Ilyen látványosságban sem addig, sem azóta nem volt része Pestnek: 1925 januárjában egy hamisítatlan amerikai revü foglalta el a Fővárosi Operettszínház színpadát. És még ha csak a színpadát! De a lélegzetelállító díszletek között, színpompás jelmezekben, tökéletes koreográfia szerint mozduló ősemberek, indiánok és tengerészek a nézőtér egy részét is birtokba vették, sőt több emelet magas létrákra másztak, a primadonna szólója pedig olykor a páholysor könyöklőjéről hangzott fel.
„A Halló Amerika színrehozatala körül nincsen is hiba, csak egy: hogy nem színművészet az, amit nyújt, hanem gyors egymásutánban következő – helyenként kápráztató - artista mutatványok” – összegzett a bemutató után a Budapesti Hírlap, s a kritikust érezhetően zavarba hozta, hogy a darab cselekményét nem tudja elmesélni – merthogy nem volt neki. Néha bejött egy-két operettsztár, énekelt valamit vagy felmondott egy szellemes párbeszédet, aztán beözönlöttek legújabb toalettjükben a görlök, és folytatódott a show.
A görlök, azaz a hatvan fős tánckar, benne a tizenhat, egyenesen Angliából és Amerikából Budapestre importált leány: ez volt az egésznek a lényege. Még csak a próbák zajlottak az Operettben, amikor országos botrány kerekedett abból, hogy egyiküket megütötte a türelmetlen rendező, Jack Haskell; a bemutató után pedig csapatokban imádták a rajongók a lábuk nyomát is. Ami nagy szerencse volt a Thain-lányoknak, Dollynak és Bessie-nek, akik afféle természetes átmenetet képeztek a magyar kóristák és az amerikai görlök között.
Még a színiiskolába járt Dolly, amikor azzal dicsérte őt a sajtó, hogy úgy játszott, „mintha nem az Egyesült Államokban ringatták volna a bölcsőjét, hanem a magyar alföldön”. Később az is kiderült, hogy a színi pályára Somogyi Nusinak köszönhetően kerültek: „anyjuk, aki Amerikában neves énekesnő volt”, angolra tanította a primadonnát, aki egyúttal felfedezte a lányok tehetségét, és beprotezsálta őket a zenés színházakba. Persze ne rögtön főszerepekre tessék gondolni – a Vígszínház nyári kabaréját például úgy ajánlották a lapok, hogy „nyári horgászás fürdőruhában ének- és tánckísérettel, néhány úr minden este horogra kerül” –, de innen már egyenes út vezetett a Halló Amerikáig. Ott aztán hamar megtanulta Pest a Thain-lányok nevét, sőt még a szájára is vette. Két héttel a bemutató után már félgörlnek titulálták őket, mondván, „amerikai lányok, de már régen Pesten laknak”, és a lapok azt is megírták, hogy Dolly az esti előadás után „hatalmas, szürke Minerva-autóba száll, a gavallér nem jött el, csak autóját küldte érte”.
Az évtizedek során egyre csak színesedő történetben talán ezen a ponton érdemes rendet tenni. A lányok apja, az „osztrák festőművész” Thain József a budapesti iparművészeti iskolában végzett 1890-ben, fametszőként, és életében egyszer titulálták festőművésznek, amikor ittasan összeszólalkozott egy óbudai házmesterrel, és majdnem lelőtte. A család sosem költözött Pestre, hiszen Thain József 1902-ben itt vette el „Baker Lili kisasszonyt”. Aki viszont valóban Amerikában született: Kaliforniából származott, és 1909-től, amikor az apa elhagyta őket, angol nyelvórákat adva tartotta el a családot Ferenc körúti lakásukban. Lánykorában persze talán énekelgetett is.
Mindenesetre mire a Fővárosi Operettszínház a 110. előadás után beismerte, hogy a befektetett 3,5 milliárd korona (ma 217 millió forint lenne) sosem fog megtérülni, és a Halló Amerikát levéve a színről megásta a magyar revü sírját, a lányok már létrehozták a Thain márkát. Hír volt, hogy megtanultak lovagolni, hogy amerikai műszempillát szereztek Somogyi Nusinak, miként Dolly nyúlfarknyi filmszerepe, Bessie autóvásárlása és az is, hogy a Concours d’Elegance autós szépségversenyen „egy zöld maroken kosztümben, gyönyörű spánieljével egy Lancia kocsit vitt diadalra”. Az autó egyébként Max Lewiné, a Corvin Áruház vezérigazgatójáé volt.
Szerencsét próbáltak persze Amerikában is, de az anyaországban csak Dolly tudott gyökeret verni. Néhány kisebb szerepet eljátszott a Broadwayen, majd hozzáment Vajda Ernő színpadi szerző öccséhez, a darabügynök Jánoshoz. Bessie pedig hazatért, és magánzónő lett. Kibérelt egy hatszobás lakást az Ida utca 2. alatti, őrjítően szecessziós villában, komornát tartott, és tökéletes alakján bundákat reklámozott a Színházi Életben. A divat mellett leginkább az autóvezetés érdekelte, a harmincas években felváltva adott hírt a sajtó a versenyeiről és a karamboljairól. Előbb a pesti rakparton feltekeredett egy villanyoszlopra, maradandó sérüléseket okozva a kocsijában ülő Wertheimstein Viktor bankigazgatónak, majd túraautó kategóriában megnyerte a Budapest-Miskolc-Debrecen 600 kilométeres, gyorsasági szakaszokkal tűzdelt körversenyt. A kettő között morfiummal öngyilkosságot kísérelt meg – józan elővigyázattal szerencsére a Pajor szanatóriumban.
A legsúlyosabb balesete 1937 nyarán történt, a Svábhegyen: pirkadatkor frontálisan ütközött egy szabályosan közlekedő autóval. A lapok kommentár nélkül adták hírül, hogy a sérültekhez a Tószeghy Vilmosné Thain Bessie autójában utazó ifjú joghallgató hívott segítséget. Igaz, a város jól tudta, hogy Bessie házasságából a néven kívül ekkorra már nem maradt semmi, hiszen az előző nyáron kötött frigyet a kőbányai sörgyáros Tószeghy család a bíróságon támadta meg. Arra hivatkoztak, hogy midőn Vilmos – jószerével titokban - az anyakönyvvezető elé járult, még nem volt nagykorú, azaz nem töltötte be a 24-et. Bessie 28 volt akkor.
A bulvár hálás a jó alanynak, így hát Az Est sem emlegette fel a Tószeghy-kitérőt, amikor 1939 februárjában világgá kiáltotta: „Megint grófné lett egy színésznőből”. Bessie-t a nálánál hat évvel fiatalabb gróf Woracziczky Antal vezette oltár elé, aki valahogy megoldotta, hogy az egykori görl gyorsan kikopjon a lapokból. Bessie budai lett, igaz, nem a család Fő utcai palotájában, hanem egy városmajori, majd egy pasaréti villában élt. Autóversenyekről, kutyákról, balesetekről nem jött több hír, a korábban sokszor emlegetett pilótavizsga is feledésbe merült.
Egy dolgot tudunk még Thain Bessie-ről: hogy halálában ismét Erzsébet lett, és hagyatéki tárgyalását 1945 júliusában, akkor épp ismeretlen helyen tartózkodó férje távollétében tartották meg Budapesten. Talán bomba ölte meg, talán betegség, talán a fosztogatók. Nem lehet kideríteni. De amilyen furcsa a világ, még az is elképzelhető, hogy internálták mint gyanús idegent. Hiszen az egész város tudta róla, hogy amerikai.