Egyedül a szégyenpadon

A rémálmok éve ez, de nem csak a koronavírus miatt. Néhány hét alatt omlott össze a magyar kormánynak az Európai Unióval szembeni harcias, ugyanakkor hamis állításokra épülő, folyamatosan sorosozó, kirekesztő politikája, így hamarosan de facto az EU-n kívül találhatjuk magunkat. Névleg ugyan uniós tagok maradunk, ám erkölcsi, demokratikus és egyéb szempontból már korábban kiiratkoztunk a közösségből; és most gazdasági tekintetben is a partvonalon kívül rekedhetünk.

Azzal, hogy Budapest és Varsó vétót helyezett kilátásba a járvány negatív gazdasági hatásait enyhíteni hivatott uniós helyreállítási alap és a következő hétéves EU-s költségvetés elfogadását illetően, a két ország megbocsáthatatlan bűnt követett el. Hiszen deklarálták: a jogállam leépítése számukra fontosabb az EU működésénél, a többi tagállam sorsánál. Varsó és Budapest az EU két megvetett államává vált, ráadásul minden uniós intézménnyel is szembehelyezkedett.

Lengyelországot láthatóan a magyar kormány vitte bele a vétófenyegetés veszélyes és önsorsrontó játékába, ahogy azonban közeledik az EU jövő csütörtökön kezdődő, kardinális fontosságú csúcstalálkozója, úgy puhul a lengyel álláspont. Az ottani kormányban ugyanis még akadnak olyanok, akikbe szorult némi felelősségérzet, és képesek belátni: az ország érdeke előbbrevaló az uralkodó eliténél. Különösen, hogy a járvány negatív gazdasági hatásait enyhíteni hivatott helyreállítási alap egyik legnagyobb nyertese épp Lengyelország. (A másik Magyarország lenne.) A lengyel vélemény változásához persze az Európai Bizottság szokatlanul kemény fellépése is kellett. Brüsszel ezt a sötét játszmát már nem engedi végigvinni, a rebellisek tudtára adta: képes kellő ellencsapást mérni, azaz egyszerűen kihagyni őket a pénzosztásból.

Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő valójában sosem volt a vétó nagy híve, egyik kis koalíciós partnere, az ultraradikális igazságügyi miniszter, Zbigniew Ziobro zsarolta őt azzal: kilép a kormányból, ha nem emelnek vétót. Ez azonban a kabinet bukását is eredményezné. A másik kis koalíciós partner, Jaroslaw Gowin miniszterelnök-helyettes azonban csütörtökön bejelentette: a kabinet lényegében elfogadja, hogy a jogállamisághoz kössék az uniós kifizetéseket. Bár a kormányszóvivő tegnap azt állította, nincs változás álláspontjukban, valami mégis történik a háttérben. Ezt jelzi: a kormányválság elkerülése érdekében a Jog és Igazságosság az ellenzéki Parasztpárttal egyezkedik a vétó esetleges feladása utáni együttműködésről. Ebben az esetben Orbán Viktor magára marad. A visegrádi együttműködést már rég szétverte a Brüsszel elleni retorikájával, a demokráciaellenes intézkedésekkel, és most már az utolsó szövetségesének vélt Lengyelország számára is vállalhatatlanná válik, a véd- és dacszövetség pillanatok alatt összeomlik.

A három évtizeddel ezelőtt még mintaállamnak tartott Magyarország Európa szégyene lett. De nincs egyetlen olyan ember a kormánypártban, aki ezt látja, és aki ki merné hangosan mondani: eddig és ne tovább?