Vádolom Orbán Viktort

Nem normális az, hogy 28 éves egészséges fiatalember belehal a koronavírusba. Balogh Lajos (Paci) halála vizsgálatért és felelősökért kiált. Ahogy Klecska Ernőé is, aki e gyászos november másik értelmetlen halottja. És ki tudja, rajtuk kívül hány fiatal, életerős lány, fiú, gyermekeiért, családjáért élő édesanya, édesapa tüdeje roncsolódott és roncsolódik a fulladásos halálig, a keringés összeomlásáig? Hány idősebb apát, anyát, nagyszülőt vár haza családja hiába, olyanokat is, akik élete megmenthető lenne, mégis méltatlanul egyedül hullanak el, és az operatív törzs tájékoztatóján csak egy számnév marad belőlük: „elhunyt 136 többségükben krónikus, idős beteg”?

Balogh Lajos önkormányzati képviselő, nagy tehetségű politikus roma öt napig otthon feküdt, lázasan, a hatodik napon került kórházba, altatással lélegeztetőgépre tették, két hetes kórházi ápolás után meghalt. Klecska Ernő, az ismert és nagyszerű újságíró november 20-án arról adott hírt barátjának írt üzenetében, hogy kérése ellenére sem tesztelik. „Plusz ha pozitív vagy, akkor is ez a rutin, h otthoni lázcsillapítas, pihenes” – öt napra rá már halálhírét olvastuk. Nem nyújt gyógyírt, hogy a vírus nem ismeri az etnikai szelekció vagy az etnikai megkülönböztetés fogalmát.

Öngyilkos felelőtlenség lenne öt napig otthon feküdni lázasan? Szimpla genetikai szerencsétlenség, hogy ez idő alatt olyan mértékben roncsolódik a tüdő, hogy abba bele kell halni? Ezeknek a haláleseteknek egy része a magyar kormány szakmai alkalmatlanságának, korrupt és hazardőr politikájának egyenes következménye. A magyar egészségügyi protokoll szerint „maradj otthon, amíg csak bírsz, mert a kórházban vagy igazi veszélyben.” Már jóval a koronavírus-válság előtt figyelmeztettek a szakértők, hogy bizonyíthatóan évente több ezren halnak meg kórházi fertőzésekben. A kórházi járványok - javarészt bakteriális fertőzések - kialakulásának fő okai között az alulfinanszírozottság, a kevés egészségügyi dolgozó, a kórházak túlzsúfoltsága és az a lényeges körülmény játszik szerepet, hogy nincs lehetőség a megfelelő elkülönítésre.

A lerobbant egészségügy elleni tavaszi koronavírus-támadás azért nem járt tömegesnek mondható fertőzéssel és azzal arányos halálesetekkel, mert „otthon maradt”, leállt az ország, a fél világ. Az olasz halálozási számok félelmet keltettek a magyarokban is, és a karantént komolyan vette az ország döntő hányada. A miniszterelnök minden éjjel feltűrt fehér ingujjban és a sok gondtól ráncos homlokával jelentkezett be a kolostorból, és megnyugtatta az ő népét: a kormány a helyén van és teszi a dolgát. Másnap hajnalban újra bejelentkezett, mint tengernagy a fedélzeten, aki indul legyőzni a vírust.

Teljhatalmat kért és kapott, hogy bármit megtehessen, amire szüksége van ahhoz, hogy a magyar egészségügy képes legyen a lehető legkevesebb áldozattal túl lenni a sorozatgyilkos víruson. Minden jogot megkapott ahhoz, hogy a vírus nyomában lopakodó gazdasági válság, a munkanélküliség enyhítése érdekében határozott döntéseket hozzon.

Lehetőség nyílt a szociális transzferek korszerűsítésére, hogy a családi pótlék, a nyugdíjminimum, a közmunkabér megfelelő emelésével, a munkanélküli segély folyósítási idejének meghosszabbításával elkerülhető legyen az éhezés, megvásárolható a védőeszköz.

Minden adott volt arra, hogy a digitális oktatásra, az otthoni munkavégzésre átálló oktatási és gazdasági szektor számára eszközöket, ingyen internetet biztosítson. Teljhatalom és mellé több ezer milliárd forintnyi hazai és európai uniós forrás állt a kormány, és annak feje rendelkezésére.

Már május elsején azt nyilatkozta a miniszterelnök, hogy október-november magasságában várható a vírus második hulláma. Magyarország azt kijelentheti - kellő büszkeséggel -, hogy az első csatát megnyerte, mondta. „Időt nyertünk, és az egészségügy is felkészült. Ha hirtelen újra nagy hullámban terjedne a járvány, akkor nincs olyan település az országban, ahol valaki azt gondolhatja, hogy ellátás nélkül marad.”

