A jelek szerint nem sikerült elfojtani az ellentéteket a lengyel kormánykoalíción belül a vétó ügyében. A héten ugyan a miniszterelnök letorkollta szövetségesét egy kisebb, mérsékelt párt vezetőjét, aki lehetségesnek nevezte, hogy országa enged álláspontjából, majd tegnap Kaczynski stábfőnöke szólított fel mindenkit, hogy a kérdésben senki más nyilatkozzon, csakis Morawiecki. Ám úgy tűnik, Gowin nem hagyja, hogy befogják a száját.
Kijelentette, hogy a vétó csak a legvégső lehetőség és ő maga támogat minden erőfeszítést a megállapodás érdekében. Továbbá az ország gazdasági érdekeivel ellentétes, ha Varsó megkontrázza a hosszú távú költségvetést, illetve a járvány miatt szükségessé vált mentőcsomagot. Véleményére az állami vagyonért felelős miniszterhelyettes úgy reagált, hogy semmi sincs ingyen és a kormány tud számolni. Előzőleg a keményvonalas igazságügyi miniszter még a koalíció felbomlását is megpendítette, ha Lengyelország beadja derekát.
Ily módon a hírügynökség szerint nyílt hatalmi válság van kialakulóban a lengyel vezetésen belül, mindössze három nappal a kulcsfontosságú EU-csúcsértekezlet előtt.
A kilátásba helyezett lengyel vétó felerősítette a vitát a Varsóban arról, hogy az ország esetleg kiválik az unióból. A lakosság ugyan változatlanul tömegesen kitart a tagság mellett, ám a jogállam ügyében beállt holtpont fokozza a feszültséget. Az egyik jobboldali lap szerkesztője nagy visszhangot kiváltó címlapcikkben mennydörögte, hogy most már elég! És a lengyeleknek igenis joguk van beszélni a távozásról. A többi közt azért, mert az EU önkényesen ki akarja terjeszteni hatalmát és pálcát kíván törni egyes tagállamok fölött. Azon kívül szégyentelenül rá akarja kényszeríteni az LMBT-ideológiát az országra. (A lengyel jobboldal erőszeretettel hangoztatja, hogy a szervezet liberális értékek létveszélyt jelentenek a lengyelek hagyományos, katolikus identitására.)
Ezzel együtt kicsi az esélye, hogy Varsó otthagyná a közösséget. Hiszen 80 % pártolja a bennmaradást - a belépés mellett annak idején 78 % voksolt. De még a PiS képviselői is azt mondják, hogy nincs szó a kilépésről. A külügyminiszter úgy nyilatkozott az említett lapkommentárról, hogy az teljes képtelenséget tartalmaz, egyetlen párt sem fogalmazott meg ilyen igényt. A koalíciónak pedig esze ágában sincs vitát kezdeni róla.
Ugyanakkor nem tudni, hosszú távon merre dől el a dolog. A Jog és Igazságosság ellenfelei attól félnek, hogy a Brüsszellel zajló viták és az EU-nak küldött folyamatos bírálatok áthangolhatják a közvéleményt és így nem kizárt: egy nap az ország azt veszi észre, hogy a britek példáját követve kifelé tart az unióból.
A budapesti és a varsói polgármester szeretné, ha a két főváros akkor is kapna uniós támogatást, ha Magyarország és Lengyelország nélkül indul be a gazdasági újjáépítési program. Lengyel sajtóértesülés szerint épp ezért Karácsony Gergely és Rafal Trzaskowski levélben kéri a Bizottság elnökétől, hogy válasszák külön a két településnek, illetve a két országnak szánt szubvenciókat. Az üzenet, amelyhez más városok is csatlakoztak, vonatkozik a hétéves költségvetésre, hiszen egyelőre abból is leállnak a fejlesztések, ha a héten nem sikerül megállapodni a pénzügyi csomagban.
