A New York Times után egy nappal a másik nagy amerikai lap is vezércikkben sürgeti, hogy az EU semmiképpen ne hátráljon meg a magyar-lengyel vétófenyegetés láttán. A szerkesztőségi állásfoglalás úgy fogalmaz, hogy míg az Egyesült Államok Trump demokrácia-ellenes támadása köti le, addig Európa a saját bajával néz farkasszemet. Ez utóbbi is hatalmas jelentőségű a világ demokráciája szempontjából. Az unió évek óta zavarban van, mert nem képes megfékezni a két tagországot, amely a nacionalista-populista kormány irányításával szilárdan tart a tekintélyuralom felé. Most pedig azzal fenyeget, hogy megakadályozza a létfontosságú finanszírozást nem csak a maguk, hanem a többiek számára is, amikor beütött a ragály.
A holtpont csak súlyosbíthatja a gazdasági válságot. De ha sikeres lesz a zsarolás, az végzetes hatást gyakorol a földrész demokratikus elkötelezettségére. Kerül, amibe kerül, Európa nem adhatja be a derekát. A gond abból ered, hogy Budapest és Varsó megpróbálja megfosztani függetlenségétől az igazságszolgáltatást, kiiktatni az ellenzéki sajtót és a magyarok esetében korrupt módon Orbán családja és vazallusai felé terelni az uniós pénzeket. Egyik ország sem hajlandó menekülteket befogadni, ugyanakkor célba vette az LMBT-közösséget.
A 7-es paragrafus alapján zajló eljárás méregfogát ugyan ki tudta húzni a két kormány, de a költségvetési blokád már keményebb dió számukra. Hiszen a segítség a magyar GDP 5 százalékát teszi ki. De ha nincs új büdzsé, akkor januártól az eddigi megy tovább, miközben életbe lép a jogállami feltételrendszer.
Ez pedig kellő eszközt adhat az EU kezébe, élen a németekkel. Orbán azt állítja, hogy nyitott a megállapodásra. Ez remek, feltéve, hogy van olyan mechanizmus, amivel Brüsszel megbüntetheti azokat a tagokat, amelyek elveszik a bíróságok önállóságát és elhallgattatják a médiát.
Ha az európai demokraták kerekednek felül, az jó volna a következő amerikai vezetésnek is. A legelső az volna, hogy szavatolni kellene a szabad választásokat és a jogállamot mind az USA-ban, mind az öreg földrészen. A jelek szerint a tengerentúlon a demokrácia hívei visszaverik Trump támadását, az európaiaknak követniük kell a példát.
Úgy néz ki, hogy a piacok kompromisszumra számítanak a jogállami paláver kapcsán, ezért nincsenek nagy ugrándozások a forint és a zloty árfolyamában. Elemzők azonban azt mondják, hogy várjuk ki a végét, mert az egyeztetések kudarccal is végződhetnek. Mindenesetre jelenleg úgy áll, hogy a tőke- és devizapiacot nem izgatja az ellentét. A Commerzbank egyik elemzője azt monda, hogy Magyarország és Lengyelország túszul ejti a járvány sújtotta Európát, de a vége úgyis az lesz, hogy megállapodnak. Tipikusan az utolsó pillanatban.
Viszont arra is felhívja a figyelmet, hogy a nyugati adófizetők nem nézik jó szemmel, amikor az ő pénzükből illiberális rezsimeket finanszíroznak. Ez pedig meghúzza a közös költségvetési politika határait. De ebbe a korlátba beleütközik azután az euró is, mert annak zavartalan működéséhez az kellene, hogy ne mutasson demokratikus hiányosságokat a gazdasági unió.
A Raiffeisen International egyik elemzője ugyanakkor rövidtávon negatív reakciókat vár, ha nem sikerül dűlőre jutni. Akkor ugyanis elmarad a mentőcsomagtól vár gazdasági lökés, ami éppen a közép- és kelet-európai államok fizetőeszközeire hathat kellemetlenül.
FAZ
A piaci reakciók azt tanúsítják, hogy az üzleti világ szerint hamar véget ér az egész cirkusz a jogállam körül, és elül a fülsiketítő mennydörgés. Ám a konzervatív lap kommentárja rámutat, hogy a viszály feltárta, milyen lényegi különbség van a „zsarolók” és az értékközösség nagy része között. Ennek pedig igenis reálgazdasági következményei lehetnek, amit a jogbiztonságot igénylő piacok immár nem hagyhatnak figyelmen kívül.
A konzervatív lap elemzője úgy ítéli, hogy ha Magyarország és Lengyelország nem tesz eleget a közös szabályoknak, akkor nem a zsebpénzüket kellene megrövidíteni, hanem azonnal ki kellene tenni őket az ajtó elé. Ezt azonban az EU nem meri megtenni. A szerkesztőségben általános a vélemény, hogy a két kormány zsarolja Brüsszelt, foglyul ejtette azt. De a szerző szerint fordítva áll a dolog, mert az igyekszik kicsikarni, hogy Budapest és Varsó állítsa helyre a jogállamot. A kisebbségekkel szembeni magyar és lengyel bánásmód, a bírói állások betöltése és az abortusz korlátozása különösen német földön számít botrányosnak.
