Előfizetés

Orbán szerint nálunk vannak a nyerő lapok

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.12.10. 07:53
Orbán Viktor miniszterelnök
Fotó: JOHANNA GERON / AFP
Bizakodó a miniszterelnök, reméli, hogy szép napunk lesz csütörtökön Brüsszelben.
Késő este töltött fel egy videót közösségi oldalára a kormányfő. Ebben azt mondja, folyamatosan zajlanak a háttérmegbeszélésék, és látja, milyen dokumentumok és értelmezések látnak napvilágot. 
"A nyerő lapok a mi kezünkben vannak."

-fogalmazott Orbán Viktor.

Szerinte a csütörtöki tárgyalásokra a lehető legjobb állapotban készül a magyar delegáció. Egyúttal reméli, hogy szép napunk lesz Brüsszelben. 

Semmi okunk sincs ünnepelni az emberi jogok világnapján

Czene Gábor
Publikálás dátuma
2020.12.10. 06:20

Fotó: Népszava
A tíz éve hatalmon lévő Fidesz elsősorban az intézményrendszer elsorvasztásában és a civil szervezetek elleni rágalomhadjáratban jeleskedett.
Az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) beolvasztása az ombudsman hivatalába veszélyezteti az egyenlő bánásmód követelményének érvényesülését – tiltakoztak jogvédő szervezetek erdeménytelenül a közelmúltban a kormány döntése ellen. Az elmúlt tíz évben ez volt a sokadik ügy, ami okot adott a tiltakozásra. December 10-e az emberi jogok világnapja: az ENSZ közgyűlése 1948-ban ekkor fogadta el Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát. Magyarországon azonban semmi okunk sincs ünnepelni. A 2010-ben hatalomra jutott Fidesz kormányzása az emberi jogok védelmének kiteljesedése helyett – kevés kivételtől eltekintve – annak módszeres gyengítését és visszaszorítását hozta magával.  Rögtön a fideszes parlamenti kétharmad első évében az igazságügy tárca felszámolta az égisze alatt működő roma antidiszkriminációs hálózatot, amely pedig nem a szocialisták, hanem még az első Fidesz-kormány idején, 2001-ben jött létre. A hálózatban foglalkoztatott harminc ügyvéd összesen 11 ezer ügyfél számára nyújtott ingyenes jogi segítséget. Gál András Levente, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára körlevelében mindenféle előzetes egyeztetés vagy tárgyalás nélkül arról tájékoztatta a hálózatban dolgozó ügyvédeket, hogy felmondja a köztük lévő szerződést. Az egyeztetés már akkor sem tartozott a Fidesz erősségei közé. A kormány 2012-től hasonló körülmények között szüntette meg az önálló kisebbségi ombudsmani hivatal intézményét is. „A törvényjavaslat előkészítésébe a kormány nem vonta be a hivatalban lévő szakbiztosokat, csak a már elkészült normaszöveg véleményezésére adott lehetőséget mindössze néhány napos határidővel. A tervezett szabályozással szemben felhozott szakmai érveket az előterjesztő figyelmen kívül hagyta” – fakadt ki később a tevékenységét összegző kötetben Kállai Ernő, a kisebbségi jogok volt biztosa. A későbbi miniszter Balog Zoltán 2010 előtt a parlament emberi jogi bizottságának elnökeként vált országosan ismert politikussá. Mindez nem akadályozta meg a Fideszt abban, hogy 2014-ben ezt a bizottságot is felszámolja, feladatköreit más testületekhez delegálja. A szimbolikus lépéseknek nagy jelentőséget tulajdonító kormány célja feltehetően az volt, hogy a bizottság elnevezése ne tartalmazza az „emberi jog” kifejezést. A 2010-ben elhunyt Furmann Imre már nem érhette meg, hogy 2016-ban, több mint húsz év után beszüntette működését a vezetésével létrejött Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI). A megszűnésnek egyértelműen anyagi okai voltak – mondta lapunknak Muhi Erika, a szervezet utolsó igazgatója. Nem látszott remény arra, hogy a NEKI magyarországi forrásokhoz jusson (ami korábban se volt a jellemző), a külföldi támogatók szemlélete pedig megváltozott: a romák esetében olyan programokat részesítettek előnyben, amelyek a közösségépítésre, közösségfejlesztésre helyezték a hangsúlyt, és jogvédelemmel legfeljebb érintőlegesen foglalkoztak. A közösségépítés azonban egy teljesen másik szakma – magyarázta Muhi Erika, hogy a jogászokból álló NEKI miért nem tudott ilyen támogatásokra pályázni. Bár a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) nevű szervezetnek most is van roma jogvédő programja, ez csak csepp a tengerben. A volt igazgató úgy érzi, nem túlzás kijelenteni, hogy „ma nem létezik roma jogvédelem Magyarországon”. Az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) az elmúlt években csak a folyamatban lévő „futó” ügyeket fejezte be, újakat már nem vállalt. Mohácsi Erzsébet, az alapítvány volt kuratóriumi elnöke az anyagi ellehetetlenülés mellett még egy okot említett: a nyertes ügyeiket olyan törvénymódosítások követték, amelyek megakadályozták, hogy az adott területen folytathassák munkájukat. Így történt ez a gyöngyöspatai szegregációs pert követően is. Sok éven át húzódó eljárás után a bíróság végérvényesen elmarasztalta az államot, és sérelemdíjat állapított meg a hátrányos megkülönböztetést elszenvedő roma diákoknak. Majd Horváth László, a térség fideszes képviselője törvényjavaslatot nyújtott be, amely szerint pénzbeli kártérítés helyett „oktatási, képzési szolgáltatással” kell kárpótolni az iskolai jogsértések érintettjeit. Farkas Lilla ügyvéd hiába hívta fel a figyelmet arra, hogy ez nem csak a roma, hanem a nem roma diákokra nézve is hátrányos, a jobboldali többségű parlament elfogadta a javaslatot. Ugyanakkor az emberi jogi szervezetek egy része – egyebek között az Amnesty International, a TASZ és a Magyar Helsinki Bizottság – ellen a Fidesz rágalomhadjáratot indított, azzal vádolva a függetlenségükre ügyelő jogvédőket, hogy „Soros-bérencek”, „külföldi érdekek szolgálatában állnak”. A kormány adminisztratív úton is próbálja ellehetetleníteni a jogvédők munkáját. A Magyar Helsinki Bizottságot kitiltották a börtönökből, hogy ne léphessen fel a fogvatartottak emberi jogainak védelmében, és a hatalom a menedékkérőkkel való kapcsolattartást is igyekszik a minimálisra redukálni.  A Független Rendészeti Panasztestület a rendőrséggel szembeni panaszok kivizsgálására 2008 tavaszán alakult meg Kaltenbach Jenő korábbi kisebbségi ombudsman vezetésével. A rendészeti panasztestület már idén februárban az Egyenlő Bánásmód Hatóság sorsára jutott: a kormány beolvasztotta az ombudsmani hivatalba. 