A spanyol külügyminiszter szerint a magyar és a lengyel kormány igen vékony kötélen táncol, de jó lenne, ha felelősséget tanúsítana, mivel nekik is nagyon kell a megállapodás az unió két pénzügyi terve ügyében. Arancha Gonzales Laya ezt az amerikai hírügynökségnek adott videó interjúban fejtette ki. Többször is józanságra intette a Fideszt, illetve a Jog és Igazságosságot, mondván, hogy a kudarc következményeit a magyar és a lengyel lakosság is igencsak megérezné.
Rámutatott, hogy az EU hajlandó meghallgatni a magyar-lengyel aggályokat és mindenképpen kompromisszumot kell találni, hiszen a fertőzés folytán rendkívül súlyos helyzet állt elő. Arra a kérdésre, hogy maradhat-e az EU-ban a két ország, ha megtorpedózza a közös terveket, a miniszter úgy válaszolt, hogy ő bízik az egyezségben. Ezért arra szólította fel Budapestet és Varsót, hogy csatlakozzanak a többiekhez, mert be kell indítani a költségvetést, illetve a gazdaságélénkítő alapot, amilyen gyorsan csak lehet.
A vétófenyegetés, az értékekről, valamint a védelemről folyó vita, a megosztottság és a vacillálás szégyenbe hozza az uniót. A szervezetet persze huzamos ideje jellemzi a határozatlanság, a belső feszültség és a Brexit csak ront a helyzeten. Mindez azután várhatóan kiütközik majd a héten az ’ítéletnapi’ csúcskonferencián, amely a szokásosnál is nagyobb civakodást ígér. De ha nem hoz eredményt, akkor az súlyos bajt jelent. Hiszen már nem lehet tovább elodázni a költségvetés, illetve az újjáépítési terv jóváhagyását. Ám Magyarország és Lengyelország keresztbe fekszik.
A két kormány jó ideje csörtézik Brüsszellel az illiberális politika miatt, ami érinti a bíróságokat, a sajtószabadságot, a nők és a nemi kisebbségek jogait. Budapest és Varsó azt állítja, hogy az EU politikai okokból beleavatkozik a belügyeikbe. A választók ugyanakkor azt kérdezik, hogy ha a közösség egy ekkora járvány közepén sem tud egységre jutni, akkor mikor lesz rá képes? Még Merkel is csapkod, miközben a franciák és mások nem kívánnak engedni a tekintélyelvű diktátumnak.
Ezért dobta be következő soros elnökként a portugál kormányfő, hogy csinálják meg a kétsebességes Európát, mivel áthidalhatatlanok a belső ellentétek. Az első körből kimaradnának a visegrádi államok, valamint a takarékos négyek. Párizs állítólag támogatja az elképzelést, de a gond ott van, hogy a németek nem. Attól félnek, hogy a végén nekik kellene állniuk cechet, anyagilag és politikailag egyaránt.
A mostani súlyos helyzetet az idézte elő az unióban, hogy ugyan a nyári csúcson megegyeztek mind a két pénzügyi csomagról, mind a jogállami mechanizmusról, csak éppen a magyar és a lengyel kormány szerint nekik joguk van megtorpedózniuk a büntető intézkedéseket. A többiek azért szorgalmazzák az új szabályozást, mert idáig hiába próbálták rávenni a két vezetés, hogy azok ne lépjenek még jobban vissza a demokrácia területén. Azon kívül szeretnék, ha semmiféle kétely nem merülne fel a kedvezményezett országokban az uniós támogatások felhasználása körül. Ezért olyan eszközt akartak maguknak, amelynek „foga” van, tehát tud harapni.
Azokra a magyar és lengyel kifogásokra pedig, miszerint az unió megsérti nemzeti szuverenitásukat, és veszélyezteti politikai irányvonalukat, ideértve a melegjogokat, valamint a migrációt, a brüsszeli válasz az, hogy ez csak a figyelem elterelésére szolgál. Viszont az EU szóvá teszi a sajtószabadság, az igazságszolgáltatás és az LMBT- jogok korlátozását, mivel itt alapértékekről van szó.
