A vírus miatt elnapolták a díjátadót

A pandémia elmaradt a Média Építészeti Díj november 21-re tervezett díjátadója, mi most bemutatjuk a döntős épületeket.

Az Építészfórum által szervezett Média Építészeti Díja (MÉD) az elmúlt évtizedben szép lassan a kortárs építészet legnagyobb/leglátványosabb/legnagyobb figyelemmel kísért eseménye lett. Idén összesen 59 épületet, 84 tervet és 22 környezeti alkotást neveztek, közülük választott ki az Indira van’t Klooster holland építész által vezetett előzsűri három kategóriában (épület, terv, és idén először, épített környezet) tíz-tíz-tíz pályamunkát. Az előválogatott pályázatokról a Média zsűri hozta volna meg a végső döntést: az épület és terv kategóriában. Mi most – egyelőre végső győztes nélkül – az előbbi öt finalista épületet mutatjuk be.

Buszpályaudvar Budaörsön (tervezők: Dobos Botond és Kurucz Olívia)

Panel lakótelep, sorházak, sportpálya, az autópályákhoz közeli dobozáruház negyed – ezek közé került az új buszpályaudvar. Nem illeszkedik, mert nincs mihez, inkább rugalmasan igazodik a közlekedési funkciókoz, aztán azért a fényvisszaverős, szürke tömböt feldobja néhány vidám színnel. Egyszerű, nyújtott pavilon, tetővel és a kiszolgáló funkciókkal, minden sallang nélkül akarja szolgálni azt, ami. Nem akar többnek látszani, ugyanakkor hiányérzetünk sem lehet, pedig csak egy több tételes csomópont fejlesztés első üteme. Ráadásul a tervezők gondossága az épületen túl is terjedt: a maradékterületek köztes zöldszigetei egyszerre mutatnak jól és választják szét határozottan a jármű- és gyalogosforgalmat.

Érdekes lett a döntősök mezőnye – persze minden év érdekes, mert úgy érezzük, az ötös skálája akaratlanul is valami olyat tükrözhet az adott év terméséről, amit magunktól nem vennénk észre. Minimum figyelemre méltó, hogy idén a zsűri három lakóházat választott ki, egy kisebb buszpályaudvar és egy községi településközpont mellé- ahol részben szintén lakóegységek is vannak.

Családi ház Üllőn (tervező: Konkrét Stúdió)

Dupla kettősség – egy fekete ház, kivágott hasábjaiban finom faburkolat, ipari jelleg és mívesség egy dióligetben. A mai őszi környezetből inkább a fekete szálcement palaborítás virít ki, a tavaszi – nyári zöldből viszont a homlokzatot uraló, két beharapás vörösfenyő borítása a főszereplő. A forma itt is egyszerű, nyeregtetős, kissé elnyúló parasztházház, és mellé a hullámpala merész húzás, de működik, mert a hullámzó felülete plasztikai fényjátékoknak ad lehetőséget és a ház nem iparian kemény, hanem természetes lesz és kontrasztjaival barátságos.

Ugye, megint az a kérdés, hogyan lehet a körtét összehasonlítani a naranccsal, epret a japánszilvával? Meg össze lehet-e hasonlítani egy cserépfalui átalakított parasztházat a budaörsi buszpályaudvarral vagy éppen Gyermely új településközpontjával?

Cserépfalu, hétvégi házzá átalakított parasztház (tervezők: ARK Építész Stúdió)

A matek egyszerű, csak nem mindig érzékelhető: a városi lakosság nő, a falusi csökken, a városi lakásárak emelkednek, a fogyatkozó kistelepüléseken viszont egyre nagyobb a kínálat üres házakból. Az egri tervező ez esetben azonos az építtetővel, aki hétvégi háznak vásárolta meg az Egerhez közeli Cserépfalu apró parasztházát. Ráadásul rögtön megvették a szomszédos üres telket is, és az egyik helyiség oldalát megnyitva, kissé kinyílt az egyszerű szoba-pitvar, pitvar-szoba parasztház, az eredeti udvar melléképületei is átalakultak, a valahai ólra például csinos kortárs felépítmény került. A tervezők a meglévő adottságokhoz igazodtak, a régi ház pedig úgy alakult át, hogy szegényes elemei előnybe fordultak: visszavakolás helyett látszóvá vált a kőfal, a meghagyott cementlapok és burkolatbeton nem hazudja el a százéves épület múltrétegeit.

Idén talán az a legnagyobb hiány, hogy kimarad az a Ki mit tud?-os fíling, amit az élőzsűrizés adott mindig hozzá az élő műsorhoz. A zsűriző újságírók érvei, hol felerősítették, hogy kioltották egymást, folyamatos volt az érv pingpong – amikor már valaki meggyőzött az érveivel, a következő ugyanúgy képes volt – egészen másról meggyőzni.

SA43 társasház a budai Hegyvidéken (tervezők: Varga Noémi (Numbernow) és Szelecsényi Balázs)

Egy úri környéken álló társasház ilyen médiakörnyezetben eleve hendikepes, SA43 épület karakteres geometriája mégis imponáló. Déli oldala a Budavári panoráma felé és a szomszédos kertek felé fordul, tömbszerűen zárkózik el viszont az utcai forgalmi zajától. Markáns tömbje ugyanakkor nem várszerű, inkább mintha némi csavar lenne benne, homlokzata különböző méretű ablaknyílásokkal válik mozgalmasabbá.

Gyermely, településközpont (tervezők: Gereben Péter, Marián Balázs)

Gótikus templom, az egykori Metternich-kúria és persze a tésztagyár. A falu központja azonban máshová került, ahol a református templom körül a szocialista korszak megyei egyen modern stílusa alakította ki a sokadik helyi vonást nélkülöző középületi központot. Ez alakult most át jórészt a meglévő épületek átalakításával. Persze eltérő hangsúlyt kaptak a szolgálati lakóházak vagy éppen a Községháza – utóbbi azért új főbejáratával, átlényegülő külső formájával az új központ arca is lett. A gyermelyi településközpontban az az üdítően újszerű, hogy a szokásos patinázott formákkal nem múltat kívántak maguknak álmodni, hanem valami tudatosan formált jövőkép jelent meg.

A járványhelyzet következtében tehát a november 21-re tervezett díjátadó elmaradt – idén már 16. alkalommal lett volna –, de ha a helyzet jobbra fordul, folytatják – a szigorú egészségügyi szabályok betartásával várhatóan 2021 elején újra lesz Média Építészeti Díj.