Hónapok óta kérdés, hogy a Covid-19 miatti korlátozások hogyan fog hatni az úgynevezett award season-re, azaz a nagy filmes díjátadókra. Vannak, akik az esemény elcsúsztatása mellett döntöttek – mint például az Oscar, a Golden Globe és a Bafta esetében – de az Európai Filmakadémia (EFA) nem így gondolta. A 33. Európai Filmdíj-gálát ugyanis a meghirdetett időpontban, szombat este megrendezték, igaz, nem a tervezett helyszínen, Reykjavíkban, hanem Berlinben, közönség nélkül. A helyszínen csak a Filmakadémia vezetősége, a műsorvezető és pát konferáló művész volt jelen – akik helyben elérhetők voltak – a jelöltek közül mindannyian Zoomon jelentkeztek be. De, tegyük hozzá, gálának sikerült és a forma miatt kompaktabb lett, mint a szokásos, mert felesleges művészi betétekkel és egyéb humoros kabarészcénákkal most nem terhelték a játékidőt.
Az est egyik fő eseménye egyébként Wim Wenders, az EFA elnöke és Marion Döring, a szervezet igazgatójának a búcsúztatása volt, miután mindketten úgy döntöttek, hosszú évtizedek után itt az ideje a pihenésnek. Videóinzertben búcsúztak a tagok és a barátok, de a végén a nagy beszédet Szabó István szolgáltatta, aki Budapestről jelentkezett be. Visszaidézte azt a 1988-as estét, amikor megalapították a szervezetet – köztük számos olyan alkotó, aki már nincs velünk. Kiemelte, hogy a filmkészítés lényege és eredetisége, hogy megörökítse a hús-vér emberi arcon keletkező érzelmeket és akkoriban, olyan karizmatikus színészek álltak rendelkezésre, mint Marcello Mastroianni, Sophia Loren, Jean Gabin, Liv Ullman és Jean-Paul Belmondo. Hangsúlyozta: most azonban nincs olyan európai arc, aki vonzó lenne a világ moziba járó emberek szemében. Szabó István szerint Ingmar Bergman már akkor tudta, hogy bajban van az európai filmkultúra, ezért is hozta létre a Filmakadémiát.
Bergman után Wim Wenders vette át a stafétabotot, akinek Szabó szerint az a legnagyobb eredménye, hogy a szervezet fennmaradt a mind a mai napig. (Tegyük hozzá: az alakulásnál 30 tag volt, most pedig 3800.) Szabó István még elmesélte egy személyes élményét Wenders-szel kapcsolatban, aki miután látta, hogy problémája van a látással, ajánlott neki egy német szemorvost, Peter Krall professzort, aki nemcsak, hogy megműtötte a szemét, de az utolsó filmjét is ihlette. Nem mellékesen: a Zárójelentés – ami a magyar kritikusokat megosztotta – semmilyen kategóriában nem volt jelölve Európai Filmdíjra.
Azt est győztese azonban abszolúte a dán Thomas Vinterberg volt, aki a Még egy kört mindenkinek című drámájával tarolt, hiszen a legjobb film, legjobb rendező, legjobb forgatókönyv és legjobb férfi alakítás (Mads Mikkelsen egy olyan európai arc, akire a világon mindenhol kíváncsiak) kategóriákban diadalmaskodott. Vinterberg, Szabóra is reagálva elmondta: ha nem lenne európai film és közpénzekből támogatások, akkor ő egy filmet sem forgatott volna le. „Az első két művem gyerekmolesztálásról szól, a mostani pedig négy fehér hetero tanárról, akik folyamatosan isznak és erre tanítják a fiatalokat is. Persze, ez egy dráma arról, hogy az életből rengeteg mindent ki lehet hozni, ám nagyon el is lehet szúrni” – húzta alá.
Vinterberg egyébként a forgatás alatt vesztette el színésznő lányát, Ida Mariát, aki szerepelt volna a műben, az ő iskolájában forgatták és az egész filmet és az összes díjat neki dedikálják. A legjobb színésznő a német Paula Beer lett, aki az Undine című, kissé bizarr misztikus drámában nyújtott elismerés méltót. A legjobb dokumentumfilm a román Colectiv lett. (Alexander Nanau rendező művéről márciusban írtunk kritikát.) A zsűrit a legendás lengyel rendező, Agnieszka Holland elnökölte.
