Előfizetés

„Ez nem digitális oktatás, hanem digitális dzsungelharc volt” – Interjú Aáry-Tamás Lajos ombudsmannal

Juhász Dániel
Publikálás dátuma
2020.12.23. 06:40
Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa
Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Tavasszal hetekig káoszban fuldokoltak az iskolák a hirtelen elrendelt távtanítás miatt – vont mérleget Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa.
Általában decemberben hallgatják meg az éves beszámolóját az Országgyűlés Kulturális Bizottságában. Ez most elmaradt?
Technikai okok miatt átcsúszott januárra. De azt az ígéretet kaptam, akkor az elsők között leszek, akit meghallgatnak.

Gondolom, bőven van miről beszámolnia.
Az biztos, hogy 2020 a mi hivatalunkban is egy egészen különleges év volt. Márciusban a különleges jogrend miatt az egyes ügyekben a köznevelési törvényt vagy a felsőoktatási törvényt sem úgy, abban a formában kellett alkalmaznunk, ahogy megszoktuk. Így a korábbi precedenseink sem feltétlenül segítették a munkánkat. Teljesen új jellegű panaszokat is kaptunk, miután digitális munkarendre állt át a teljes magyar oktatás.

Például? Az első időszakban leginkább a káosz miatt hívtak bennünket. A közoktatásban azt lehetett látni, hogy keresik, de nem mindig találják azokat a digitális felületeket, ahol egy iskola egységesen tudná működtetni a távoktatást. Gyakorlatilag tanáronként változott a platformok jellege, ami a diákok és a szülők számára is szinte követhetetlen volt. Hetek teltek el, mire valahogy beállt a rendszer.
Tud mondani konkrétabb példákat is? Igen. Itt van például a Facebook kérdése. Sok tanár úgy gondolta, ha a diákok többsége amúgy is fent van a közösségi oldalon, hozzanak létre ott osztálycsoportokat. Csakhogy a Facebookra 12 éves kor alatt elvben nem lehet regisztrálni, így elég faramuci helyzet volt azt magyarázni a pedagógusoknak, hogy 12 évesnél fiatalabb diákjaikat ne kötelezzék a Facebook használatára. Másik példa: egy anyuka azzal keresett meg, hogy a testnevelőtanár egy internetes videót ajánl a hatodikos gyerekeknek, amiben tornagyakorlatok vannak. Ezeket kellett naponta elvégezniük, hétvégén pedig egy saját videót készíteniük a gyakorlatokról. Az adatvédelmi kérdések mellett az is probléma volt, hogy a tesitanár nem tudott angolul; ha tudott volna, akkor a videó felvezető szövegéből megtudhatta volna, hogy azokat a gyakorlatokat csak felnőttek végezhetik és hetente csak kétszer, mert a vérnyomást fölnyomja az égig. Biztos, hogy a tanár nem volt rosszindulatú, csak hát abból dolgozott, amit jónak vélt, de sajnos nem tudta, hogy az nem feltétlenül jó.
Később javult a helyzet? Az igazság az, hogy a digitális oktatásra az akkori körülmények között nem lehetett felkészülni. Azok a pedagógusok, akik mindenféle képzéseken részt vettek, azt tanulták, hogy a digitális technológiák hogyan segíthetik az iskolai oktatást. De az, hogy mindenki otthon van, teljesen más tészta. Ami tavasszal történt, az nem digitális oktatás volt, sokkal inkább egy digitális dzsungelharc, túlélés. Nagyon sok szempontot kellett figyelembe venni. Például hetekkel később volt egy igazgatói konferencia, ahol jelezték, azoknál a gyerekeknél, akik nem jelentkeznek fel, nem látni az aktivitásukat, elkezdenek elégtelen osztályzatokat adni. Akkor én azt kérdeztem: na jó, de felhívtátok-e a gyereket vagy a szüleit, hogy minden rendben van-e vele, vannak-e eszközei? Vagy elképzelhető, hogy ő a legidősebb testvér és neki kell vigyázni a kisebb testvéreire, amíg a szüleik dolgoznak? Addig ne kezdjünk büntetni, amíg nem bizonyosodunk meg arról, hogy a gyerek tényleg csak „ellógja” az órákat.
Több panaszt kapott a korábbi évekhez képest? Még nem számoltam össze, de szerintem nagyságrendileg megmaradt a korábbi panaszok száma, ami évente olyan 1600-1800 ügyet jelent. A jellegük persze sok esetben megváltozott.

