Előfizetés

Biden A- és B-terve

Horváth Gábor
Publikálás dátuma
2020.12.24. 09:00

Fotó: NICHOLAS KAMM / AFP
Nagy kérdés, mit hoz a január 20-án hivatalba lépő új amerikai kormányzat. Lesz, akinek megkönnyebbülést, de olyan is, akinek semmi jót.
Orbán Viktor, akár csak 2016-ban, most is minden zsetonját Donald Trumpra tette a politikai kaszinóban. Akkor nyert, most azonban nem jött be a va bank, így a magyar külpolitikának sürgős újratervezésre van szüksége. A feladat nem egyszerű. A miniszterelnök az amerikai választások előtt „morális imperializmussal” vádolta a demokrata párti adminisztrációkat. Azt is mondta, hogy az ő A-terve Trump győzelme és nincs is B-terv. Az elmúlt években azonban az A-terv sem hozott sokat a konyhára: a 2017-ben hatalomra került Donald Trump még 2019-ben is csak izraeli közbenjárásra fogadta a magyar kormányfőt, aki a Republikánus Pártban sem örvend egyértelmű népszerűségnek. Mike Pompeo külügyminiszternek - potenciális 2024-es elnökjelöltnek - például állítólag kifejezetten rossz véleménye van róla, még ha nem is nevezte „újfasiszta diktátornak”, mint egy régebbi konzervatív elnökjelölt, a néhai John McCain szenátor. Az amerikai diplomácia szemét a demokratikus alapértékek és a jogállamiság csorbulása is bántja, ám az Egyesült Államok világpolitikai és gazdasági érdekeit elsősorban a magyar kormány feltűnő orosz- és Kína-barátsága sérti, ez pedig független attól, éppen ki lakik a Fehér Házban. Az egymást váltó kormányzatok között legfeljebb annyi a különbség, hogy erről nyíltan vagy csupán zárt ajtók mögött esik szó. Az is tény, hogy ha a csöndes diplomácia nem hat, az amerikaiak keze ügyében mindig ott van a furkósbot. A következő elnök, Joe Biden csupán egyszer utalt a magyar rezsimmel kapcsolatos ellenérzésére, amikor Trump külpolitikáját bírálva ezt mondta: „Látják, mi minden történt Belarusztól Lengyelországig, Magyarországig és a totalitárius rendszerek előretörését a világban... ez az elnök magához öleli a világ összes banditáját.” Ebből egyáltalán nem következik, hogy különösebb terve lenne a magyar vagy a lengyel helyzettel kapcsolatban, de az nem titok, hogy az orosz és kínai nyomással szemben ellenállóbb Európai Uniót szeretne, ezért Trumppal ellentétben ellenezni fogja az annak gyengítésére irányuló törekvéseket. Térségünkben amerikai szempontból két kiemelt állam van: Lengyelország és Románia, ahol kormányoldaltól független, tartós és jelentős az Egyesült Államok támogatottsága, mellesleg pedig katonai támaszpontok is rendelkezésre állnak. Dőreség lenne feltételezni, hogy a következő külügyminisztert, a régóta meggyőződésesen transzatlantista Antony Blinkent döntéseiben befolyásolni fogják részben magyar származású felmenői. Magyarul nem tud, ellenben franciául folyékonyan beszél, hiszen gyermekkora jórészét Párizsban töltötte. Az amerikai külpolitika jellemzően pragmatikus. Most is meg fog próbálni kapcsolatot teremteni az Orbán-kormánnyal és elérni, hogy az ne ártson Washington legfontosabb stratégiai céljainak. A bátorító szavakon túl a független sajtó és a civilek is inkább csak annak függvényében számíthatnak közvetlen támogatására, hogy mennyire fogékony Budapest a washingtoni kérésekre. Más a helyzet az ellenzékkel: kezdetben feltehetően még mutatkozik majd némi tartózkodás, de minden gyorsan megváltozhat, ha kiderül, hogy Orbánnak 2022-ben valóban lesz reális alternatívája. Arra, hogy meddig hajlandó elmenni az amerikai diplomácia egy szövetséges országban, nem kell messze visszanyúlni a történelemben. 2001 végén, nem sokkal az első Orbán-kormány bukása előtt a republikánus George W. Bush budapesti nagykövete, Nancy Goodman Brinker  nem restellt nyakában vörös sállal beülni Medgyessy Péter kampánynyitó nagygyűlésére. A magát világpolitikai szakértőnek képzelő miniszterelnökkel már előfordult, hogy végzetesen elszámította magát.

