Előfizetés

Demeter Szilárd: Soros György a liberális Führer

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.11.28. 13:33
Demeter Szilárd
Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Az elsőszámú kultúrharcos pont egy olyan emberrel szemben alkalmazza a náci hasonlatokat, aki túlélte a holokausztot.
Elég erőteljes és alighanem emlékezetes írással jelentkezett Demeter Szilárd az Origón. A kormánypárti portálon megjelent írásában a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója (PIM) Soros Györgyről elmélkedik, méghozzá nem is akárhogyan. Szerinte az üzletember írni tehetségtelen, gondolatrendszere zavaros és inkonzisztens. "Van annyira okos, hogy belássa: nem zseni. Ez lehet a legnagyobb fájdalma." Úgy gondolja, a milliárdos saját halála kapujában saját szobrát faragja.  
"Küldetése: Soros György, az új messiás. Csakhogy hiányzik mögüle a transzcendencia. Soros György istene Soros György, aki Soros György képében leszállott közénk."

Demeter Szilárd szerint egy világméretű sakktáblán tologatja a bábukat, pénzügyi sikereinek titka, hogy tisztességtelenül játszott. Ráadásul a trónjához rajtunk vezet az út. "Európa Soros György gázkamrája." (A magyar származású üzletember túlélte a holokausztot - a szerk.) "A multikulturális nyitott társadalom kapszulájából árad a mérgező gáz, ami az európai életformára halálos, mi, európai nemzetek pedig arra vagyunk ítélve, hogy egymást eltaposva, egymásra mászva próbáljunk az utolsó korty levegőért küzdeni." - fogalmaz Demeter Szilárd.  Ráadásul egy frappánsnak gondolt szójátékot is megenged magának: színre lépnek a "liberárják", aki most a lengyeleket és a magyarokat akarják kizáratni abból a politikai közösségből, aminek tagjaiként még vannak jogaink.
"Mi vagyunk az új zsidók."

- állapítja meg.

Szerinte a kizárás mellett érvelők alacsonyabb rendű „lényeknek" tartanak bennünket. Úgy véli, a Nyugaton a "liberárják" azért harcolnak, hogy senki se lehessen önmaga és bárkit célkeresztbe kerülhet, akiből nem tudnak multikulturális embert faragni.   
"Soros György a liberális Führer. A liberárja hadserege pedig szolgaibb módon isteníti, mint anno Hitlert a sajátjai. Semmit nem tanultak a XX. századból."

- vonja le a konzekvenciákat Demeter Szilárd.

Nem ez az első alkalom, hogy a főigazgató meghökkentő dolgokat nyilatkozik. Korábban lapunk is beszámolt arról az interjúról, amelyben azt mondta, álmából felkeltve is jobb novellákat ír, mint azok, akik őt gyalázzák. És nem mellesleg, ha egy irodalmi díjátadóra megy valahová, akkor az autóban az amerikai rapper, Snoop Dog vulgáris nyelvezetű számait bömbölteti. 

Kultúra a karanténban

Népszava
Publikálás dátuma
2020.11.28. 11:30

Fotó: Népszava
A kijárási korlátozások és a rendezvénystop napjaira otthonról elérhető kulturális programokat ajánlunk ezen a hasábon.

Szól a rádió

Megjelent a Hogyan lettem Rádiós című könyv, melyben hatvannégy ismert és népszerű rádiós szakember személyes története olvasható arról, hogy ki, miért és hogyan lett rádiós a Bródy Sándor utca 5-7.-ben, a Magyar Rádióban. A könyv főszerkesztője, Orosz József csupán annyit akart, hogy ne tűnjön el nyomtalanul a hangjuk, mert ők azok, akik évtizedek múltán is elkötelezettek maradtak a közszolgálat és a hallgatók iránt. Az online könyvbemutató szereplői: Mélykuti Ilona, Orosz József, Rónai Egon, Rangos Katalin, Sváby András, Szilágyi János. Moderátor: Sándor Erzsi. A Hogyan lettem Rádiós nevű Facebook-oldal, vasárnap 17.00

Márai kiadatlan műve

A Vígszínházból élőben nézhető meg Márai Sándor Hallgatni akartam című műve, melyet az író az Egy polgár vallomásai harmadik, befejező kötetének szánt, 2013-ig azonban a hagyatékában, kiadatlanul kallódott. Az író maga választotta kezdődátuma az Anschluss, Ausztria 1938-ban történt hitleri megszállása, mely történelmi eseménnyel Márai szerint elveszett a klasszikus Európa. A Hallgatni akartam vallomás egy értékvesztett időszakról, egyben pontos rajza a polgári Európának és Magyarországnak, Hegedűs D. Géza felejthetetlen előadásában. Jegyvásárlás: eszinhaz.hu, Előadás kezdete: szombat 19.00

Kötelező versek

Mintegy száz ismert magyar vers hangzik el az Örkény István Színház Anyám tyúkja (1.) – a magyar irodalom kötelező versei című előadásában. Az esten felidézhetjük, hogy mit csinál Edward király, angol király, mihez ne fogjon senki könnyelműen, és mi történik őszi éjjel a galagonyával. Az előadáson többek között elhangzik Csokonai Vitéz Mihály A Reményhez, Kölcsey Ferenc Himnusz, Vörösmarty Mihály A vén cigány és Arany János A walesi bárdok költeményei.   Jegyvásárlás: eszinhaz.hu, Előadás kezdete: vasárnap 19.00

Márquez: „Író lesz belőlem”

