Oktatás;COVID-19;digitális oktatás;

2020-12-14 07:30:00

„Mindenből lemaradok” – Diáksorsok digitális tanrend idején

Noha a járvány két hulláma között lett volna idő arra, hogy a legrászorultabbakat felkészítsék a távoktatásra, ez nem történt meg.

– Mindenből lemaradok, de a matek a legnagyobb gondom, tanórák nélkül egyszerűen nem értem, a szüleim pedig nem tudnak segíteni – sóhajtotta Balogh Tamás.

Az ötvöskónyi fiú a pécsi Gandhi gimnáziumba jár, koronavírusmentes időkben kollégista, a járvány miatt a középiskolákban elrendelt digitális oktatás miatt azonban hazakényszerült a somogyi faluban, mélyszegénységben élő családjához. Tamásnak öt testvére van, velük, illetve szüleivel osztozik az egyetlen szobán, tanulni jobbára a konyhában szokott. A tankönyvei, füzetei ott sorakoznak a mikrosütő mellett, s ha elakad az anyagban, néhány biztató szó kivételével semmire sem számíthat: szülei iskolázatlanok, azaz nem tudnak segíteni gimnazista fiuknak – még szakképzős testvérének sem –, akinek nemhogy laptopja vagy számítógépe, de még telefonja sincs. Az egyetlen megoldás a falu Csillagpontra keresztelt teleháza, melyet néha kinyitnak Tamás számára, s így legalább egy-két digitális tanórán részt tud venni, a tanárok küldte feladatokat azonban megfelelő eszköz híján nem tudja megoldani: sehonnét sem kap segítséget nemhogy értelmezésükhöz, de még letöltésükhöz, kinyomtatásukhoz sem.

Pedig Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkár lapunknak adott interjújában azt állította, a tavaszinál zökkenőmentesebben zajlik a digitális oktatás, az iskolák a meglévő 350 ezer informatikai eszközből adtak ki otthoni használatra, bővítették a tanodák felszereltségét, az elérhető okostankönyvek körét, ingyenessé tették az internetet a digitális munkarendben tanuló középiskolások számára.

Tamáshoz azonban mindezekből semmi sem jutott el, így a digitális oktatás elrendeléséig zömmel négyeseket, ötösöket gyűjtő fiú osztályzatai hirtelen romlani kezdtek. Ennél is rosszabb, hogy egyre jobban lemaradt a tananyagban, hiszen az online órákon csak rendszertelenül tud részt venni, egyedül kellene haladnia az egyes tantárgyakban.

– A jegyeim romlása azért is nagy baj, mert így elveszítem az ösztöndíjat – mondta a fiú. – Harmincezer forintot kapok havonta, aminek jó része a családi kasszába kerül, s ha kiesik, nem tudjuk honnan pótolni. A szüleim ezért is nógatnak, hogy tanuljak. Hiába mondom nekik, nem az akaratomon múlik, egyszerűen nem értem például a matekot, azt mondják, oldjam meg valahogy. Nekik mindegy, hogyan, de el ne veszítsem az ösztöndíjamat…

A kőröshegyi János egy siófoki középiskolában tanul, a digitális oktatás elrendelése óta nagyjából a tanórák harmadán tudott részt venni: a családban nincs számítástechnikai eszköz vagy okostelefon, az egyik Zamárdiban lakó évfolyamtársa engedte meg neki, hogy náluk nézze az online órákat, de ez a lehetőség is csak akkor él, ha a barátjának éppen nincs órája.

– Úgy-ahogy lépést tudok tartani a többiekkel, de ez rengeteg plusz időmbe kerül – mondta János. – Az interneten küldött feladatokat a barátom kinyomtatja, otthon megoldom őket, aztán vissza kell mennem hozzá Zamárdiba, beszkenneljük, és így tudom beküldeni. A tanáraim rendesek, megértették, hogy a körülményeim miatt behatároltak a lehetőségeim, és egyelőre toleránsak, de nem tudom, mi lesz, ha sokáig marad a digitális oktatás. 