Madárinfluenza miatt leölnek több mint egymillió csirkét Japánban

MTI
Publikálás dátuma
2020.12.24. 08:48
Képünk illusztráció
Fotó: WOJTEK RADWANSKI / AFP
Csiba prefektúra kormányzója katonákat kért a védelmi minisztériumtól.
Japán keleti részén a hatóságok csütörtökön megkezdték egy tojásfarm több mint egymilliós csirkeállományának leölését, miután madárinfluenza-fertőzést mutattak ki a vizsgálatok.
Morita Kenszaku, Csiba prefektúra kormányzója katonákat kért a védelmi minisztériumtól, hogy segítsenek az 1,6 milliós csirkeállomány levágásában.

A tetemeket a japán fővárostól, Tokiótól 80 kilométerre délkeletre fekvő Iszumi városban földelik el. A kormányzó úgy vélekedett, hogy a művelettel sikerül megfékezni a járvány terjedését a területen.
A tojásfarm dolgozói szerdán találtak 220 elhullott csirkét. Az esetet azonnal jelentették a helyi kormányzatnak.

Ebben a szezonban ez már a harminckettedik ilyen fertőzéses eset. A helyi agrárminisztérium adatai szerint eddig 4,6 millió csirkét öltek le a kór következtében. A legutolsó járványkitörés 13 prefektúrát érintett a kelet-ázsiai országban.

