Ünnepelt migránsok

Az utóbbi hónapok iszlamisták által elkövetett merényletei és merényletkísérletei után több nyugati országban megkondították a vészharangot. Franciaországban és Ausztriában kemény intézkedésekkel próbálják megakadályozni a fundamentalisták térnyerését, Emmanuel Macron elnök egyenesen arról beszélt, hogy a szélsőséges „szeparatisták” párhuzamos államot akarnak létrehozni.

A német politikusok ugyan jóval óvatosabban kezelik a kérdést, de a probléma ott is létezik. Korábban számos felmérés és szociológiai elemzés született arról, mennyire csekély siker koronázta az országban élő törökök integrációját. Más iszlám vallásúakhoz képest a török nemzetiségűek továbbra is ezer szállal kötődnek az anyaországhoz, még akkor is, ha már német földön születtek. A kudarcos integráció szimbólumává vált a német labdarúgó válogatott egykori erőssége, Mesut Özil, aki ugyan 1988-ban Gelsenkirchenben látta meg a napvilágot, de mióta jó két éve közösen fényképezkedett Recep Tayyip Erdogan elnökkel, azóta büszkén hirdeti, hogy török identitása erősebb a németnél.

Sajátos módon épp a járvány változtathat a németek törökökről kialakított képén: egyre több újságcikk állítja, hogy az integrációs program nem is volt annyira sikertelen. Ez egy mainzi rákkutató házaspárnak, Ugur Sahinnak és Özlem Türecinek köszönhető, akik szinte egyik napról a másikra tették világhíressé a Biotech nevű német gyógyszergyártó céget, amely az amerikai Pfizerrel együtt fejlesztette ki a koronavírus hatékony ellenszerét. Bár a török szokásokhoz ma is hűek, így sikerüket nem pezsgővel, hanem török teával ünnepelték, mégiscsak Németországnak szereztek dicsőséget, és nekik köszönhető, hogy Berlin ismét a világ gyógyszerkutatásának élvonalába került.

A bevándorlókkal kapcsolatos hangulat németországi változását jelzi, hogy a Frankfurter Allgemeine Zeitung nemrégiben a török bevándorlókat azon németekhez hasonlította, akik a XIX. században vándoroltak ki az Egyesült Államokba és hozzájárultak az ország felemelkedéséhez. Persze hosszú utat kell megtenni ahhoz, hogy a törökökről döntően megváltozzon a németek képe, mivel az integráció továbbra sem tökéletes: a török gyökerekkel rendelkező diákoknak például mindössze 14 százaléka jut el az érettségiig. A pozitív változást támasztja viszont alá egy a napokban nyilvánosságra hozott, négy európai országban, az ott élő törökök körében végzett felmérés, amely szerint a kisebbség tagjai otthon érzik magukat az adott államban, és a megkérdezettek mindössze egyötöde kíván hazatérni. 71,8 százalékuk viszont maradna: Németországban ez az arány 68, Hollandiában 77 százalék. A felmérésből ugyanakkor az is kiderül, hogy a törökök mindeközben hűek maradnak identitásukhoz.

Mindenesetre a török házaspár sikertörténete jó példája annak, mekkora károkat okoznak a hazájuknak azok a populista politikusok, akik teljesen megtagadják a bevándorlók befogadását. Hiszen ezzel sok olyan tehetséges külföldi bebocsátását is megakadályozzák, akik már új hazájuknak szereznének dicsőséget.