Nevelőszülőnek jók az egyedülállók, de örökbefogadónak nem

A befogadó családra váró gyerekek körülbelül tíz százaléka idáig egyedülállókhoz került, egy törvénymódosítással az ő dolgukat nehezítenék meg, miközben több mint 20 ezren vannak állami gondozásban.

Rosszindulatú hangulatkeltés azt mondani, hogy megbélyegeznénk az egyedülálló szülőket - jelentette ki Novák Katalin a Hetek című hetilapnak. A családokért felelős tárca nélküli miniszter szerint az egyedülállók örökbefogadását egyedi miniszteri engedélyhez kötő törvényjavaslattal egy kiskaput zárnak be, hogy homoszexuális párok ezt kihasználva se tudjanak örökbe fogadni.

A lapunknak nyilatkozó szakemberek szerint a magyarázat érthetetlen, hiszen eddig is a legjobb megoldást kellett megtalálni az örökbefogadásra váró gyermekeknek, vagyis egy házaspárt. Egyedülállók - köztük egyébként nem heteroszexuálisok is - pedig csak akkor válhattak örökbefogadó szülővé, ha nem volt jelentkező házaspár. Ez évente az esetek nagyjából 9-10 százalékában fordult elő.

A várakozók között nagyon sok az egyedülálló nő, többségük az átlagnál elfogadóbb, tipikusak azok az internetes bejegyzések, hogy korrigálható problémával küzdő, 3-7 év körüli gyereket fogadnának be. Amikor a kormány bezárja a „jogi kiskaput”, akkor őket is a pályán kívülre küldi a házasságlevél nélkül együtt élőkkel és a szexuális másságukat vállalókkal együtt.

Az évi nagyjából ezer örökbefogadásból eddig 60-100 gyermeket ez a kör vihetett haza, de ha a változások életbe lépnek, kizárólag Novák Katalin családügyi miniszter külön engedélyével tehetik ezt meg. Az örökbefogadást nehezítő szigorítások azért is érthetetlenek, mert évek óta nő az örökbefogadások száma. A 2013-as mélypont, 726 eset után 2017 óta ezer körüli a sikeres egymásra találás, tavaly 1052 volt.

A szakemberek szerint súlyos csúsztatás azzal érvelni - mint ahogy ezt Gulyás Gergely kancelláriaminiszter tette -, hogy többen várnak gyerekre, mint ahány örökbe adható gyermek van a rendszerben, mert a kereslet itt messze van a kínálattól. Egy korábbi felmérés szerint az örökbe adható gyerekek 69 százaléka 10 év fölötti, 24 százaléka 3-10 év közötti és csak 7 százaléka 3 év alatti, miközben a szülőnek jelentkezők 75 százaléka csak ilyen kicsit szeretne, 6 éven felülit már csak 3 százalék vállalna.

Ráadásul a jelentkezőknek mindössze 20 százaléka fogad el roma gyereket. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2017-ben 1972 gyerek szerepelt az örökbefogadhatók listájában, közülük három év alatti azonban csak 283 volt. Az 1078 tíz évnél idősebbnek és a 657 fogyatékos gyermeknek alig volt esélye, hogy egy család befogadja. Utóbbiak közül mindössze hetet vittek haza. Ezek a kizáró vélemények vezetnek oda, hogy egyre több gyerek kerül külföldre, ahol elfogadóbb a környezet.

Molnár László, a Család, Gyermek, Ifjúság Közhasznú Egyesület munkatársa teljesen abszurdnak tartja, hogy méltányossági alapon válogassanak a jelentkezők között és nem tartja kizártnak, hogy a lépés névházasságokba kergeti a gyermekre vágyókat. Számításai szerint jelenleg nagyjából 23 ezer gyerek él állami gondoskodásban, 70 százalékuk nevelőszülőknél, a többiek otthonokban, de mindegyik megoldás kisebb biztonságot jelent, mint ha örökbe fogadnák őket, hiszen ott az érzelmi mellé jogi biztonságot is kapnak.

Molnár László állítja, az a gyerek, aki egy 40 fős otthonban, de akár egy 10-12 fős lakásotthonban nő fel, nagyon rossz eséllyel indul az életben. Néhány különösen tehetséges gyerek kivételével a többség egy toleráns iskolában elvégzi a nyolc általánost, a tankötelezettség végén sok lány gyermeket szül, a nagykorúak jobb esetben munkásszállókra kerülnek, de csak nehéz, szakképzettséget nem igénylő munkát tudnak végezni. Sokan elindulnak a bűnözés, az alkohol és a drogok irányába vagy depressziósok lesznek – vázolja a tipikus sorsokat a szakember. Mindez pedig az állam, a politika tudtával történik, ami Molnár László szerint súlyos felelőtlenség.

Hozzá hasonlóan Székely Zsuzsanna, az örökbefogadó családokat segítő legrégebbi hazai civil szervezet, a Mózeskosár Egyesület elnöke is azt gondolja, nem a törvényeket kellene szigorítani, hanem az örökbefogadó házaspárokat elfogadóbbá tenni, s ebbe a lassú szemléletformálásba kellene befektetni pénzt, paripát, fegyvert, szakembereket. Ezzel nemcsak adós a kormány, hanem szembe is megy vele.

Székely Zsuzsanna etikailag ugyan nem tartja helyesnek, de szerinte egyedi méltányosságnak akkor lehetne esetleg helye, ha a gyermekotthoni gondozó, vagy gyakoribb esetben a nevelőszülő akarja örökbefogadni a gyereket. Nevelőszülő ugyanis lehet egyedülálló, akár 4-5 gyermekről is gondoskodhat, a kizárás csak az örökbefogadásra vonatkozik.