Út a sötétség felé: kiiratkozunk Európából

Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2020.12.24. 08:00

Fotó: OLIVIER MATTHYS / AFP
Egyre tarthatatlanabb Magyarország helyzete az Európai Unión belül. Orbánék pozíciója még jobban megrendülhet a német kormányváltással.
A minap az ismert internetes lap, a Politico a negyedik helyre sorolta Orbán Viktort a legbefolyásosabb személyek listáján. Ezek az értékelések azonban számos félreértésre adnak okot. A Time magazin sem csak olyan személyeket választott meg az év embereinek, akik jó irányt akartak megszabni a világnak. 1938-ban például Hitler, 1939-ben és 1942-ben Sztálin, egy évvel a magyar forradalom után Hruscsov szerepelt a lap címoldalán. A Politico a listát elemző cikkében felteszi a kérdést: „Mi értelme van annak, hogy Magyarország az EU-ban maradjon?” Ez egybecseng azzal, amit Timothy Garton Ash brit történész, a közép-európai térség kutatója is felvetett, aki szerint az Unióra a magyarok bent maradása jelenti a legnagyobb veszélyt. (Bár egy nagy szöget a britek is bevertek az EU koporsójába.) Két hónappal ezelőtt pedig a Der Standard jutott arra a következtetésre: Orbán Viktor politikájának is az eredménye, hogy manapság a populizmus egyfajta ideológiává vált,. Ez a néhány cikk jól mutatja, manapság hol a helyünk Európában. Az illiberalizmus, a demokrácia megcsúfolása szinonimájává vált a magyar kormány. A helyreállítási alap és a következő hétéves költségvetés belengetett megtorpedózása óta felerősödtek azok a hangok, amelyek szerint ha minden így folytatódik, elkerülhetetlenné válik az EU alapvető reformja. Egy lépéssel közelebb kerültünk ahhoz az Európához, amelyet a takarékos ötök „szóvivője”, Mark Rutte holland miniszterelnök vázolt fel szeptemberi beszédében, amelyben így fogalmazott: „El kell gondolkoznunk: (…) Magyarország és Lengyelország nélküli Európai Uniót kell létrehozni?” A 2020-as év mérföldkő volt Magyarország és az EU viszonyában. Miközben uniós csatlakozásunkkor még mintaállamnak számítottunk a Nyugat szemében, már egyre többen vázolják fel egy Magyarország nélküli EU jövőképét. Sokáig az Európai Néppárt falazott a Fidesznek, de már az Európai Parlament konzervatív pártcsaládjában is felerősödtek azok a hangok, amelyek szerint a magyar kormánypártnak nincs keresnivalója az EPP-ben. Hogy is lehetne, ha a magyar kormányfő és külügyminisztere folyamatosan diktátorokkal barátkozik és azt a Keletet tartja követendő példának, amelytől oly nehezen szabadultunk meg. Külügyminiszterünk jobboldali populista politikusokkal találkozik, Geert Wildersszel, a holland Szabadságpárt vezetrőjével, Mortem Messerschmidttrel, a Dán Néppárt első emberével, Helsinkiben a Finnek Pártja vezetőivel, Bécsben pedig Norbert Hoferrel, az Osztrák Szabadságpárt elnökével. Szijjártó a szélsőjobbal, az euroszkeptikusokkal érti meg magát, de van az egésznek egy másik olvasata is: a mérsékelt politikusok már szalonképtelennek tartják. Hogy hol is a helyünk manapság Európában, jelzi: a magyar kormány már Marine Le Pen, a francia Nemzeti Tömörülés elnöke számára is túl szélsőséges. Németország eddig mindig kisegítette a magyar kormányt. A múlt heti Deutsch-ügy is ezt mutatja, a hiszen Berlin nyomására hagyták a „gestapózós” politikust a pártcsaládban, igaz, jogai megfosztásával. Sokszor merül fel a vád Angela Merkel ellen, miszerint a jelentős, német vállalatoknak szánt magyar támogatások és adókönnyítések miatt tesz így, s emiatt fagyasztotta be az Európai Bíróság döntéséig is a jogállamiság kérdését. Tény, hogy tavaly a német vállalatok nagyobb támogatást kaptak a kormánytól. mint a magyarok (122 millió euró kontra 72 millió euró), s a német autógyárak horribilis állami támogatást kapnak. Merkelt mégsem ezek az adatok érdeklik, mert ezek a számok a német gazdaság szempontjából nem jelentősek. A kancellár szeme előtt kizárólag az EU egybetartása lebeg, illetve későbbi esetleges vétók megakadályozása ehhez azonban már sokak számára vállalhatatlan kompromisszumokat kell kötni. Jövőre, vagy 2022-ben ez is változhat. Egyrészt mind valószínűbb, hogy a német uniópártok elengedik a Fidesz kezét. A sokáig a magyar kormánypárthoz lojális Osztrák Néppárt viszont már egyre hevesebben követeli a Fidesz EPP-ből való kizárását. Orbánék ezért maguk kezdeményezhetik a néppárti tagság feladását. Jövőre ráadásul Merkel lelép a német politika színpadáról, így ez a konszenzusos német politika is véget érhet. A magyar kormány kereszténység európai bástyájának mondja magát, miközben folyamatosan a kereszténységet megcsúfoló intézkedéseket hoz és kirekeszti azokat a vallásos személyeket, akik nem értenek egyet a kormány politikájával. Mindent elmond erről a „kereszténységről”, hogy már maga a pápa határolódott el nem egyszer a magyar kormánytól. Változás aligha lesz, ezért 2021 ezért még inkább a teljes elszigetelődés éve lehet. 

