Előfizetés

Erőszak

A múlt héten egy pillanatra tényleg megnyugodtam, amikor kiderült, hogy végre van egy akciótervünk, ami a nők „szerepét” akarja „erősíteni” a családban és a társadalomban. Ilyeneket akkor szokás mondani, ha valami egészen új szemléletmóddal közelítenek egy kérdéshez, tehát lelkesen kezdtem olvasni az EU számára kötelezően készített szöveget. Mire a végére jutottam, a lelkesedésem utolsó morzsája is odalett. Nemhogy új szemléletről nincs szó, de még újracsomagolt ígéretek is csak elvétve bukkannak fel benne, szó nincs például arról, hogy a nők ingyen vehessenek részt egy emelt szintű KRESZ tanfolyamon. Erre pedig nagy szükség lenne, hiszen családügyi miniszterünk – aki amúgy ezt a csodás akciótervet is a nevére vette – szerint a nők történelmi erénye, hogy képesek folyton újratervezni. Akkor is, ha lázas lesz a gyerekük, meg akkor is, ha „nem megfelelő helyen hajtanak le az autópályáról”, magyarán, ha szerencsétlenkedő ügyefogyottak. Ezt a veretes gondolatot Novák Katalin októberben tárta a világ elé, a Nők Magyarországért díj átadásán, el lehet olvasni a koronavirus.gov.hu oldalon. De ha már itt tartunk: a női akciótervből mindenestől kimaradt az erőszak kérdése, hiszen azzal mégsem lehet dicsekedni az EU előtt, hogy a magyar kormánypártok kétharmada májusban örökre elutasította a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló isztambuli egyezményt. Akkor a politikai nyilatkozatot a Férfihang Civil Társaság a saját munkája sikereként üdvözölte, mint ami jelentős lépés ahhoz, hogy „Magyarországot megóvja a feminista, férfigyűlölő sztereotípiákra épített, nemi alapon súlyosan diszkriminatív” egyezménytől. Ugyanez a szervezet pár napja nyílt levélben tiltakozott a családon belüli erőszak áldozatait támogató IKEA kampány ellen, mert a „Legyen minden otthon biztonságos hely” reklámfilmjében egy nő jelenik meg áldozatként. Joguk van hozzá, tegyék, beszéljünk a kérdésről minél többet, tisztuljon a kép! Csak ne tegyünk úgy, mintha erőszak nem létezne. Mert ez nem szimpla szerencsétlenkedés, hanem erőszakkal felérő bűn.

Öngyilkos hazárdjáték

A Spiegel hétvégi kiadásának címlapja Angela Merkelt komor arccal, kezében egy virgáccsal ábrázolta. Lennének tippjeink arra, legszívesebben kit dorgálna meg. Az ugyanis a közismerten békés német kancellárt is kihozta a sodrából, hogy Magyarország és Lengyelország jelezte, megvétózzák az Európai Unió hétéves költségvetést a jogállamisággal kapcsolatos kitételek miatt. Merkel ugyanis jól tudja, Budapest és Varsó fellépése félig-meddig neki szól. Ha nem Németország töltené be az Európai Tanács soros elnöki tisztségét, akkor talán a két ország sem zsarolná ilyen mértékben az EU-t. A magyar kormányfő már megszokta, hasonló helyzetekben engednek neki. Merkel ugyanis mindig kompromisszumra törekszik, szerinte az EU egysége mindenek felett áll, ez pedig úgy érhető el, ha a nagyobb viták után minden ország győztesnek érezheti magát. Budapest viszont folyamatosan visszaélt a kancellár jóindulatával, most pedig, amikor lényegében Merkel irányítja Európát, a magyar kormány mindent egy lapra tesz fel, abból kiindulva, végül úgyis megkapja, amit akar. Újra fényes győzelmet aratunk, ami azt jelenti: a 2022-es választásig le lehet építeni a még megmaradt demokratikus intézményrendszert. Valamivel azonban nem számolt Budapest és Varsó: Joe Biden megválasztásával jelentősen megváltozott a széljárás a világban, illetve az Európai Unióban is, hiszen a britek kilépése miatt jelentősen megnőtt a nettóbefizetők szerepe. Az úgynevezett takarékos négyek nagyon is megnézik, mire adnak pénzt. Hogy mennyire nem mérte fel a terepet Orbán, azt Ausztria reakciója jelzi. Bécs eddig megértőbb volt a kelet-európaiakkal, most azonban az osztrák politikusok láthatóan torkig vannak a magyar kormány ügyeskedéseivel: szokatlanul keményen bírálták Budapestet. A másik változás pedig az Európai Parlament megnövekedett szerepe, amely már nem csak szavazógép, hanem az uniós döntéshozatal fontos szereplőjévé lépett elő. Ez a két tényező már elég ahhoz, hogy a magyar kormány vereséggel nézzen szembe. Egyre több fővárosban vetik fel, hogy a pénzek elosztásából hagyják ki a vétózókat. Most az a legfontosabb, hogy a helyreállítási alap 750 milliárd euróját időben kapják meg a járvány miatt súlyos adósságcsapdába került államok. Felmerült a lehetősége, hogy biletarális megállapodásokkal osszák szét a pénzt, a Bizottság szerint azonban ez túl hosszadalmas folyamat lenne. Az EP-ből érkezett egy másik javaslat, ami egyszerűbbnek tűnik: az úgynevezett megerősített együttműködést léptetnék életbe. Olyan eljárásról van szó, melynek keretében legalább 9 uniós tagállam lépéseket kezdeményezhet anélkül, hogy ebbe más uniós országokat bevonna. Ezzel az eljárással fel lehetne oldani a patthelyzetet. Biztosak lehetünk azonban abban, végül lesz megállapodás. A magyar kormánynak lételeme az EU pénze, az egész rezsim fenntartása erre épül, így majd beadja a derekát. A kommunikációnak pedig lesz eszköze arra, hogy a vereséget is fényes győzelemnek állítsa be. Itthon úgyis sokan meggyőződéssel állítják: a fekete is fehér.  