Említette, gondolni kell arra is, hogy egyes diákoknak eszközeik sincsenek, amivel bekapcsolódhattak a távoktatásba. Ilyen jellegű panaszok is érkeztek?
Láttunk ilyen helyzeteket. Ugyanakkor a minisztérium és az összes tankerület megpróbálta feltérképezni, milyen eszközök állnak rendelkezésre. És azt láttuk, koránt sem olyan rossz az eszközellátottság, mint amilyenre számítottunk. Az eszközök alatt nemcsak laptopot vagy tabletet kell érteni, hanem okostelefont is. Ebből a szempontból olyan 94-95 százalékos lefedettséget láttunk.

Okostelefonon aligha lehet rendesen tanulni. Nem is lehet rajta elérni minden oktatási platformot úgy, hogy használni is lehessen. A tárcához és a tankerületekhez rengeteg felajánlás érkezett cégektől, magánemberektől, hogy adnak laptopokat, tableteket rászoruló fiataloknak. Az államtitkárság is vásárolt nyolcezer eszközt, amik kifejezetten azokra a helyekre kerültek, ahol nem voltak ilyenek. Itt nemcsak a családokra kell gondolni, hanem például a gyermekotthonokra is, ahol a legalacsonyabb volt az ellátottság. Egyáltalán nem állítom, hogy a lefedettség 100 százalékos, az oktatáspolitikának külön dolga van azzal, hogy a leszakadást, lemaradást kompenzálja.

Olyan történt vagy történhetett, hogy valakinek azért kell évet ismételni, mert nem voltak eszközei és nagyon lemaradt? Inkább informálisan kaptam ilyen jelzést, itt a beszélgetés mindig arról szólt a tanárokkal, igazgatókkal: ugye nem felejtjük el, hogy világjárvány van? A tapasztalatom az, hogy ilyen végül nem volt. Az általános bukási arány jóval alacsonyabb volt 2020 végén, mint korábban.

A jelentéseiben mindig hangsúlyos szerepet kapnak az iskolai erőszakkal kapcsolatos panaszok. Ezen a téren történt változás? Nem lehet azt mondani, hogy változatlan a helyzet, a tavaszi időszakban az iskolai erőszak gyakorlatilag megszűnt, miután úgymond nem volt iskola, mindenki otthonról tanult. A tavaszi félévben nem is kaptunk ilyen jelzéseket. Az őszi félévben már igen, de ezek aránya jóval kisebb a korábbiakhoz képest.

De az iskolai erőszak nemcsak az intézményekben, hanem az online térben is jelen van. A digitális átállással ez nem erősödhetett fel? A korábbi vizsgálatokból az látszik, hogy a diákok jelentős része attól tart leginkább, hogy kiközösítik a közösségi oldalakon. Ez minden bizonnyal továbbra is jelen van, de hozzánk nem érkeztek ilyen panaszok. Az, hogy nálam mennyien jelentkeznek ilyen ügyekkel, nem is annyira releváns, mi a jéghegy csúcsa vagyunk, nem mindenki fordul hozzánk. Átfogó kutatások kellenének, amikre sajnos jó ideje nem került sor, így nem is láthatjuk tisztán, jelenleg mi a helyzet ezen a területen.

Szeptembertől mégis iskolaőröket állítottak több száz intézménybe. Nem tartja aggasztónak, hogy egy bilinccsel, gumibottal, gázspray-vel felszerelt egyenruhás mászkál a gyerekek között?
Van olyan iskola, ahol a biztonsági kamera vagy a gumibot sem fog látványos megoldásokat hozni. Másutt pedig egyértelmű túlzás az iskolaőrök jelenléte. Amikor idén létrehozták az iskolaőrséget, nekem nem az volt a bajom, hogy van ilyen, hanem az: megfeledkezünk arról, milyen sok más eszköz van az iskolai agresszió visszaszorítására. Az iskolaőrség csak egy lehet a sok közül, nem pedig az egyetlen megoldás. Civilek, egyetemek, szakmai szervezetek és a rendőrség is folytat ilyen programokat. Az iskolai agresszió csak részben pedagógiai probléma, a tanárok nem tudják egyedül megoldani, ahogy az iskolaőrök sem. Sok egyéb szereplő van még, velük nagyobb esély lenne a sikerre.

