Károlyi után Habsburg

Károlyi Györgyöt (Károlyi Mihály unokaöccsét) Habsburg György (Habsburg Ottó fia) követi Párizsban Magyarország nagyköveteként. A külügyminisztérium indoklása szerint a francia diplomáciai szolgálatban még ma is sok arisztokrata vállal munkát, ezért Habsburg György könnyebb kapcsolatépítésre számíthat.

A nagykövet személyével nincs gond, de az indoklás badarság. Talleyrand (aki egyforma lelkesedéssel szolgálta a forradalmat, Napoléont és a visszatérő Bourbonokat, mellesleg herceg és püspök is volt) ideje már elmúlt, a Quai d’Orsayba versenyvizsgán lehet bejutni. Annyi igaz, hogy a francia karrierdiplomaták általában többdiplomás, mindenféle nyelvet kitűnően beszélő szakemberek. És mivel karrierdiplomaták, ügyelnek arra, hogyan viselkednek a fogadó ország nyilvánossága előtt. Utasításaikat a mindenkori kormány külügyminisztereitől kapják, de elvben az államfő közvetlen képviselői, gyakorlatilag az államot és nem csupán annak kormányát testesítik meg.

A Kádár-korszak utolsó éveiben is voltak olyan magyar nagykövetek, akik ezt az ellentmondásos feladatot ügyesen oldották meg, és voltak a rendszerváltás után olyanok, akik (hm) kevésbé ügyesen éltek az érdekérvényesítés lehetőségeivel, mi több, elszúrták, aminek helyrehozására küldték ki őket. Külügyminisztere váltogatja.

Mindezt azért bocsájtom előre, mert például Károlyi György neve kimondottan jól hangzott Franciaországban, ám a franciát anyanyelvi szinten beszélő művelt és tapasztalt férfit külügyminisztériumi felettesei gyakran hozták kellemetlen helyzetbe. Tartok tőle, hogy az ugyancsak művelt, a viselkedési normákat otthonról hozó Habsburg György se úszhatja meg, hogy tűzoltásra alkalmazzák. Azzal a különbséggel, hogy neve éppen Franciaországban nem hangzik olyan jól, mint elődjéé. Aki a XX. század történelmét ismeri, tudhatja, hogy a köztársasági Franciaország a Habsburg-birodalmat ellenfelének tekintette, és a jövőt ennek felbontásában látta. A hajdani császár és király, IV. Károly és a Hitlerrel szembeszegülő Ottó leszármazottait ma senki sem tartja ellenségnek - az új magyar nagykövet dolgát a magát császárnak képzelő miniszterelnök nem könnyíti meg.

A nyílt és egyre durvább Európa-ellenességet, az antiszemita felhangú kleriko-nacionalizmust Macron elnök az Európai Unió össztermekének jelentősebb részét előállító országtól sem tűrné el. Az ordító egér szerepét választó orbáni Magyarország azonban nem számíthat se türelemre, se megértésre. Amíg Fejtő Ferenc élt, módja volt, hogy Mitterand, majd Chirac elnöknél közbejárva elsimítson a kapcsolatot akadályázó ügyeket. Arról nem is szólva, hogy a francia társadalomba beilleszkedett, a nagy tekintélyre szert tett magyar származású művészek, tudósok a legnehezebb időben is megfelelő szinten tartották az ország jó hírét.

Ennek – sajnos – vége. Fejtőre, Vasarelyre, Székely Péterre az új nagykövet nem számíthat. Az ‘56-os értelmiség is fogytán, tőlük sem lehet elvárni, amire több évtizedig képesek voltak. A párizsi Magyar Intézet lehetőségeit alaposan megkurtították… És, ami még szomorúbb, megjelent az értelmiségi menekültek új nemzedéke.

Habsburg György nagykövet magányosan kezdi mandátumát. Tehetséges és ambiciózus embernek mondják. Mi mást tehetnénk, mint szerencsét kívánunk? Jó nagy darabra lesz belőle szüksége.