Civilek segítik a nehéz sorsú diákokat

Az állami iskolafenntartó Klebelsberg Központnak (KK) jelenleg nincsenek olyan adatai, hogy a hátrányos helyzetű tanulók digitális elérése bárhol hosszú távú problémát okozna – a napokban erről beszélt a KK elnöke, Hajnal Gabriella egy, a Magyar Nemzetnek adott interjúban. Az érintettek azonban teljesen máshogy érzik. Noha a járvány második hullámában nem történt a tavaszihoz hasonló, rendszerszintű átállás (most „csak” a középiskolák működnek digitális munkarendben, illetve időszakosan azok az általános iskolák, ahol többeknél kimutatták a koronavírus-fertőzést), a szegény családban élő diákoknak továbbra is problémát jelent, ha otthonról kell tanulniuk.

– Annak ellenére, hogy a járvány első hulláma után több mint fél év állt a kormány rendelkezésére, hogy olyan intézkedéseket dolgozzon ki, melyek elősegítik a marginalizált közösségek, köztük megannyi roma diák oktatáshoz való hozzáférését, ez még csak igény szinten sem jelenik meg a bejelentett intézkedésekben – mondta a Romaversitas Alapítvány kuratóriumi elnöke. Dinók Henriett emlékeztetett: bár nyáron maga a miniszterelnök vallotta be, hogy tavasszal, a távoktatásra való átállást követően a diákok több mint 10 százaléka eltűnt a közoktatásból, valamint hogy a rendszerszintű különbségek is nőttek, semmilyen jelentős változás nem történt a tavaszi és az őszi időszak között.

– Az oktatási vezetést láthatóan nem foglalkoztatják azok az akadályok, amik a járványügyi intézkedések gördítenek a hátrányos helyzetű fiatalok és az oktatási rendszer közé. Elég csak arra gondolni, hogy a kollégiumok bezárásáról szóló kormányrendelet még csak meg sem említi, hogy rászorultsági okok miatt is engedélyezni kellene a szegényebb diákoknak a a bentmaradást kollégiumokban – mutatott rá Dinók Henriett. Hozzátette: december 10-én a kormány ugyan meghosszabbította a járvány miatt digitális oktatásra átállt diákok és oktatók által igénybe vehető ingyenes internet-szolgáltatást, ám ez újfent nem terjed ki a mobilinternet-előfizetésekre, pedig a szegényebb közösségekben gyakran nem vezetékes, hanem mobilnet biztosítja az internethez való hozzáférést.

– A Romaversitas Alapítvány ezért gyűjtést indított az Adjukössze.hu-n, a cél, hogy összegyűjtsünk másfél millió forintot, melynek több mint a fele már össze is jött. Az adományok segítségével megfelelő minőségű mobilnettel, megbízhatóan működő számítástechnikai eszközökkel, valamint az egyéni igényekre odafigyelő oktatási programmal tudjuk segíteni diákjainkat, ellensúlyozva a magyar oktatási rendszer egyenlőtlenségeit – mondta a kuratóriumi elnök.

A nehéz sorsú diákok segítésével is foglalkozó Igazgyöngy Alapítvány tanodavezetője, Lencse Máté szerint történtek ugyan előrelépések, ám az alaphelyzet semmit nem javult.

– Mi azt tapasztaljuk, a srácaink iskoláiban is jobban felkészültek, már szeptemberben elkezdték használni az online felületeket, hogy legyen gyakorlata az osztálynak ebben. Vannak online órák, sok a feladat, folyik a munka. Ami biztosan nem változott, az az, hogy kevés helyen van megfelelő eszköz, vezetékes internet és sehol sincs külön szoba, íróasztal, nyugi minden gyereknek. A középiskolásaink most szépen dolgoznak, de nehéz elképzelni, hogy az alapítvány segítsége nélkül is ugyanilyen minőségben és mennyiségben végeznék a feladataikat – vélekedett a tanodavezető.

Az Igazgyöngy Alapítvány most is osztott eszközöket, mobilinternetet, ezeket mind a tavaszi támogatásokból, hiszen az eszközöket akkor és most is csak kölcsönözték a családoknak, éppen azért, hogy amikor szükségesek, biztosan rendben legyenek. De valódi megoldások a valódi problémákra Lencse Máté szerint nem születtek.