Ahogy a köznép mondta: „a kormány a vírussal együtt elment nyaralni, és szeptemberben hazajött.” Az adatokból már ekkor érzékelhető volt, hogy a második hullám sokkal erősebb lesz: októberben be kellett volna vezetni a „maradj otthon!” karantént, legalább az iskola felső tagozatától a hivatalokon át a futballpályákig. Sok tízezer ember megmenekülhetett volna, köztük Balogh Lajos és Klecska Ernő is.

Orbán a romló gazdasági mutatók és a halálozási adatok között libikókázva a gazdaság működésének fenntartását helyezte az emberi életekkel szemben előtérbe. Pedig közel fél éve volt, hogy az egészségügy, a szociálpolitika, a munkanélküli ellátás és az iskolarendszer fölkészüljön a második hullámra. Semmi érdemi nem történt, azon kívül, hogy az iskolákat is bevonták az egyre militárisabb rendszerbe: fizikai erőszak alkalmazására is felruházott iskolaőrökkel gondolják fenntartani a rendet, főleg a veszélypszichózist, ahelyett, hogy az iskolaigazgatóknak visszaadnák a jogot az iskoláik vezetésére, a gyerekeknek pedig laptopot és internetet biztosítanának a digitális oktatáshoz, míg a pedagógusoknak az elmaradt digitális képességfejlesztést.

Ismerjük az orbáni rendszer lényegét: még több pénz, még több hatalom. És abból még több pénzt, még több hatalmat koncentrálni. Mégis, az ember ekkora bajban reménykedik, hogy legalább ilyenkor a leggátlástalanabb diktátor lelkiismerete is megszólal, és eszközöket biztosít a túléléshez. Mert nem lehet annyira becstelen senki emberfia, hogy egy világjárványt is arra használjon fel, hogy még több pénzt raboljon, és még több hatalmat koncentráljon. Más országok populistái is igyekeznek a válságból a legtöbb politikai hasznot bezsebelni, de ilyen mértékű pénz- és hatalomkoncentrációra a civilizáltnak tartott világban sehol nincs hasonló példa, mint Magyarországon.

A kormány 923 milliárd forintot söpört össze a Gazdaságvédelmi Alapba a költségvetés különböző bugyraiból. (A koronavírusnak esett áldozatul a Tavaszmező utca 6-ba, a négy éve erőszakkal elfoglalt Roma Parlament székház helyére tervezett, Cziffra Györgyről elnevezett roma kulturális központ is. Az építkezésre szánt 2,5 milliárd forintot bepakolták az Alapba, hogy utána pont ennyit odaadjanak a teniszszövetségnek. Furcsa mód ez fontosabb, mint ahogy stadiont építeni is, százmilliárdokból. Elvégre a sport „húzóágazat”, a romák meg örüljenek, hogy jött a vírus, mert 2020-ban ők kerültek volna a célkeresztbe. A valamiért nem jövő migránsok helyett a belső menekültek elleni gyűlöletpropaganda indult el a gyöngyöspatai diákok szegregációs pergyőzelme apropóján. Bár a romák fordulhatnának az üldözött keresztények segítésével foglalkozó Hungary Helps programhoz is: ők is kaptak 310 millió forintot a Gazdaságvédelmi Alapból.) A legutóbbi osztás után pedig már jóval 2000 milliárd forint fölött jár a Gazdaságvédelmi Alapból elköltött összeg. Ember legyen a talpán, aki átlátja ma a magyar államháztartást!

S ahogy egyre több emberünk hal meg, egyre több ember kezd átlátni az üres Patyomkin-falun, ahová mint egy banántábornok, géppisztolyosokat küld éjszakai járőrözésre a kormányfő, az ő erősnek és biztonságosnak hitt Várából. Hogy a pórnép „vegye a lapot”: kuss legyen, mert még a színpadon sem dísznek van a fegyver!

Színi akadémisták, ne adjátok föl! S ahogy az SZFE, a színi növendékek és tanáraik erőszakmentes, megfellebbezhetetlen erkölcsiségű polgárjogi küzdelme sikert aratott, valódi esély mutatkozik arra, hogy az EU is a jogot használja a rezsimmel szemben. Igenis, vigye bíróság elé ezt a rendszert!

Orbán Viktor a gátlástalan diktátorok cinizmusával kormányoz, családjával és üzlettársaival föléli az ország tartalékait; alkalmatlan a kormányzásra, alkalmatlan a válság kezelésére. Legnagyobb bűne, hogy semmibe veszi az emberi életeket. És hazudik hozzá egy keresztény kormányfőt. Meddig tűri ezt Magyarország?

Gyászolom barátaimat, Balogh Lajos Pacit továbbá Klecska Ernőt, és velük együtt valamennyi idő előtt elhunyt honfitársamat. Emlékük legyen áldott.