Az Országház fantomja

A miniszterelnök pénteken szomorúan közölte: „A kórházakban nem látok biztató jeleket”. Én sem, de ha ő mondja be a rádióban, az azért már komoly. Régi kórházi tapasztalat, hogy ha pl. a gyerekosztályon súlyos a helyzet, akkor hívni kell a pirosorrú bohócdoktorokat, hadd javuljon a hangulat.

Mivel lassan mindnyájan a Hungaria Hospital ápoltjainak érezzük magunkat - állapotaink egészségesnek semmiképpen sem mondhatók -, ideje számunkra is bohócdoktorok produkciójáról gondoskodni. Főorvos urunk ezt is megteszi értünk.

Most „Az Országház fantomját” adják elő, főszerepben maga a miniszterelnökhelyettes, igaz, piros orr nélkül. De így is nagyon vicces, leköti az ápoltak figyelmét. Sok éve Dopemannek is jelent meg ilyen címmel albuma, ahhoz sajnos nem volt szerencsém, de tuti, hogy közelébe sem érhetett Semjénnek. Hogy jöhetne egy Pityinger egy Semjénhez! Aki lassan a híres musical: Az Operaház fantomja sikersorozatát is lekörözi.

Sajnos nem mindenki örül egyformán. A kormányőrök valószínűleg frászt kapnak a Parlamentben, már nem is mindenki meri vállalni az éjszakai őrséget. Az ember békésen álldogál, úgysem történik ilyenkor semmi, aztán tessék! Éjfél előtt két perccel megjelenik a Fantom, és hozza az új törvényjavaslatait. Arcán maszkkal, pont, mint a kollégája a párizsi Operaházban, csak ő fegyelmezett állampolgárként a vírus miatt. Az eredeti Fantomnak az arca volt rémisztő, neki csak a szándékai. Nyilván pizsamában, a laptopjáról is beküldhetné az indítványokat, de kötelességtudó, hű katonaként szerintem személyesen bizonyosodik meg a célba érésről.

Az az egy szerencse, hogy szemben az operaházi szaktárssal, ő legalább nem fakad dalra. Akkor aztán lasszóval sem foghatna a házelnök kormányőröket a Parlamentbe. Bár fokozná a hangulatot, ha Webber darabjából legalább egy-két ideillő nótát elénekelne. Esetleg a KDNP kórusával együtt. Jó, hát kamarakórus, de a művészetben nem a mennyiség számít. Például, hogy „Készülj fel,/ Többé már semmi sem lesz az, mi volt.”

És tényleg. Semmi sem lesz az, mi volt. Hanem sokkal rosszabb. Az éj homályában valamit elvesznek, valamit lezsíroznak, odaadnak a galeritagoknak. Mire felébredsz, már iktatószám is van rajta. Lassan egy ország énekelheti a musical kórusával együtt: „Vigyázz! A fantom újra itt jár!/ Fuss hát! A fantom újra itt jár!”

A Fantom érdeklődése szerteágazó, számos területet képes egyetlen javaslatban tönkretenni. És nem egyetlen javaslat van! Tavasszal, amikor – mint a szexuális felvilágosítás allegóriájából tudjuk - a méhek és madarak is lelkesen zsonganak-csiripelnek, balzsamos illatokkal terhes az éj, az Országház fantomja is megittasult. Tényleg, akár a méhecskék, paragrafusról paragrafusra röpködött éjszakánként. Szárnyai hímporából hagyott a színházi törvényen, az iparűzési adón, alapítványba adta a Színművészetit, megcsípte a Városligetet és néhány „különleges gazdasági övezetet”, adott egy kis ezt-azt, milliárdos ingatlanvagyont Schmidt Mária alapítványának és az egyházaknak, egy erősebb szárnycsapással kisodorta a kultúrában dolgozókat a közalkalmazotti státuszból, és így tovább.

Ugyan nem értem, mi stimulálja most, ebben a randa borongós őszben, de lelkesedése töretlen. Nem akarok tömegpánikot kelteni, de pl. az Operaház fantomja 34 éve van folyamatosan műsoron a világban.

Ehhez képest a mi fantomunk még pályakezdőnek számít az éjszakában. De máris sok mindenre képes. Vagy ő, vagy akik a darab szerzői és rendezői. Míg a tavaszi sorozatban inkább az önkormányzatok és a túl autonóm kulturális műhelyek szarvát akarták letörni, mostanra a cél változott. A közvéleménykutatási adatok fenyegetőek: még messze nem biztos, de már nem elképzelhetetlen egy ellenzéki győzelem sem. És nem lehet majd minden urnához egy Volnert állítani, ugyebár. Ezért elkezdődött a felkészülés a vagyonok és emberek átmentésére. Míg tavasszal inkább Fordított Függetlenségi Háború folyt, amelyet éppen az intézményi, szervezeti függetlenség maradékai ellen indítottak, most elkezdődött a Nagy Átmentési Hadjárat.

Eddig a jelszó az volt: „mindent be az államba!” A KLIK-től a Kukaholdingig, színházaktól Városligetig. De mi lesz, ha már nem mondható el: „az állam mi vagyunk”? Erre az időre készülnek fel az új törvények, a „ki az államból” jelszóval. Adjuk a vagyont, a jövedelmezőnek szánt vállalkozásokat magánkézbe, koncesszióba! Persze gondos kiválasztással, a mieinknek. Hiszen az állam képében eddig is ők gazdagodtak rajta. Ha egy választás kiszereli őket az államhatalomból, hát gazdagodjanak rajta ugyanők a privát gazdaságban! Így adnák sok évre koncesszióba a hulladékgazdálkodást és a mobil díjfizetés, matrica- és jegyvásárlás, parkolásidíj-utalás egész rendszerét. A háttéranyagok ki is mondják: olyan ez, mint a szerencsejáték- és trafikmutyi. Mit mutyi? Országos, sőt nemzeti lenyúlás. A Fantom segítségével fantomizálják a közvagyont.

Semjén büszkén jelentette ki a Diaszpóra Tanács ülésén a magyarságról: „Bármilyen kihívást képes lehetőségre váltani”. Legalábbis ő és a gazdája. Csak elég sötét legyen hozzá, és az Országház fantomja újra indul.