Már nem sok maradt abból a tekintélyből, amit a két partner a rendszerváltás után élvezett Németországban. A hála a németeknél sem politikai kategória. Az unió azonban érdekközösség és a büntetés helyett meg kell szabadulni azoktól a tagoktól, amelyek nem tekintik magukra nézve kötelezőnek az egységes játékszabályokat. Ahogyan azt a 7-es paragrafus tartalmazza. Erre azonban nem lehet számítani. Az ember nem vágja maga alatt a fát.
Az EU-nak nem szabad belemennie a támogatási programok újratárgyalásába, nem tehet engedményeket a költségvetésről szóló vitában, viszont saját fegyverüket fordíthatja a magyarok és a lengyelek ellen. Így értékeli a helyzetet Lucas Guttenberg, a berlini Jacques Delors Központtól, illetve Piotr Buras, az Európai Külkapcsolati Tanács varsói irodájának igazgatója. Szerintük ahhoz, hogy kikeveredjen a válságból, az uniónak meg kell őriznie nyugalmát. Nem szabad, hogy hagyja magát tovább zsarolni. Van elég eszköze, hogy lyukra futtassa a fenyegetőző Orbánt és Kaczynskit.
De az eredeti jogállamisági javaslat már jócskán felpuhult és a két ország számára nagy pénzeket irányoztak elő az újjáépítési programból, pedig a gazdaságuk viszonylag jól vészelte át a ragályt. Emellett tény, hogy a két kormány megszavazta a júliusi csúcstalálkozó határozatait, benne azzal, hogy új mechanizmus lesz a demokratikus előírások betartására. Bár az igaz, hogy a részletek még nem voltak meg pontosan. Viszont a két országtól eltérően látja a dolgot az EP és jó pár tagállam is, ennek eredménye volt a klasszikus kompromisszum, amitől egyik fél sem boldog.
Ám az nem kétséges, hogy az EU-ban általános a vélemény: csak olyan kormányok kaphatnak pénzt, amelyeknél független az igazságszolgáltatás és működnek a korrupcióellenes szervek. Ezt támogatja még Szlovákia és Románia is. Ugyanakkor a magyar és a lengyel fél azt akarja beadni saját lakosságának, hogy a hosszú távú blokád nem kerül nekik semmibe, sőt még haszonnal is jár. Veszedelmesen téves a következtetés.
Ezért most az kellene, hogy az unió fagyassza be a párbeszédet a segítségről. Ily módon jelezné a két ország lakosságának, hogy igen ára van kormányuk eljárásának. Magyarország és Lengyelország éppen azon van, hogy mindenki mást maga ellen fordítson. Orbán és a PiS túl magasra kapaszkodott a fán. Lehet nekik segíteni, hogy lejjebb tudjanak evickélni, és megőrizzék az arcukat. Ám semmiféle engedményt nem szabad nekik adni. Meglesz a jogállami mechanizmus és ezt ők is pontosan tudják.
És itt kell a német elnökségnek, illetve az Európai Parlamentnek a sarkára állnia, kijelentve, hogy mivel az év végén kifutnak az eddigi támogatások, addig senki sem lát egyetlen centet az új alapokból, amíg nincs egyezség az összes vitás kérdésben. Vagyis visszafelé sülne el, amit a magyarok és a lengyelek jelenleg mondanak. Ez persze hatalmas veszteségekkel járna, de a többség közép távon ki tudna keveredni a bajból. Ám hogy a magyar és a lengyel vezetésnek a legsúlyosabb válság kellős közepén fontosabb a belpolitikai melldöngetés, mint az európai összefogás, az mélyen beleeszi magát a közös tudatba.
Orbán Viktor antidemokrata, aki nem az ország, hanem a saját érdekeit képviseli, trójai faló az unióban, de nem szabad, hogy Brüsszel meghajoljon az akarata előtt. Így reagál hat magyar ellenzéki EP-képviselő arra a cikkre, amelyben a lap szemleírója pár napja felvetette, hogy a súlyos gondok miatt a német elnökség fújjon visszavonulót, még ha ez egyelőre győzelemként hatna a magyar miniszterelnök szempontjából.
Dobrev Klára, Gyöngyösi Márton, Ara-Kovács Attila, Molnár Csaba, Rónai Sándor és Ujhelyi István hangsúlyozza, hogy Orbán ravasz és erőszakos zsarnok, aki hatalmát és a brüsszeli pénzeket saját családja és a klientúra zsebének teleöntésére használja fel. Ám akit meg kell fékezni, mert különben könnyen széteshet az EU. Hiszen leépíti a demokráciát és lábbal tipor a közös értékeken. Mindenre képes, hogy megőrizze uralmát.
