„… amikor verset írok, gyerekké válok, más verset, mint gyerekverset, én nem tudok írni. (…) A kettősséget, hogy van gyerekvers meg felnőtt vers, képtelenségnek tartom” – mondja a Literának adott interjújában Szilágyi Ákos. S az utóbbiban alighanem konszenzus van valamennyi érintett (költő, olvasó és kritikus) között. A két szféra határának szükségszerű bizonytalanságát híven jelzi, hogy Weöres Sándor gyerekversei például, melyek egész generációk ízlését, esztétikai érzékét befolyásolták, eredetileg jórészt felnőtt olvasóknak készültek.
Grecsó Krisztián kötetbeli versei többnyire a műfaj klasszikus poétikai normáit követik. Karakteres, szabályos ritmusuk, egyszerű rímelésük könnyen befogadhatóvá, jól memorizálhatóvá teszik őket. A hangsúlyos verselés ütemhatárai olykor versszakokon át rendre szóhatárra esnek, ez vicces, önirónikus pedantériát asszociál. Amikor pedig a határ egy-egy szón belülre esik, rögtön feszültséget teremt, megszakítja a monoton lüktetést, így szinte revelációnak tűnik. A versek többsége négy- és kétütemű, az előbbi inkább elbeszélő, mesélő stílust idéz; az utóbbi dalszerűen pattogót. Kiválóan alkalmasak arra, hogy a gyerekek közösen vagy szólóban-párban (bármilyen variációban) előadják.
„… gyerekvers az, ami közvetlenül, szavakkal nem oktat, hanem olyan hangulatot, dallamot, élet- vagy természetdarabkát próbál adni, ami a gyerek – és a felnőtt – lelkét gazdagabbá, finomabbá teszi” – nyilatkozta egy régi interjúban Weöres Sándor (idézi: Ferencziné Ács Ildikó: Weöres és a gyermekköltészet). Nos, ez a didaktikusság Grecsó verseitől is teljességgel idegen, nincs bennük semmiféle rideg aufklérista szándék. Ezzel szemben nagy nyomatékot kap a gyermek érzelmi megerősítése: történjék bármi is, a szeretet sosem hiányozhat – sugallja a versvilág. Ez az emocionális vezérszólam megannyi változatban jelenik meg, szükségképp meghatározza például az anyák napi köszöntőt (Miből van a szeretet?): „Anya nagyon jó veled, / Mert te vagy a szeretet!”
Természetesen a kötetet a játékosság uralja, versről versre sorjáznak a nyelvi ötletek, a remek poénok. Például a Fogsor felező négyesei egyre mulatságosabbakká válnak: „Egy fog nem fog, / Rizsszem pattog, / Két fog már pár, / Bújnak, várjál. // (szájba tett kézzel) / Em-og em-og, / Im-em am-mog, / Ém-og ám-pá, / Öe-áá.” S így tovább, még négy szakaszon át. Garantáltan nem lehet kacagás nélkül olvasni/előadni.
A Karácsony című vers nagy – új értelmezési távlatot nyitó – leleménye, hogy a Kisjézus végül is Mária és József örökbefogadott gyermeke. A születés tehát tág értelmű metaforává lényegül, s a kivételes eseményt a költő ekként avatja a feltétlen szeretet ünnepévé. Így méltán ismétlődik refrénszerűen: „A karácsony ahhoz jön el, ki nagyon tud szeretni, / És tudja, hogy milyen jó dolog is szeretve lenni”. Általában véve is e versekben az elemi, familiáris kis közösség kap kitüntetett figyelmet: „A húsvét az: egy a család” (Nagyi nagyon vigyáz ma rád).
Az Altató mintegy inverze József Attila emblematikus költeményének: itt ugyanis a gyerek altatja a környezetét, ő maga ébren kíván maradni, hiszen a világ olyan érdekes, annyi új élményt kínál, hogy az álom ideje merő pazarlásnak tűnik. – A halál nem tartozik a gyerekversek szokványos toposzai közé, ha az elmúlás szóba kerül, akkor leginkább csak igen metaforizáltan. A szerző szakít ezzel a hagyománnyal: „Aki meghal, az nincs többé, / De az emlék nem lesz köddé, / És amikor emlékezünk, / Ő is itt lehet majd velünk” (Tudóskák, 1. Anya szerint). S akkor innen majd épp ez válhat tradícióvá…
Baranyai (b) András karakteres, szellemes rajzai – a műfaj legjobb hagyományaihoz híven – kreatív (de sosem tolakodó) módon segítik a szövegértést, hatásosan emelik ki a lényegi motívumokat, roppant kedvesek, szerethetők. Jó poén, hogy az illusztrációkban megelevenedő apafigura mintha Grecsó Krisztián karikatúrája lenne. (Erre a vicces hasonlóságra utalt a Klubrádió Könyvklub című műsorában a könyv szerkesztője, Turi Tímea és Kovács M. Veronika beszélgetése.)
Weöres Sándor provokatív módon többször is azt hangoztatta, hogy nem ismeri, így nem is szereti a gyerekeket. Grecsó Krisztián – a nagy költőelőd gonoszkodó gesztusával szöges ellentétben – a művek sorában kifejezett mély és intenzív apai érzelmek fedezetében, kislánya ihletésére alkotta meg a kötet gyerekverseit. Hanna baba tehát elindult a magyar irodalom neves múzsáinak körébe.
Infó:
Grecsó Krisztián: Belefér egy pici szívbe
Magvető, 2020