A lap szerint egyre közeledik, hogy kizárják a Fideszt az Európai Néppártból. „A szakítás előtt” címmel megjelent összefoglaló apropója, hogy a frakció a holnap esti virtuális tanácskozáson várhatóan dönt Deutsch Tamás tagságáról. A magyar képviselőcsoport eltávolítását az EP konzervatív osztrák alelnöke kezdeményezte, miután az azzal vádolta meg Webert, a strasbourgi csoport első emberét, hogy az olyan módszereket alkalmaz, mint egykor a Gestapo.
Othmar Karas szerint az incidens kapcsán olyan alapvető dolgokat kell tisztába tenni, mint a kereszténydemokraták önértelmezése, tartása, és hogy miként akarják alakítani a jövőt. Merthogy az EU-ban legtöbb párt az erőszakra, a szabadság hiányára és a diktatúrára adott válasznak tekinti ez uniót. Mint mondta, Orbán hiába hasonlítja nagy előszeretettel a Szovjetunióhoz Brüsszelt, ma vannak független bírák és lehet védelmet kérni a hatalmi önkénnyel és az urambátyám-rendszerrel szemben.
Ő és 40 támogatója azt is nehezményezi, hogy a magyar politikus bocsánatkérése igazából hagy maga után kívánnivalót és csupán személyes érzékenységként intézi el a felzúdulást. Az osztrák EP-képviselő számára nem kétséges: a Fidesznek mennie kell. Ha összejön a kétharmad, és így kiteszik Deutsch szűrét, akkor a másik 11 magyar törvényhozó is kilépne. És Brüsszelben feltételezik, hogy ez esetben Orbán az egész pártot kivinné az EPP-ből.
Bennfentesek szerint évek óta nem pártolták ennyien a Néppártban a Fidesz eltávolítását. Óriási a felháborodás, amiért Orbán blokkolta a koronaalap elfogadását. A német uniópártok vezetője, Caspary azt ajánlotta CDU-CSU-s képviselőknek, hogy józan fejjel gondolják végig a helyzetet. Egyben mellékelte számukra Deutsch legutóbbi nyilatkozatát, amely változatlan lendülettel terjesztette a Fidesz-propagandát, vagyis, hogy az unió Magyarország identitását fenyegeti, és hogy Európában minden viszály abból ered: engedélyezik-e a tömeges bevándorlást.
Az újság felidézi, hogy a Fideszt annak idején Kohl vitte be a pártcsaládba, mert kereszténydemokrata többséget akart Strasbourgban. Ám az erőviszonyok most akkor sem változnának, ha a magyar képviselők kénytelenek volnának elhagyni a pártcsaládot. Hogy hová mennének, az egyelőre nyitott. De amint Caspary megjegyezte: a magyar párt meggyőződése sokkal inkább illik ahhoz, amit a PiS vezette Európai Reformerek és Konzervatívok-csoport testesít meg.
A Néppárt holnap esti tanácskozásának napirendje Deutsch Tamás tagságának megvitatásán túl azt is tartalmazza, hogy ha úgy adódik, akkor szavazás is lesz, vagyis mindenki felkészülhet az igazság órájára. Ebből a szempontból döntőnek ígérkezik, hogy miként határoz ma reggel a CDU-CSU küldöttsége.
A lengyel Civil Platform egyik képviselője úgy nyilatkozott, hogy a Fidesz szembemegy Európával, a jogállammal. Megengedhetetlen módon támadja a vezetőket, Junckertől, Tuskoán át Weberig. Azon kívül összeállt a PiS-szel és ez Halicki szerint azt jelenti, hogy az EPP nem tarthat fenn szövetséget egy olyan párttal, amely mindent ellenez, ami fontos a kereszténydemokraták számára. Ezért el kell dönteni, hogy mit akar a Néppárt és hová akar eljutni.
A politikus, a másik 16 lengyel törvényhozó nevében arra szólított fel, hogy legyen döntés holnap.
Lázadás van az Európai Néppártban a Fidesz ellen. Egyre több képviselő követeli, hogy a frakció szabaduljon meg Deutsch Tamástól. Ha jóváhagyják, akkor az végleges szakításhoz vezethet az EPP és a magyar párt között. De minden attól függ, hogyan határoz a német uniópártok 29 fős delegációja.
A világon semmi sem indokolja már, hogy az Európai Néppárt támogassa Orbán Viktort, aki napról napra kigúnyolja az uniót és próbálja azt meggyengíteni. Így értékeli a helyzetet a kommentár, amely azt ajánlja az EPP-nek, hogy szedje össze a bátorságát és józanságát, ne a hatalomvágy és a politikai számítás vezérelje. Mint rámutat, most minden szem a CDU-CSU-ra irányul, miután holnap Deutsch Tamás sorsáról tárgyalnak a strasbourgi képviselőcsoportban.