Gázkamrázás

Miközben a kormány „zéró toleranciát” hirdetett az antiszemitizmussal szemben, a Soros György ellen folyó gyűlöletkampány hevében Demeter Szilárd miniszteri biztos, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója hatalmas felháborodást kiváltó cikket közölt a kormánypárti Origón. Az advent első vasárnapja előtt megjelent publikációjában a főigazgató az EU-t „Soros György gázkamrájának”, Sorost pedig „liberális Führernek” nevezte, akit a „hadserege” szolgaibb módon istenít, „mint anno Hitlert a sajátjai.” Demeter több facebookos bejegyzésében védte saját állításait. Egyebek mellett azt állította, hogy „zsidó barátaimmal konzultáltam előtte”. Egy nap múlva mégis visszavonta cikkét, törölte Facebook-oldalát. E sorok írásakor változatlanul betölti állami tisztségeit.

Alkotmányos áthangolás

S Idén márciusban nyújtotta be Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes azt a salátatörvényt, amelynek egyik paragrafusa megszüntette annak lehetőségét, hogy a transznemű és interszex emberek nemüket és nevüket hivatalos irataikban megváltoztassák – emlékeztetett a Háttér Társaság. A szervezet fellépése nyomán a Miskolci Törvényszék nemrég bejelentette: kezdeményezi az Alkotmánybíróságnál (AB) a vitatott rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását. A Háttér Társaságnak novemberben is volt oka a tiltakozásra: az igazságügy-miniszter az egyéni örökbefogadást és az LMBTQ iskolai érzékenyítő programokat ellehetetlenítő jogszabály-módosításokat terjesztett elő.
Az elfogadhatatlan kijelentések ellenére annak nincs jele, hogy a kormány központi kampányt készülne indítani a melegekkel szemben – állította Virág Andrea politológus, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója nyár végén. A kormánypárti politikusok azonban nem elégszenek meg homofób nyilatkozatokkal, ősszel be is nyújtották azt az alaptörvényt módosító javaslatot, amely kimondaná: „az anya nő, az apa férfi”. Ez a passzus lehetővé tenné, hogy az AB a kormány ideológiáját követve dönthessen a vitatott ügyekben.

Fügefalevél a látszatdemokrácián

"Korábbi kormányzások alatt nem volt arra példa, hogy civil szféra ilyen formális keretek között valódi érdemi feladatot és lehetőséget kapjon arra, hogy az emberi jogok helyzetén közösen javítson" – lelkesedett az Emberi Jogi Kerekasztal alakuló ülésekor, 2012 decemberében Kovács Zoltán, aki abban az időben az igazságügyi tárca társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára volt. Csakhogy nem telt el két év, és a jogvédő szervezetek sorra kiléptek a kormány tanácsadó testületeként működő kerekasztalból. „Nem leszünk fügefalevél a látszatdemokrácia intézményén” – a Magyar Helsinki Bizottság ezzel indokolta távozását 2014 őszén. A kilépők között volt a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda, valamint a Társaság a Szabadságjogokért. Pár év múlva az Amnesty International Magyarország is csatlakozott hozzájuk.
Ugyanakkor a Fidesz „házi szervezetei” – a békemenetes Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány, a Lungo Drom vagy a Századvég – mellett maradtak valódi emberi jogi szervezetek is: közöttük a Hintalovon Alapítvány, a Patent Egyesület, a Háttér Társaság. Dombos Tamás, az utóbbi társaság ügyvivője elmondta lapunknak, hogy nekik is át kellett gondolniuk, milyen stratégiát kövessenek. Azért döntötték a maradás mellett, mert jó néhány más munkacsoporttól eltérően az LMBT-ügyekkel foglalkozó testületben érdemi tevékenység folyik, és legalább időnként sikerül eredményt elérniük. 2016-ban – említette egy példát Dombos – részük volt abban, hogy a kormány végül nem üresítette ki a bejegyzett élettársi kapcsolat intézményét.