Csakhogy a civilek egyre inkább kiszorulnak az iskolákból. Szerintem az állam egyedül nem tud okos lenni. Ahogy a civil sem tud egyedül okos lenni. Az oktatásban az együttműködésnek nincs alternatívája. Ha valódi megoldásokat akarunk találni, valódi eredményeket akarunk elérni, elengedhetetlen a széleskörű együttműködés.

Nemrég a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) ügyében is állást foglalt: jogtalanul függesztette fel az oktatást az egyetemet fenntartó alapítvány az SZFE átalakítása ellen hónapok óta tartó tiltakozások miatt. Ám azóta egy kormányhatározat szélesebb jogköröket adott az alapítványnak. Változott az álláspontja?
Nem változott. Egy egyetemet fenntartó intézmény vagy alapítvány az oktatást nem szüntetheti meg. A parlament dönthet így, de akinek az a feladata, azzal a céllal jött létre, hogy fenntartsa és működtesse az intézményt, egy dolgot biztos nem tehet, mégpedig azt, hogy az oktatást megszünteti. Ezen a kormányhatározat sem változtathat. Ebben a kérdésem az Alaptörvény az irányadó, amit sem a rendkívüli helyzet, sem pedig egy kormányhatározat nem írhat felül.

Az állam üzemelteti, a főváros pénzét viszi

Szalai Anna
Publikálás dátuma
2020.12.23. 06:20

Fotó: Huszár Dávid / Népszava
Még a Tarlós-korszakban a fővárostól az államhoz kerültek a HÉV- és az agglomerációs buszjáratok. Most ezekhez a járatokhoz évente több mint 6 milliárd forinttal kell hozzájárulnia Budapestnek, miközben az átadás idején alig 3 milliárdot kapott az államtól a főváros a 72 milliárdos vagyon fejében. Ráadásul az is vitatott, hogy az évi 6 milliárdos hozzájárulás kisebb-e, és ha igen, akkor mennyivel, mint a járatok korábbi, a fővárost terhelő veszteségei.
Az állam és a főváros között létrejött agglomerációs busz- és HÉV-járatokra vonatkozó megrendelői megállapodásokat egyébként teljesen újra akarták tárgyalni a felek, ám az egyeztetések nem haladtak megfelelő ütemben a járvány miatt. Végül a fejlesztési minisztérium örökébe lépő innovációs tárca és a fővárosi önkormányzat arra jutott: újabb két évvel meghosszabbítják a 2016-ban kötött – és az év végén lejáró – szerződéseket.