Egyelőre csak a múlt biztos határon túl

A magyar kormány balkáni terjeszkedésének egyik célpontja az Aleksandar Vucic fémjelezte Szerbia
Fotó: Orbán Viktor Facebook oldala
A Trianon óta, vagyis száz éve kisebbségi léthelyzetbe került magyar közösségek éves mérlege sem túl rózsás. Az általános, minden szomszédos országban tapasztalható népességfogyás, kivándorláson és nyilván a járványhelyzeten túl is több közös aggasztó jel tapasztalható. Az elmúlt tíz nemzetpolitikája, a nagy „magyar nemzetegyesítés” Red Bull hatása egyre ijesztőbben ütközik ki – a magyar állampolgárság és útlevél is szárnyakat adott, a legfiatalabb nemzedékben megsokszorozta a kivándorlási kedvet és lehetőséget, egyre többen választják vagy Magyarországot vagy valamely nyugati államot, ahová a magyar útlevél immár a szerbiai és ukrajnai magyaroknak is zöld utat biztosított. Az orbáni nemzetpolitika végképp lenullázta a határon túli magyar szervezetek önállóságát, saját kormányzati céljainak megfelelően eszközzé váltak a budapesti érdekek szolgálatában. A szerbiai-vajdasági magyarság érdekképviselete, a VMSZ Orbán Viktor első határon túli „stratégiai partnere” és leghűségesebb kiszolgálója már teljes mértékben hozzákötötte sorsát és persze, az ottani magyarság sorsát nemcsak a Fideszhez és Orbánhoz, hanem szerbiai szövetségeséhez és barátjához, a jobbközép-konzervatív, nacionalizmustól sem mentes SNS-hez és az illiberális magyar mintát másoló Alekszand Vucichoz. Ha bukik Belgrádban Vucic, bukik Pásztor és a VMSZ is, a vajdasági magyarság pedig szerb partner nélkül marad, a politikai élet perifériájára sodródva. A szomszédos államok közül Szlovákiában a legmagasabb a magyar lakosság aránya, csaknem 9 százalék országos szinten, de az elmúlt tíz év – a budapesti kormány által táplált - belső, magyar-magyar csatározásai meghozták az "eredményt", mára parlamenti képviselet nélkül maradt a közösség. A szlovák pártok soraiban viszont egyre több magyar politikus jelenik meg, a Progresszív Szlovákia magyar tagozatot is létrehozott, amely elsősorban a fiatalokat vonzza. Mindez hosszú távon megpecsételni látszik az etnikai alapú politizálás és képviselet sorsát. A legnagyobb külhoni magyar párt, az RMDSZ pillanatnyilag ugyan épp kormányalakítási tárgyalások részese Bukarestben, de távlati kilátásai nem sokkal jobbak, mint a felvidéki magyar pártoké. A december eleji választások történelmi mélységbe süllyedt választási részvétele, a következetes magyar abszenteizmus azzal fenyeget, hogy egy magasabb országos – román –részvétel mellett az RMDSZ is az 5 százalékos küszöb alatt marad. Emellett az is gond a jövőre nézve, hogy az RMDSZ mára feladta egykori önállóságát, választási kampányában is már a legfőbb üzenete az, hogy az Orbán-kormány vele van. Már semmiféle intézményes kapcsolatot nem tart fenn például a magyar ellenzéki pártokkal, Bukarestben is szűkülnek érdekérvényesítési képességei azáltal, hogy ott is, a budapesti elvárásoknak megfelelően „ideológiai” alapon kezd szövetségeket kötni, az esetleges Orbán Viktor utáni időszak így igencsak kockázatossá válik. A legrosszabb helyzetben azonban kétségtelenül a kárpátaljai magyarság került. Önkormányzati képviselők ellen indult eljárás a magyar himnusz éneklése miatt hazaárulás, szeparatizmus, az ország szuverenitásának veszélyeztetése címen. Bocskor Andrea EP-képviselő (a Fidesz listáján jutott be) mellett immár Brenzovics László KMKSZ-elnök is felkerült az “Ukrajna ellenségeit” listázó Mirotvorec ukrán szélsőséges nacionalista szervezet honlapjára. A magyar politikus ellen az SZBU is eljárást indított. Az Orbán-kormány ugyan változatlanul hangsúlyozza, hogy kiáll a kárpátaljai magyarság mellett, csakhogy ez a fajta „kiállás” (Ukrajna integrációs törekvéseink három éve tartó bojkottja) egyelőre ezt a boszorkányüldözést eredményezte csupán. A kifogásolt kisebbségellenes oktatási törvény már részben hatályba lépett, 2021 január 16-tól pedig életbe lép az ukrán, mint államnyelv funkcionálásának biztosításáról szóló törvény 30. cikkelye is. Ez arról rendelkezik, hogy ezután nemcsak a közigazgatásban, hanem a kereskedelemben és a szolgáltató szférában is teljesen át kell térni az ukrán nyelv használatára, akkor is, ha az eladó és vásárló ugyanazon kisebbséghez tartozik. Vagyis, januártól a magyar nyelv a család és a templom falai közé szorul Ukrajnában. - Gál Mária