Balogh Ernő írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2020.11.28. 10:30
Gabriel García Márquez
Fotó: CESAR RANGEL / AFP
Gabriel García Márquez önéletírásában az érett, a világhír csúcsára jutott íróként idézi fel a zöldfülű pályakezdőt.
„Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogy visszaemlékszik rá, amikor el akarja mesélni” – olvashatjuk a memoár mottójában. A Székács Vera által fordított mű középpontjában, ennek megfelelően, épp az a küzdelmes folyamat áll, melynek során a fiatal Márquez megtanulja artikulálni, művészetté emelni bőséges élménykincsét. A fáradságos, nehéz küzdelmek jól mutatják: még a robusztus őstehetségnek is meg kell szenvednie az alkotáshoz nélkülözhetetlen képességekért. A hatalmas emlékfolyamot sajátos nevelődési regényként is olvashatjuk. Hőse, a vidéki, roppant hátrányos helyzetű fiatalember lázasan keresi helyét az életben. Kanyargós útja tévedések, csalódások, kudarcok során át vezet egyre határozottabban a látványos írói sikerek felé. A szinte folyamatosan nélkülöző nagy család – az írónak tíz testvére lett – a szűkösségből való kiemelkedésre sarkallja, a szülők mindenképp tanulásra késztetnék elsőszülött fiúkat. A kamasz Márquez azonban, mind jobban érezve tehetségének csábításait, majd parancsait, inkább – némiképp Gorkij módjára – az élet iskoláját választja. Ennek keserves vonzataival, az örökös pénztelenséggel, az elhanyagoltsággal, az ócska lebujokkal együtt. Jellemző, hogy amikor első művéért egy csekket kap, a bank tüzetesen megvizsgálja a személyazonosságát, mivel úgy néz ki, mint egy koldus. Ugyanakkor volt/lett valami jelképes abban, hogy annak a könyvesboltnak, ahol az egyformán éhenkórász fiatal írók-újságírók találkoztak, Mundo, azaz Világ volt a neve. E memoárkötet előtt a kiadó az író publicisztikai műveinek válogatását jelentette meg (Az évszázad botránya, Scholz László fordítása), a visszaemlékezés pedig színes epizódok sokaságával erősíti meg azt az ismert biográfiai adalékot, hogy Márquez pályáján a zsurnalisztika és a belletrisztika szorosan összefügg egymással. Nála a tárca, a riport és a novella vagy regény között nincs éles cezúra. A visszaemlékezés társadalmi hátterében megelevenedik a múlt század negyvenes-ötvenes éveinek Kolumbiája. A mű tanúsága szerint ez az ország (noha a világháború sújtotta korabeli Európához persze, nem mérhető) már akkor sem lehetett különösebben vonzó hely. Egymást érték az államcsínyek, a brutális leszámolások és infernális vérengzések, a bizonytalanságnál – úgy tűnik – csak a szegénység volt nagyobb. Az akkori kulturális kínálat szűkösségére vall az a többször emlegetett körülmény, hogy az irodalmi újdonságokat egy távoli argentin kiadó vándorügynökei kínálták a kolumbiai literátus közönségnek. A kollektív nyomorúság jelképes erejű, groteszk példáját épp Márquez írta meg egyik híres riportsorozatában. A hivatalos hír szerint a kolumbiai haditengerészet egyik hajója, hazatérőben az Egyesült Államokból, viharba került, nyolc tengerész a vízbe sodródott, heten közülük örökre eltűntek. Az író-újságíró azonban az egyetlen túlélő segítségével nyilvánosságra hozta az igazságot: nem volt ott semmiféle vihar, a hajó azért billent ki végzetesen az egyensúlyából, mivel a fedélzet tele volt pakolva hűtőszekrényekkel, mosógépekkel, villanykályhákkal. Mindazzal az összességében nagy súlyú holmival, amit a tengerészek az Egyesült Államokban vásároltak. (Lám, a történelmi léptékű nincstelenség pitiáner ügyeskedéseinek világkatalógusához minden csóró ország hozzáteszi a magáét.) A húsz részben megjelent sorozat egyébként akkora felzúdulást keltett a hatalom berkeiben, hogy miatta Márquez végül is emigrációba kényszerült. A mű bővelkedik színesen ábrázolt remek figurákban. A korai évek fejlődésrajza szempontjából roppant fontos pályatársak egytől-egyig emlékezetesek, de maradandó lett az olyan mellékszereplő is, mint például az esti mulatozásokhoz rendszeresen csatlakozó besurranó tolvaj, aki – komoly szakemberhez illően – egész szerszámostáskával érkezett esténként a filléres csehóba. „Kiruccanásairól” apró ajándékokat hozott a csapat tagjainak, esetleg könyvritkaságokkal kedveskedett a betűfaló irodalmároknak, az ihlet perceiben pedig szerelmi költészetét gyarapította. Az önéletírásban az érett, a világhír csúcsára jutott szerző idézi fel – nem csekély öniróniával – a zöldfülű pályakezdőt. A hatalmas emlékezésfolyam szinte teleologikus rendbe illeszkedik: csaknem minden epizód, valamennyi „kaland” az íróvá válást szolgálja. Az elhivatottság elől nincs menekvés. Márquez alkotásainak új kiadása, melynek keretében a memoár (2002 után) ismét megjelenhetett, híven jelzi a Nobel-díjas író változatlan népszerűségét. Az oeuvre győzelmét a sebesen múló idő felett.
Infó Gabriel García Márquez: Azért élek, hogy elmeséljem az életemet Magvető, 2020