Október 30-án ünnepelte 60. születésnapját Diego Armando Maradona, a labdarúgás történetének egyik legjobb játékosa. A futballzseni születésnapján indult újra az argentin labdarúgó-bajnokság, Maradona a La Gimnasia csapatának vezetőedzőjeként a kezdés előtt megjelent ugyan a pálya szélén, fel is köszöntötték, ám a találkozót nem tekintette meg, mert nem érezte jól magát. Három nappal később kórházba került, orvosai szerint újra be kellett állítani a gyógyszereit. A vizsgálatok során kiderült, hogy vérrög keletkezett az agyában, amit műtéti úton eltávolítottak. A sikeres beavatkozás után Maradonát november 11-én hazaengedték a kórházból. Szerdai halálát – amit otthonában szívinfarktus okozott – jogi képviselője jelentette be, kevéssel később az argentin futballszövetség hivatalosan megerősítette a hírt.
Maradona 1977-ben a magyarok elleni barátságos mérkőzésen mutatkozott be tizenhat évesen az argentin labdarúgó-válogatottban, a 62. percben lépett pályára, ekkor a dél-amerikaiak már 5-1-re vezettek, az eredmény később nem változott. Az 1978-as, hazai pályán világbajnokságot nyert argentin válogatottba nem került be, mert Cesar Luis Menotti szövetségi kapitány még túl fiatalnak tartotta, de négy évvel később már ott volt a tornán, két gólt is szerzett a magyarok ellen 4-1-re megnyert csoportmérkőzésen.
„Megoldhatatlan feladatot kaptam – mondta a Népszava október 30-iki számában Sallai Sándor, korábbi válogatott labdarúgó, akinek az 1982-es vb-n az argentin zseni őrzését kellett volna megoldani. – Maradona mindig mást csinált, mint amire számított az ember. Ha közel álltam hozzá, akkor arrébb lökött, mielőtt odaérkezett hozzá a labda, és máris méteres előnnyel indult el, a cselei kiismerhetetlenek voltak, mindig az ellenkezőjét tette annak, amire az ember számított, mindezt pedig olyan sebességgel, hogy alig tudtam követni. Szabálytalankodni egyszer, legfeljebb kétszer lehetett vele szemben sárga lapos figyelmeztetés nélkül, hiszen világsztár volt, a játékvezetők igyekeztek védeni, amennyire lehetett.”
Az 1986-os mexikói világbajnokságon csapatkapitányként vezette az argentin válogatottat a világbajnoki címig. Itt kapta az „Isten keze” elnevezést is, amikor az Anglia elleni negyeddöntőben a feje fölött úgy ütötte kézzel a hálóba a labdát, hogy sem a játékvezető, sem a pályán tartózkodók többsége nem vette észre a szabálytalanságot, de a televíziós felvételeken is csak a lassítás után látszott, mi történt. A mérkőzés után Maradona azt mondta, a feje és Isten keze is enne volt ebben a gólban. A másik találata is felejthetetlen, amikor hat angol játékost kicselezve lőtte a hálóba a labdát. Ezt a cselsorozatát azóta is a vb-k történetének legszebb megoldásaként tartják nyilván.
Nem lehetett nem csodálni Maradona kiszámíthatatlan cseleit, átadásait, még akkor sem tudott haragudni rá az ember, amikor reklamált. A futball volt az élete, a pályán nagyon ritkán hozott rossz döntést. Azon kívül viszont sajnos ritkán döntött jól és ez meghatározta élete további alakulását: 1991-ben pozitív lett a doppingtesztje, tizenöt hónapra eltiltották, utolsó válogatott mérkőzését 1994-ben az Egyesült Államokban rendezett világbajnokságon játszotta, ahol a második csoporttalálkozó után ismét tiltott szert találtak a szervezetében, többet nem léphetett pályára a tornán.
Visszavonulása után is rendszeresen szerepelt a címlapokon, ekkor már megosztotta az embereket, olyan közszereplőkkel ápolt baráti viszonyt (például Fidel Castro kubai diktátor), akinek a nemzetközi megítélése inkább negatív volt, mint pozitív és ezek a kapcsolatok Maradona népszerűségének sem tettek jót a világban.
Egyik legszínesebb egyéniségét veszítette el a sportág.
A 60. születésnapjára készült összeállításunkat itt találja.