Orbán Viktor 10 éve tért vissza a hatalomba, azóta egyetlen más vezető sem szállt szembe ennyire arcátlanul a közös értékekkel. Az illiberális demokrácia jegyében ellenőrzése alá vonta a bíróságokat, a médiát, a kultúra és az oktatás fontos intézményeit. Az unió viszont kénytelen volt rájönni, hogy nincs megfelelő eszköz a kezében, ezért nem tud tenni semmit sem. Ráadásul a populista nacionalizmus hatalmába kerítette Lengyelországot is.
Így most a súlyos pénzügyi helyzeten túl mély politikai válság bontakozhat ki, mivel a többiek páratlan szabotázsnak tekintik a magyar-lengyel blokkolást, ezért el kell dönteniük, hogy tolerálják-e. Ezért merült fel ismét a változó sebességű Európa ötlete, miután félő, hogy jelen állapot szerint döntésképtelenné válhat az EU. Sokatmondó ebben a tekintetben, hogy egyre több szó esik arról: a magyarok és a lengyelek nélkül hozzák tető alá a mentőcsomagot.
Az viszont jócskán visszaüthet a két országra, hiszen uniós támogatás nélkül nehezebben tudják maguk mögött hagyni a Covid-19 gazdasági kihatásait, még jobban eshet a forint és a zloty jegyzése, továbbá sokkal többet kellene fizetniük, ha kölcsönt vesznek fel. Jelenleg mindkét kormány cáfolja, hogy akárcsak egy gondolatkísérlet erejéig fontolóra vette volna a kilépést, viszont ez módosulhat az évtized végére, mert akkorra a két ország már odáig jut a fejlődésben, hogy többet fizet majd be a közös kalapba, mint amennyit onnan visszakap. Persze a tagság felmondásához az is kell, hogy még akkor is a Fidesz, illetve a Jog és Igazságosság legyen uralmon.
Az antiszemitizmus elleni harc lesz az egyik téma a csütörtök-pénteki uniós csúcson, miután a földrészen egyre több a zsidóellenes támadás, sok ország mégsem tartja fontosnak a zsidó életek védelmét. Soros már jó ideje a magyar kormány első számú ellensége, ezzel együtt nagy feltűnést keltett Demeter Szilárd különösen aljas cikke. Persze nem ritkák az ilyen kirohanások, sem Magyarországon, sem más tagállamokban. Ezt tanúsítja az Alapjogi Központ felmérése, amelynek során két éve 12 országban a megkérdezett zsidók 85 %-a mondta azt, hogy erősödik az antiszemitizmus.
A Zsidó Világkongresszus ügyvezetője úgy fogalmaz, hogy manapság szalonképes a zsidóellenesség. Pár éve pedig még másként volt. Éppen ezért akarnak most az uniós tagállamok egy nyilatkozatot jóváhagyni, amelyben kötelezik magukat a zsidó közösségek biztonságának szavatolására, illetve arra, hogy a világhálót is beleértve nem engedik meg az antiszemita támadásokat. A közelmúlt több véres eseménye igazolja, hogy mennyire szükség van a védelemre.
A külföldieknek sugárzó német közszolgálati média úgy kommentálja a Szájer-ügyet, hogy a lebukott politikus melegellenes képmutató, aki még drogozik is. Hiszen a belpolitikában a hagyományos család védelmét követelte, Brüsszelben viszont rajtakapták egy csak férfiak részvételével rendezett gruppenszex partin. De a populistákra általában is jellemző a farizeusság, miközben ezek az emberek a nyilvánosság előtt szívesen állítják be magukat konzervatívnak.
