Kollár József hivatalosan közös megegyezéssel távozott a Bahart éléről, a hajdani vezérigazgatót 2015-ben az akkor még többségi tulajdonos tóparti önkormányzatok nevezték ki a cég élére. Akkor 22 település gyakorolta részvényesként a tulajdonosi jogokat – a legnagyobb pakett Siófoké volt -, az állami üzletrészt 2008-ban még a Gyurcsány-kormány adta át nekik annak fejében, hogy azok előbb egy 580 milliós, majd 2012-ig újabb 1,42 milliárd forintos tőkeemelést hajtanak végre. Utóbbi azonban a többször kitolt határidők ellenére elmaradt, s mire az önkormányzatok tavaly év elején az emelés mellett döntöttek, a kormány egy rendelettel visszavette tőlük az állami részt. Ami ekkor még kisebbségi, 35 százalékos tulajdont jelentett, ám tavaly augusztusban egy 6,6 milliárdos tőkemeléssel minősített, nagyjából 75 százalékos tulajdonossá vált az állam, ami azt jelentette, a 21 tóparti önkormányzat szerepe formálissá vált a cégben.
Az állami tulajdonosi jogokat gyakorló Magyar Turisztikai Ügynökség aztán előbb – noha a települések nem támogatták – megszavazta a cég reorganizációs tervét, majd az ebben foglaltak alapján árverésre bocsátotta a Bahart két kempingjét, szállodáját, illetve meghirdette hosszú távú bérletre az évi közel egymilliárd forintos bevételt hozó vitorláskikötőit. Forrásaink szerint Kollár távozása nem lepett meg senkit: levezényeltették vele a piszkos munkát, vagyis a privatizációt, így nevéhez fűződik majd a cég szétverése, emellett tavasszal határozott idejű szerződését határozatlanra változtatták, s illetményét a duplájára emelték, megágyazva ezzel menesztésének.
Utóda, a 42 éves közgazdász Veigl Gábor öt éve dolgozott gazdasági és stratégiai vezérigazgató-helyetteseként és általános helyettesként a cégnél, s a Bahart közleménye szerint legfontosabb feladatának a hajózási fókuszú, hatékony, korszerű és utasbarát szolgáltató vállalat megteremtését, valamint a cég infrastruktúrájának megújítását tekinti: új hajók és kompok beszerzését, a kikötői infrastruktúrák fejlesztését, valamint a támogató rendszerek, informatikai megoldások bevezetését.
Lengyel Róbert, az állam utáni második legnagyobb részvényes Siófok polgármestere tájékoztatása szerint továbbra sem kaptak információt a települések, miért kellett távoznia Kollár Józsefnek, így nem is szavazta meg a szerződésbontást, míg Veigl kinevezésénél tartózkodott. Nemmel voksolt viszont a cég vitorláskikötőinek megismételt bérbeadási pályázatára, melyet annak ellenére a korábbi feltételekkel akar kiírni a Bahart, hogy az első, szeptemberben meghirdetett kör eredménytelenül zárult. A 11 jachtkikötő 15 éves üzemeltetésére egyben lehetett pályázni, s a kiírás szerint a majdani nyertesnek többek között vállalnia kell, hogy nettó 250-250 millió forint úgynevezett beruházási óvadékkal hozzájárul a Bahart tihanyi és balatonföldvári kikötőfejlesztéseihez. A tenderen indulóknak minimum félmilliárd forint saját tőkével, értékelhető ingatlanüzemeltetési tapasztalattal kell rendelkezniük, vállalniuk kell a kezdő, minimum nettó 475 milliós éves üzemeltetési díjat – a végleges összeg a pályázat után az érvényes ajánlatot benyújtók közötti, ötmillió forintos licitlépcsőjű ártárgyaláson dől el, s évente nő az inflációval –, mely nem tartalmazza a közüzemi, fenntartási és felújítási költségeket, melyek mind a majdani nyertest terhelik.
Lengyel Róbert ezzel kapcsolatban megjegyezte: a siófoki vitorláskikötőről kikérték az előzetes értékbecslésről szóló szakértői véleményt, s ekkor derült ki, külön nincs a siófokiról, csak a 11 kikötőről együttesen, de ezt sem kaphatják meg, ugyanis a Bahartot titoktartási kötelezettség terheli a szakértői véleményt készítő cég felé, s csak annak engedélyével lehet az értékbecslést kiadni. Vagyis a Bahart a cég második legnagyobb, igazgató tagsággal is rendelkező részvényesének nem adta ki az iratokat.