A Fővárosi Közgyűlés múlt heti rendkívüli ülésére készült előterjesztés rögzíti, hogy az integrált működés fenntartása érdekében a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) feladata marad a jegy- és bérletárusítás, ellenőrzés és pótdíjazás, a forgalomfelügyelet és zavarelhárítás, az utastájékoztatás és az ügyfélszolgálat üzemeltetése, a menetrenden pedig csak a főváros egyetértésével változtathat az agglomerációs buszjáratokat üzemeltető Volánbusz, valamint a HÉV-vonalakat működtető MÁV-HÉV Zrt.  Az eredeti szerződésekben ezeken felül az is szerepel, hogy a főváros a két szolgáltatás Budapesten belüli költségeinek fedezetéül költségtérítési hozzájárulást fizet az állami cégeknek. Ennek mértékét az előterjesztés szerint a költségek és bevételek alapján állapították meg. Az autóbuszközlekedés esetében évente 2,16 milliárd forintot, míg a HÉV-ek használatának fejében 4,42 milliárdot fizet Budapest. Az agglomerációs járatok belső szakaszainak használati díja tehát évente együttesen 6,58 milliárd forint.  Az agglomerációs vonalak kiszervezésén egyébként nem sokat nyert a főváros. A buszjáratok Volánbusznak történő átadását 2012 végén ultimátumszerűen rendelte el a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium. A döntés különösen furcsa volt annak fényében, hogy az állami cégnek akkor még se elég járműve, se elég embere nem volt erre a feladatra. A sebtében meghirdetett három tendert szakmai hibák miatt vissza kellett vonni. Az új tenderben szolgáltatást vásároltak volna. A BKV megígérte, hogy indul a pályázaton. A menedzsment végül a szakszervezetek hathatós közreműködésével „érvénytelen” pályázatot adott be, így a tender eredménytelenül zárult. Mígnem márciusban új buszok beszerzésére hirdettek pályázatot, amelyen sikerült is állami kezességgel 167 új járművet vásárolni. A buszsofőröket a BKV-tól vették át. Az akkori szakmai vélekedés szerint ezzel a leggazdaságosabban üzemeltethető üzletágától fosztották meg a BKV-t. A HÉV-vonalat viszont mindenféle külső kényszerítés nélkül, hirtelen felindulásból adta át az önkormányzat. Mint emlékezhetünk, Tarlós István akkori főpolgármester azt sérelmezte, hogy a kormány 24 milliárdról három év alatt 12 milliárdra csökkentette a fővárosi közösségi közlekedés támogatását. Tarlós akkor úgy számolt, hogy az agglomerációs járatok évente 10 milliárd forint veszteséget termelnek a fővárosnak.  Az akkori fővárosi ellenzék szerint jól rászedték a főpolgármestert, hiszen alig 3 milliárdot kapott az államtól a 72 milliárdos vagyon fejében. (A pálya és a járművek mellett összesen 134 épület több mint 43 ezer négyzetméter alapterülettel.) Ráadásul az agglomerációs járatokból származó jegybevételek, települési hozzájárulások, valamint a fővárosiak után fizetendő díj levonása után akkori számítások szerint alig 2-3 milliárdot spórolhat évente.