A vétó hete

Azt állította Orbán Viktor (szokásos péntek reggeli rádiónyilatkozatában), hogy „ma a világpolitika legkorruptabb embere Soros György”. Ezzel szemben a tény az, hogy Soros sok mindenben lehet „leg”, de korruptságban biztos nem. A korrupt szó ugyanis azt jelenti, hogy valaki személyes előnyök vagy anyagi nyereség fejében tisztességtelenül jár el. Sorosnak azonban semmilyen személyes nyeresége nem származik abból, hogy évtizedek óta az emberi jogok érvényesítését követelő szervezeteket támogatja világszerte. Ez neki rengeteg pénzébe került, ráadásul az emberi jogok megsértésére „szakosodott” politikusok közül mind többen nevezték ki őt ellenségnek. Lehet, hogy Soros György ma a világpolitika legmazochistább embere? Azt is állította Orbán (ugyanott), hogy „az EU-ban a viták rendezésének az a módja, hogy tárgyalunk, miközben Soros György egy nagy cikkben utasításokat adott a brüsszeli elitnek”. Ezzel szemben a tény az, hogy ha Soros utasításokat ad(hat)na a brüsszeli elitnek, akkor azt nem egy újságcikkben tenné, hanem titokban. Ha ráadásul a brüsszeli elitnek parancsolgatna, azzal nem érne el semmit, ugyanis Orbánnak és lengyel elvbarátainak most nem a brüsszeli elitet kellene meggyőzniük, hanem az unió többi kormányát, Merkel asszonnyal az élen. Hajrá! Azt állította továbbá a miniszterelnök (szintén a Kossuth rádióban), hogy „akik most megszólalnak, azokat Soros fizeti”. Ezzel szemben a tény az, hogy nem Soros fizeti sem Manfred Webert, az Európai Néppárt parlamenti frakcióvezetőjét, sem Vera Jourovát, az Európai Bizottság alelnökét, vagy Monika Hohlmeiert, az Európai Parlament Költségvetési Ellenőrzési Bizottságának jobboldali elnökét, a néhai Franz-Josef Strauss lányát, de Mark Rutte holland miniszterelnököt sem, pedig ők (és még sokan mások) egyértelműen kiálltak a jogállami kondíciók bevezetése mellett. Maradjunk abban, hogy őket az európai adófizetők fizetik, Orbánt meg a magyarok. De még meddig? Azt állította ezenkívül Orbán (az MTI-hez eljuttatott nyilatkozatában), hogy aki megvédi a határait és megvédi országát a migrációtól, Brüsszelben már nem minősülhet jogállamnak”. Ezzel szemben a tény az, hogy ilyen jogállami kritérium nem létezik. Magyarország természetesen megvédheti a határait és nem köteles bevándorlókat sem befogadni. Az Európai Unió (és Bírósága) csak azt tartja az uniós (és egyéb nemzetközi) szerződésekkel ellentétesnek, hogy az Orbán-kormány a menedékkérőket is elutasítja, és gyakorlatilag lehetetlenné teszi számukra, hogy Magyarországon védelmet kérjenek. Jogállam az ilyen? Azt állította Varga Judit igazságügyi miniszter (a BBC után egy lengyel televíziónak), hogy „Magyarország soha nem engedi, hogy ideológiai alapon zsarolják; soha nem fogadja el azt az elvet, miszerint nem jogállam az, amelyik nem fogadja be a bevándorlókat”. Ezzel szemben a tény az, hogy ilyen jogelv nincs, Magyarországot pedig nem zsarolják, hanem éppen fordítva: Magyarország és Lengyelország zsarolja a többi 25 tagállamot. A kígyó – ideológiai alapon – a saját farkába harap.