Válaszút előtt a kutatóhálózati dolgozók

Juhász Dániel
Publikálás dátuma
2020.12.10. 06:00

Fotó: Népszava
December közepéig kell nyilatkozniuk a Magyar Tudományos Akadémiától leválasztott kutatóhálózat dolgozóinak arról, hogy önként lemondanak-e közalkalmazotti státuszukról – értesült lapunk.
Aki nemet mond, annak december 31-ével megszűnik a jogviszonya. Aki aláírja az új munkaszerződést, az januártól már nem közalkalmazottként, hanem „egyszerű” munkavállalóként dolgozhat tovább. Így rájuk már nem a közalkalmazotti törvény, hanem a munka törvénykönyvének szabályai lesznek érvényesek. – A közalkalmazotti törvény sokkal nagyobb jogi biztonságot adott a dolgozóknak. Tudunk olyan kollégánkról, aki nem fogja aláírni az új szerződést, de a többség, úgy tűnik, a folytatás mellett fog dönteni – nyilatkozta Mende Balázs. A Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének (TDDSZ) elnökségi tagja szerint a kutatók körében nagy az egzisztenciális kiszolgáltatottság, különösen a mostani, pandémiás időszakban. Emellett sokan eddigi munkájukat, kutatásaikat sem szeretnék feladni. Hangsúlyozta: a TDDSZ azon van, hogy az új munkaszerződésekkel a lehető legkevesebb hátrány érje a dolgozókat, ezért munkajogászokkal is konzultálnak. A szakszervezet és az Akadémiai Dolgozók Fóruma (ADF) nemrég egy felmérést is készített, amelyből kiderült: a kutatóhálózati dolgozók 78 százaléka nem ért egyet a közalkalmazotti jogviszony elvételével. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium lapunknak korábban azzal indokolta a döntést, hogy a munka törvénykönyve alatt „teljesítményalapú, differenciált bérezést támogató foglalkoztatási jogviszony” kialakítására lesz lehetőség, de az érintettek ezt egyelőre nem így látják. Mende Balázs szerint a munka törvénykönyve nem a kutatóhálózati világra lett kitalálva, így számos kérdést nem is szabályoz. A közalkalmazotti jogviszony elvesztése miatt például az előmeneteli rendszerre 2021-től már nem vonatkozik semmilyen jogszabály. A TDDSZ és az ADF attól tart, veszélybe kerülnek az évek, évtizedek munkájával megszerzett tudományos beosztások, és ezzel a teljes kutatói életpályamodell. Bár a szaktárca átlagosan 30 százalékos béremelést is ígért, az intézethálózat dolgozóinak zöme eddig csak egyszeri illetménykiegészítéseket kapott néhány hónapra visszamenőleg. Az intézetekben most azt próbálják elérni, hogy ezek az egyszeri kiegészítések 2021-től beépüljenek a munkabérekbe – a megígért béremelést ugyanis semmilyen jogszabály nem rögzíti. Mende Balázs szerint nagyon sok múlik a munkáltatón. Úgy véli, ahhoz, hogy a kutatóhálózat a munka törvénykönyve alatt is jól működhessen, nemcsak jogszabályok, hanem „jóindulatú főigazgatók” is kellenek a kutatóközpontok élére. Már csak emiatt is várakozással tekintenek 2021-re: jövő év elején kilenc főigazgatói megbízás jár le, és még nem tudni, kik lesznek az új vezetők. A TDDSZ és az ADF többször kezdeményezett egyeztetést a kutatóhálózat új fenntartójával, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózattal, illetve a minisztériummal, eredménytelenül. 

Pálinkás József: rossz irányt vett a magyar tudomány

Egyfajta bezárkózás vetül ki az egész magyar tudományos életre, amit én horrorként élek meg – nyilatkozta lapunknak a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke. Pálinkás József szerint a szakmai döntések helyett egyre hangsúlyosabbak a politikai döntések, amit rendkívül rossz iránynak tart. Ez alatt nemcsak az akadémiai kutatóhálózat elcsatolását érti, hanem például azt is, hogy gombamód szaporodnak az olyan nagy költségvetésű, de „nulla teljesítményű” kutatóintézetek, mint a Magyarságkutató Intézet vagy a Nemzetstratégiai Kutatóintézet. Szerinte az, hogy az Orbán-kormány „nemzeti tudományt” akar csinálni, tévút: a tudományos kutatások értékét mindig nemzetközi mércével mérik.