Az EP-képviselő erősen hiányos öltözékben, a fürdőszobaablakon át próbált menekülni, hátizsákjában extaxy tablettával. Az egész szóra sem volna érdemes, ha nem olyasvalakiről van szó, hogy keményen támadta az LMBT-közösséget. Kérdés persze, hogy ezek után a Fidesz mennyire tudja hitelesen képviselni a keresztény értékek védelmét. Orbán nem véletlenül tombol, mert teljesen egyértelmű a kétkulacsosság.
De nemrégiben maga a miniszterelnök is kínos helyzetbe került, amikor a Die Zeitnek adott interjúban magyarázni próbálta a Soros elleni rágalmakat. Hiszen annak idején a milliárdos finanszírozta az oxfordi tanulmányait és még állást is szerzett neki. Szóval képmutatás a javából. De ő és a hasonszőrűek sokszor orruknál fogva vezetnek milliókat. Hiszen pontosan tudják, hogy a társadalmak gyorsan változnak és a melegeket is egyenlő jogok illetik meg. Továbbá, hogy az EU páratlan sikersztori a háború után. És hogy a nagyvonalú brüsszeli támogatás nélkül saját híveik szegényebbek, sőt lehet, hogy állástalanok volnának.
Ennek ellenére a demagógok verik a tamtamot az unió, a globalizálódás, a homoszexuálisok, a menekültek, Soros, vagy épp Bill Gates ellen. Persze időnként maguk sem hiszik el az ostobaságokat, amiket összehordanak. Hiszen tisztában vannak, mi is az a reálpolitika. De azt is értik, hogy a felszín alatt az emberekben sok félelem és gyűlölet, irigység és agresszivitás dolgozik. Ezért játszanak rá az előítéletekre.
Ám ha vizet prédikálnak és bort isznak, akkor elvesztik a szavahihetőségüket. Márpedig a hiteltelen politikus olyan, mint a félmeztelenül in flagranti kapott férj, aki az ablakon át igyekszik kereket oldani a melegbuliról: egyszerűen kínos.
A szociális médiában van ellenszer a digitális járvány, a rohamosan terjedő álhírek ellen: ellenőrizni kell a forrásokat és a tényeket. A képmutatást pedig simán le kell váltani az urnáknál. Szájer már visszalépett. Orbán és a többi populista, aki művészi szintre emelte a képmutatást, a választásokon juthat ugyanerre a sorsra. Menesztésük lehetséges. Sőt, szükséges is.
Szájer József lépre ment Brüsszelben, de a magyar kormány előre menekül: ahogy az már csak ilyenkor szokás, ő kiált tolvajt. A hatalombarát sajtó azt állítja, hogy a képviselőt az ilyenkor mindig kéznél levő gyanús nyugati körök csapdába csalták, mert ártani akarnak Magyarországnak. Érdekes, hogy a hivatalos vezetés úgy gondolja, hogy a rossz nyugaton, a jó pedig keleten van. Bizonyára véletlen, hogy a lakosságot orosz szerrel szándékozik beoltani a járvány ellen.
A kormánypárton belül egyre több kérdés merül fel a brüsszeli rendőri rajtaütéssel kapcsolatban. Pl. hogy az akciót miért akkorra időzítették, amikor Orbán Viktornak éppen ki kell védenie Brüsszel támadását a jogállam ügyében. A Fidesz-hívek azt sem értik, hogy miért csak a magyar politikus neve szivárgott ki a részvevők közül. És ki volt a másik 24 férfi? Azon kívül párhuzamot vonnak az Ibiza-gate-tel, amibe belebukott az Osztrák Szabadságpárt feje. Magyar jobboldali értelmezés szerint azért, mert ujjat húzott a hatalmasokkal.
Ugyanakkor nem hiszik el, hogy kábítószer volt Szájer hátizsákjában. A neten fent van egy különösen arcátlan videó, amely hősként állítja be a törvényhozót. Mint aki megakadályozta, hogy megzsarolják Magyarországot, mégpedig úgy, hogy ő maga ragadta meg a kezdeményezést az ügyben.