Ő maga nem azonos az ország polgáraival, ne tévesszen meg senkit a Fidesz kétharmados többsége. A választások sem nem szabadok, sem nem tisztességesek. A nagy többség nem támogatja Orbán EU-ellenes álláspontját. A miniszterelnök bebizonyította az utóbbi 10 évben, hogy csakis az erő nyelvén ért, az érvek leperegnek róla. Hihetetlen demagógiájában a Varsói Szerződéshez hasonlította az uniót, ám közben a keleti autokratákat képviseli Európában. Olyan diktátorok társaságát keresi, mint Lukasenko.
A magyar lakosság azonban azt várja, hogy Brüsszel megálljt parancsoljon neki. Ez a földrésznek is elemi érdeke. Mert a saját hitelét kockáztatja, ha behódol a zsarnoknak. Az nem lehet, hogy az EU – több százmillió európai akaratával ellentétben – tovább finanszírozza Orbán rendszerét. Ám ha igen, akkor ez olyan hiba, amely simán a szervezet végét jelentheti.
Korrupció rohasztja Európa keleti perifériáját, azaz a földrésznek nem csupán a bajban lévő magyar és lengyel demokráciával kell megküzdenie – írja a kommentár. Az USA és az EU is harcol a jogállam megvédésére, és Amerika helyzete nehezebb, mert ott az elnök igyekszik aláásni a politikai rendszert. Ideát viszont a fenyegetés többnyire a szélekről indul ki. A reflektorfényben a magyar és a lengyel kormány van, mert nem akarják, hogy a demokratikus normák betartásától függjenek a brüsszeli támogatások.
Ám baj van másutt, is, mert a legutóbbi korrupciós botrányok, illetve jogállami ellentmondások rávilágítanak, hogy nincs túl jó állapotban a demokrácia a bolgároknál, románoknál, szlovákoknál, horvátoknál, továbbá Máltán és Cipruson sem. Márpedig ők az uniós tagok nagyjából egyharmadát teszik ki. Budapest és Varsó azért kap megkülönböztetett érdeklődést, mert náluk ideológiai elem is felmerül a vitában. Orbán élvezi, hogy leckét adhat a többieknek az illiberális demokráciából. Olyan törvények születtek Budapesten és Varsóban, amelyek aláássák az igazságszolgáltatás szuverenitását.
Másutt inkább a megszokott mederben zajlik a korrupció, álcázva, a liberalizmus ostorozása nélkül. A botrányok kevesebb figyelmet váltanak ki külföldön. De odahaza tömegtüntetéseket, politikai bizonytalanságot eredményeztek. Ám ne jöjjön senki sem azzal, hogy az EU egésze szempontjából nem sokat számít a vesztegetés és az erőszak olyan kis országokban, mint Málta és Ciprus. De azért a franciáknál éppen bíróság előtt áll a volt elnök, Sárközy, befolyással való visszaélés miatt. A Transparency International szerint az olaszoknál az urambátyán-rendszer súlyosabb, mint Máltán és Cipruson. A korrupció az egész uniónak árt, bárhol is üsse fel a fejét.
Brüsszelnek ugyanakkor kevés az eszköze az ilyen esetek, illetve a jogállam megsértésének felgöngyölítésére. Az euroszkeptikus erők kapva kapnak az alkalmon és azt állítják, hogy rothad maga az EU. De ha még fel is oszlatnák a szervezetet, például Bulgáriában csak még rosszabbra fordulna a korrupció. De az tény, hogy szép számmal akad olyan tagállam, amely ilyen problémákkal küszködik. Amikor a csúcstalálkozókon „családi fénykép” készül, jó pár olyan nagybácsi és unokatestvér mosolyog a kamerába, akinek vaj van a fején.
A lap szerint kiveri a biztosítékot, hogy Kovács Zoltán a nácikat emlegette, miután a ZDF német közszolgálati tévé élesen kifigurázta Orbán Viktort. A szóvivő egészen azt írta a blogján, hogy a németek egyszer már felsőbbrendűnek érezték magukat és mindenki mást lenéztek, de az nem sült el valami jól. Az előzmény az volt, hogy a televízió népszerű szatirikus műsora a hét végén a költségvetési vita kapcsán ’füles gulyásként és annak lengyel gengszterkollégájaként’ emlegette a magyar miniszterelnököt és Kaczynskit, akik zsarolni próbálják az EU-t. Ezért a műsor azt javasolta, hogy a 25-ök alakítsanak új uniót a hülye magyarok és lengyelek nélkül. Ily módon megspórolnának maguknak évente 17 milliárd eurót.
Mindez nagy felháborodást váltott ki magyar kormánykörökben, Kovács tombolt. Szerinte itt egy vörös vonal sérült egy uniós tagállam demokratikusan megválasztott vezetésével szemben. Szerinte a szerkesztő elhallgatta, hogy a nyári uniós csúcson szó sem volt a támogatások és a jogállamiság összekapcsolásáról. Ezért vétózott Magyarország. Az újság megjegyzi azonban, hogy az államtitkár meg azt nem közölte, hogy a többiek vitatják a legfelső szinten elfogadott megállapodás magyar értelmezését.