De közben nem szabad megfeledkezni arról, hogy ugyan a Fidesz tagságát felfüggesztették, de Orbán Viktor az azóta eltelt csaknem két évben még tovább bontotta a jogállamot, megrendszabályozta a független médiát és piszkálja a kisebbségeket. Pártja szinte folyamatosan terjeszti Sorosról az antiszemitára hangolt összeesküvés elméleteket, merthogy a milliárdos állítólag megvásárolta az uniót.
Deutsch Gestapo-módszerekkel vádolta meg Webert, a képviselőcsoport vezetőjét, aki pedig csak védte a jogállami szabályozást, amely az óriási magyarországi korrupciót hivatott visszaszorítani. Ahogy meg Orbán blokkolni igyekezett az új rendszert, az leleplező volt: zsarolt és nélkülözött minden szolidaritást.
Márpedig ennek a magatartásnak rá kell döbbentenie a Néppártot, hogy Orbán palira veszi és semmi kedve visszaállítani a bizalmat. Ily módon kézből cáfolja azt az érvet, hogy a Fidesz tagságát fenn kell tartani, mert máskülönben nem tud hatást gyakorolni a pártra. Az EU-költségvetés megszületése után már semmi sem indokolja, hogy Brüsszel mögé álljon.
Rosszul venné ki magát, ha a 29 német törvényhozó nem a kizárásra voksolna. Azt mutatná, hogy mindent eltűrnek, és nem kívánnak élni a rájuk háruló felelősséggel. Pedig ha ők elszánják magukat, akkor a példát mások is követik. Ha pedig kihajítják Deutschot, akkor a többi magyar képviselő is venné a kalapját, Orbán pedig a Fidesszel együtt búcsút intene a kereszténydemokratáknak. A CDU-CSU-nak – már ha komolyan gondolja az alapelveit – nem kellene tartania Orbántól politikai ellenfélként, mert valójában már most is az.
Az EU-nak nincs varázsszere, hogy térdre kényszerítse az autokratákat, ugyanakkor a költségvetés ügyében előállt patthelyzet sem győzelem, sem vereség Magyarország, illetve Lengyelország számára. Mindenesetre Orbán Viktor nem lehetett volna egyértelműbb, mint amikor még a múlt heti csúcs előtt kijelentette, hogy nem fogad el semmiféle kiegészítő nyilatkozatot, amit hozzácsapnának a jogállami mechanizmust előirányzó döntéshez. Majd egy hét múlva ő és Morawiecki is simán belement a csatolt, 3,5 oldalas szövegbe.
Ily módon sínre került a pénzügyi csomag, az új szabályozás pedig lehetővé teszi, hogy visszatartsák a közösségi támogatásokat olyan kormányok esetében, amelyek megszegik a demokratikus elveket. Azaz az unió végre hatásos eszközhöz jut az alapértékek kikényszerítésére. És cserébe csupán egyetlen lényegi engedményt tett: az új rendet csak időben elcsúsztatva lehet majd alkalmazni. Merthogy egy évbe is beletelhet, amíg az Európai Bíróság véleményt mond róla.
És még további hónapokat vehet igénybe, amíg a Bizottság kidolgozza az irányelveket, amelyek jogilag támadhatatlanná teszik a mechanizmust. De ha gyorsan meglesz a bírósági ítélet, akkor fokozódik a nyomás Brüsszelre, hogy még a magyar választás előtt lépjen fel az orbáni rezsim ellen. Kérdéses azonban, lesz-e elég bátorság a politikusokban, hogy elmérgesítsék a vitát. A Bizottság idáig kerülte az ütközést. Továbbá csak konkrét ügyekben kíván eljárni. Azt reméli, hogy a tagállamok, így főként Berlin szólalnak majd fel, amikor nem csupán a szubvenciók tisztességes felhasználásáról van szó, hanem fontos jogállami elvek sérülnek.
De ahogy egy illetékes megfogalmazta: szalámi taktikát vetnek be, hogy a tekintélyuralmi hatalmak fejezzenek be bizonyos dolgokat. Ám az nem világos, hogy lesz-e elegendő politikai nyomás hozzá.
Kaczynski szerint az állam- és kormányfők által kötött kompromisszum korlátozza az anyagi szankciók lehetőségét. A PiS vezetője úgy véli, az egyezség olyan, mint egy kard, amely megvédi Lengyelországot az EU potenciális támadásaitól. Ily módon óvja a nemzeti értékeket, ugyanakkor szavatolja, hogy az ország hozzájusson a maga jussához mind a 2027-ig szóló büdzséből, mind a gazdasági mentőprogramból.