Kormányzati prioritás: elvonásra pénzszórás

Koncz Tamás
Publikálás dátuma
2020.12.23. 06:00
Pannon Egyetem
Fotó: Jászai Csaba / MTI
A Pannon Egyetemért Alapítvány üdülőket és hajóállomást, az egyházak összesen több milliárd forintos támogatást kaptak, de járvány idején jutott pénzt termálfürdőre is.
Miközben a kormány összesen 150 milliárd forintot von el az önkormányzatoktól, javában folyik a karácsony előtti osztogatás: a december 21-én megjelenő Magyar Közlönyben több milliárd forintot osztottak szét az egyházak és többnyire fideszes vezetésű települések, kerületek között, jellemzően ingatlancélú beruházásokra.  A kormány határozott arról is, hogy – a Budapesti Corvinus Egyetemhez hasonlóan – vagyonkezelő alapítványi fenntartásba kerül a Pannon Egyetem. Az ehhez életre hívott Pannon Egyetemért Alapítvány felügyelője Palkovics László innovációs miniszter lesz. A szervezet működéséhez a kormány már induláskor 1,1 milliárd forintos forrást és ennél is jelentősebb ingatlanállományt biztosított: az alapítvány hét, korábban állami tulajdonú ingatlant kap Balatonalmádin – közöttük üdülőket, hajóállomást, sporttelepet - valamint 17 veszprémi és hat zalaegerszegi ingatlant, utóbbiak között pedig kollégiumi, egyetemi épületek, kutatóintézetek is találhatók. Az átruházott ingatlanokat az egyetemi alapítvány el is adhatja, ám értéküket csak saját infrastruktúra-fejlesztésére költheti, és elsőként Palkovics tárcájának kell ajánlatot tennie az épületekre. Ha a miniszter három hónapon belül lemond a vételi lehetőségről, vagy nem tesz ajánlatot, az állam elővásárlási joga is megszűnik, és jöhetnek a magánbefektetők.  Nem maradtak állami támogatás nélkül az egyházi szervezetek sem: a Dunántúli Református Egyházkerület 1,85 milliárd forintos azonnali támogatást kapott a kormánytól a Pápai Református Kollégium épületének bővítésére. A projektet Semjén Zsolt, KDNP-s miniszterelnök-helyettes kezeli, aki a közelmúltban büszkélkedett azzal, hogy az elmúlt tíz évben a korábbi ötszörösére nőtt az egyházak állami támogatása. Az ügy érdekessége, hogy a református egyházkerület október elején írt ki nyílt pályázatot a 166 férőhelyes, két autófelvonós mélygarázzsal ellátott kollégium épület kivitelezésére. A legjobbnak talált, 2,16 milliárdos ajánlatról december 18-án, pénteken értesítették a pályázókat a közbeszerzési értesítő szerint. Egy munkanappal később, december 21-én aztán már jött is az Orbán Viktor kormányfő által aláírt határozat, amely szerint az bővítési-átalakítási költségek 85 százalékát az állam vállalja át. Semjén a katolikusokat sem hagyta üres kézzel: a miniszterelnök-helyettes jár közben azért is, hogy Veszprémi Főegyházmegye megvásárolja a veszprémi vár területén található, egykori piarista gimnázium épületét. A kormány, Orbán Viktor jóváhagyásával félmilliárd forintot biztosít erre a célra az idei költségvetésből, méghozzá azonnali hatállyal. A régóta üresen álló épület állapota erősen leromlott, így várhatóan további százmilliókat kell költeni majd rendbetételére is. Vasváron – ahol a fideszes Tóth Balázs a polgármester – a járványtól terhes időszakban vált szükségessé a helyi termálfürdő bővítése. Az ehhez szükséges 654 millió forintot Varga Mihály pénzügyminiszter kell előteremtse a már amúgy is megtépázott Gazdaságvédelmi Alapból, azonnali hatállyal. A pénzt ezután Pintér Sándor belügyminiszter pályáztatás nélkül, egyedi támogatásként utalja majd át a városnak. A tiszavasvári komplex felzárkóztatási programra a Belügyminisztérium ad jelentősebb összeget: Pintér Sándor tárcája csaknem kétmilliárd forintot küld 2021 és 2023 között a szabolcsi városnak – ebből 722 milliót három városrész felzárkóztatási programjaira, 1,26 milliárdot pedig a helyi orvosi rendelő felújítására, közlekedésfejlesztésre szánnak. A polgármester itt a Fidesz-KDNP színeiben dolgozó Szőke Zoltán.  Budapest szintén fideszes vezetésű XVI. kerületébe (a polgármester Kovács Péter) jelentősebb összeg érkezik, a kormányrendelet egyből 2,6 milliárd forintot különített el a Szent-Györgyi Albert Általános Iskola bővítésére, felújítására.

Kórházadósság: nem fizet a kormány

Mielőbb intézkedjen az egészségügyi intézmények lejárt tartozásainak kifizetéséről – szólította fel a kormányt az Orvostechnikai Szövetség (OSZ). A szervezet szerint a járvány és a lejárt adósság együttesen súlyos gazdálkodási nehézséget okoz annak a csaknem 4,5 ezer, szinte kivétel nélkül mikro-, kis- és közepes vállalkozásnak, amely eszközeivel és szolgáltatásaival biztosítja a gyógyítás feltételeit, a magyar egészségügy működőképességét. Hozzátették: a Magyar Államkincstár adatai szerint november végén 45,7 milliárd forint volt az egészségügyi intézményrendszer lejárt adóssága. Az érintett cégeknek már csak azért is fontos lenne pénzükhöz jutniuk, mert – miként arra az OSZ felhívta a figyelmet – a járvány miatt sokuk forgalma visszaesett. A szervezet szerint a kórházak felkészítése a járványra, ennek keretében az elektív műtétek jelentős részének elhalasztása, azaz az ellátás visszafogása a kórházi beszállító vállalkozások forgalmát is jelentős mértékben csökkentette. A cégek mindent megtettek azért, hogy a nehézségek ellenére megtartsák több tízezer munkavállalójukat, ám a jelenlegi helyzet már sokuk számára tarthatatlan – fogalmaztak. (MTI)