meg senki. Legalábbis én nem láttam azóta odalenn egy teremtett lelket sem. Sem élőt, sem holtat. A folyó nyugalmas, alig mozdul, olyan, mint egy hosszú tó. Kék a vize, mint a tengeré. Visszatükröződik rajta az égbolt. Reggelente a felkelő nap tükörképe hullámzik a víz felszínén. Aranyhíd. Egyszer végigsétálok rajta.
A Sadhana’s Healthy mindennap ugyanabban az időben teszi le az ételeket a bejáratom elé. Hetek óta. Vagy nem tudom, hány napja, hete, hónapja. Azóta, mióta Erzsi elment. Szerintem már a mai adag is megérkezett. Mindennap pontosan érkezik a csomag, tehát a rendszer működik, tehát ezek szerint azért még van, aki él.
Éjjel azt álmodtam, hogy az ablak alatt robog, csörög-csattog, csörömpöl és csilingel egy villamos, és az éles hangra felriadtam. Fél négykor. Ez már hajnal vagy még éjszaka? Rég nem hallottam villamos hangját. Ide fel, ahol én lakom, nem szűrődnek utcazajok, a toronyház legtetejéről nézve némafilm az egész világ.
Éhes vagyok. Erzsi elment. Mikor is? Tegnap vagy tegnapelőtt vagy sokkal régebben?
Nem főz nekem senki reggelit. Se ebédet, se vacsorát. Nem baj. Majd ma is rendelek. Megrendelem jó előre. Egy hónapra vagy egy évre. A Sadhana’s Healthynél van havi-, éves, és all for life bérlet is.
Miért alakult így az életem? Jó ez így? Beteljesült minden vágyam, vagy még mindig akarni kéne valamit? Anyám mit szólna, ha látna? Tudna mondani valami biztatót? Túl sokat kérdezek. A hit alapja a hit. A kérdések csak arra jók, hogy elbizonytalanítsanak. Jó lesz minden. Most is jó.
Most azon gondolkodom, miben higgyek, melyik lenne jobb nekem. Higgyem azt, hogy minden okkal történik, és annak, hogy most éppen itt vagyok, a város tetején, ahonnan látszik minden, annak van bármi jelentősége is? Megnyugtató lenne, ha azt gondolnám, hatással vannak a cselekedeteim, döntéseim a világ sorsára? Vagy jobb, ha azt gondolom, véletlenszerű a lét? Mindenkinek egyforma dobókockája van, a lendület, a széljárás és a pillanat rezdülései döntik el, ki hányast dob. Ha egyes, balra mész, ha kettes jobbra, ha hármas, előre, és így tovább. Hány iránya van az életnek? Anyám merre ment volna? Miben hitt? Ő meg akarta volna ismerni a befektetőt? Miért mennek el az anyák mindig túl korán?
Most azon gondolkodom, ha mégis úgy döntenék, hogy kimegyek innen, lemegyek a folyópartra sétálni például, nem tudnám, hol kell kimenni. Jó, persze, azt tudom, hogy a lakásból hol kell kimenni, nem vagyok hülye, de arra már nem emlékszem, merre van a lift, és ott lenn, melyik oldalon van a kapu, a kijárat a folyó felé. Egy épületnek nem lehet olyan sok kijárata, hogy eltévedhessen az ember. Nem kell ezen annyit agyalni, el kell indulni és kész. Útközben meglesz minden.
Feltéve, ha egyáltalán lesz kedvem kimenni. Egyelőre nincs kedvem. Mindennek eljön az ideje.
Egy ideje már az idő múlását a folyó tükörképein és az arcom változásán mérem. Egy ezüsthíd plusz egy aranyhíd, az egy nap. Az arcom változásai az éveket jelölik.
Még nem megyek sehova, bekapcsolom inkább a tévét. A szórakoztató csatornát már a kutya se nézi, hosszú évek óta nem frissült az adás, a tehetségkutató show-műsor gálaestjén mindig a kék hajú, kövér énekesnő az esélyes, de sosem nyer. Az imatévé műsorán épp a reklám megy.
Sorsjavító okos kérdések.
Mondd utánam hangosan és a választ bízd az univerzumra.
Best 203 darab önsorsjavító lélektár.
Agykontroll.
Vonzás törvénye.
Az univerzum mantrái.
A titok.
Életépítő örök mantrák.
Ötperces a reklámblokk. Minden termék, módszer, könyv és gyógykészítmény az én cégem terméke. Amíg ezt a reklámblokkot néztem, a számlálóm a bejárat felett 83264074613210-zel ment előre. Ma tejbegríz a vacsora. Azután lefekszem. Ez a nap is jól eltelt. Inkább majd holnap megyek ki. Megvárom a napfelkeltét.