Az európai ügyek minisztere pedig azt hangoztatta, hogy az unió immár nem tarthatja vissza a szubvenciókat önkényesen, politikai megfontolásokból, azaz nem gyakorolhat nyomást egyik tagországra sem. Szerinte a rendkívüli helyzetben rendkívüli megoldást találtak.
Paul Lendvai szerint a brüsszeli egyezség véget vet az illúzióknak és katasztrófát jelent azoknak a magyaroknak és lengyeleknek, akik évek óta remélik, hogy az EU végre tesz valamit, hogy helyreállítsa a jogállamot, vagy legalább mentse meg, ami abból még megmaradt. Csakhogy még évekig tart, amíg be lehet vetni még a felvizezett mechanizmust is.
Az elemzés idézi Vásárhelyi Máriát, aki keményen nekiment Merkelnek, úgy értékelve, hogy az elvtelen kompromisszumot hozott össze a diktátorral, a magyarok rovására. Egyben mentőövet dobott Orbánnak. A választásokig bizonyosan nem indul eljárás Magyarország ellen. Vagyis a kormányfő emberei még gátlástalanabbul folytathatják azt, amit eddig csináltak, csak nem szabad olyan feltűnően lopniuk, mint eddig. Mert amíg az unió nyomja a pénzt a rezsim zsebébe, addig az ellenzéknek még esélye sincs a túlélésre, nemhogy győzelemre az önkényuralommal szemben.
A magyar miniszterelnök, ez a cinikus és agyafúrt szerencsejátékos, valamint hasonszőrű lengyel cimborái már győztesnek nyilvánították magukat, de lehet, hogy túl korán. Mindenesetre a magyarok, a lengyelek, továbbá a bolgárok és románok számára a rossz egyezség fényében immár látnivaló, hogy tévhit volt az EU-t olyan értékközösségnek tekinteni, amely képes sikeresen működni.
Romokban a német belügyminiszter minden terve az uniós menedékpolitika megreformálására, pedig Seehofer fél éve, a soros német elnökség kezdetén még igen bizakodó volt, ám beletört a bicskája a próbálkozásba. Továbbra is teljesen megoldatlan az alapkérdés, hogy elosszák-e a menedékkérőket a tagállamok között, és ha igen, akkor miként.
Felvetődött a rugalmas szolidaritás lehetősége, azaz, hogy másként vegyék ki részüket a közös erőfeszítésekből azok a kormányok, amelyek nem fogadnak be migránsokat. Magyarország és Lengyelország arra hivatkozva nem kér belőle, hogy ők leállítani és nem menedzselni kívánják a beáramlást. A magyar politikust csak felbátorította, hogy a múlt heti EU-csúcsértekezleten kicsikarta a németektől: egyetlen migránst sem kell átvennie.
Seehofer át akarta vágni a gordiuszi csomót, de nem sikerült neki. Ily módon tovább tart a káosz az EU külső határain, miközben a déli országok fokozott szolidaritást sürgetnek, mert nem tudnak megbirkózni a hatalmas teherrel. Humanitárius szervezetek szerint még drámaibb lett a helyzet az olasz és spanyol táborokban.
Centre Communautaire Laic Juif
Pert vesztett Trócsányi László egy brüsszeli zsidó világi szervezettel szemben, mert az 2018-ban élesen kifogásolta, hogy akkori igazságügyi minisztert meghívták a Löveni Katolikus Egyetem migrációs tanácskozására. A Centre Communautaire Laic Juif közleménye úgy foglalt állást, hogy egy idegengyűlölő, rasszista és antiszemita politikust látnak vendégül, egyben emlékeztetett arra, hogy az Orbán-kormány milyen kíméletlenül lépett fel a migránsokkal szemben. Továbbá felidézte, hogy Trócsányi szerint az ország azért nem fogadhat be menedékkérőket, mert van elég gondja a romákkal. Azon kívül az antiszemitizmus sem idegen tőle, hiszen a kabinet pontosan ilyen propagandát népszerűsít a Soros elleni támadásokkal.
A miniszter végül nem ment el a konferenciára, az NGO-tól pedig nem kért helyreigazítást, ám váratlanul beperelte azt becsületsértésért. Noha előzőleg mások, diákok, tanárok és újságok is tiltakoztak a részvétele ellen. A kereset leginkább az igyekezett igazolni, hogy Trócsányi egyáltalán nem zsidóellenes. Ezért mellékelte egy budapesti rabbi áradozását, illetve az izraeli külügyminiszter levelét. A belga bíróság azonban elutasította az igényt, mert a politikus részt vállalt a kormány politikájában, ideértve a Soros elleni kirohanásokat, illetve azt, hogy a hatalom tisztelgett a Horthy-korszak több antiszemita miniszterének emléke előtt.
Ily módon pedig ő maga járatta le magát. Az ítélet arra is kitér, hogy a sajtónak a demokrácia őreként kell működnie.
