Előfizetés

Kevesebb vendégmunkásnak jut munka Ausztriában

Soproni H. Lajos írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2020.12.24. 07:20

Fotó: Béres Márton / Népszava
A soproni határátkelő csökkenő forgalma is jelzi, hogy a növekvő osztrák munkanélküliség következtében egyre több magyar veszíti el ausztriai állását.
Akinek nincs bejelentett állandó lakcíme Ausztriában, annak ott nem jár a munkanélküli segély. Magyarországon  pedig három hónapig legfeljebb nettó 120 750 forint az álláskeresési járadék, amivel a jóval magasabb fizetéshez szokott, de külhoni állásukat elvesztők nincsenek kisegítve. Ezért sokan nem is kérnek a hazai munkanélküli ellátásból, inkább újabb ausztriai munka után néznek, bár mostanság a sógoroknál sem jók a kilátások. Múlt év októberében még 93 000, egy évvel később 1300-zal kevesebb magyar dolgozott Ausztriában, ami ránézésre nem sok. Más a helyzet, ha figyelembe vesszük, hogy jó néhány esztendőn át évente hozzávetőlegesen 6 százalékkal emelkedett a kint dolgozók száma, aztán a koronavírus-járvány óta mintegy 10 000-rel csökkent. Burgenlandban jelenleg 18 000-en vannak.  Az osztrák munkabértámogatás időtartamát a kormány október elsejétől további hat hónappal, 2021. március 31-ig tolta ki. Kedvező változás, hogy a munkateljesítmény a korábbi tíz százalék helyett akár nulla is lehet, magyarán munkavégzés nélkül is igénybe vehető a kurzarbeit. Az eljárás viszont szigorúbb lett, most már gazdasági indoklást is elvárnak az igénylésekor, illetve ha több mint öt munkavállalót érint, akkor könyvelő, vagy könyvvizsgáló igazolását is kéri a hivatal. - A kollégáimmal attól tartunk, hogy meglesz a böjtje annak, hogy kimaradtunk a bértámogatásból - mesélte az egyik burgenlandi élelmiszer-nagykereskedelmi vállalkozás kapuvári raktárosa. - A főnökünk ugyanis arról tájékoztatott, hogy a vírus miatt kevesebb a munka, ezért három hónap után újból igénybe venné a 80-90 százalékos állami bértámogatást, és mindenkit kurzarbeitre jelentene be. Ez magától értetődő lépés volt, amihez megkapta a jóváhagyó aláírásunkat is, hiszen az utóbbi időben a heti 38,5 helyett már csak 20-25 órát dolgoztunk a pénzünkért. Ezután vártuk az alacsonyabb novemberi fizetést, én például 200 euróval kevesebbet, de kiderült, hogy a teljes bérünket átutalták, sőt a 14. havit is. Ezen meglepődtünk, és most félünk, mert a sejtésünk az, hogy a tulajdonos azért nem kérte a kurzarbeitet, nehogy ez legyen az elbocsátás akadálya. Az másoknak is feltűnt, hogy a járvány második hullámának megjelenésétől kezdve mérséklődött az érdeklődés a kurzarbeit iránt, és már kevésbé fontos szempont, hogy ne szűnjön meg a dolgozók munkahelye. - Engem már kirúgtak, a munkaadó azzal indokolta, hogy csődöt jelentett - panaszkodott a magyar ingázó, akinek több ismerőse is hasonlóképpen járt. - Nekem még van munkám, ami annak is köszönhető, hogy a kurzarbeit minden vállalkozásnak segített, ez abból is látszik, hogy idén ugyan megnőtt a csődök száma, de a tavalyinál mégiscsak kevesebb a fizetésképtelen osztrák cég - hangsúlyozta a burgenlandi Neufeldben (Lajtaújfalun) élő fiatal magyar logisztikus. Ám aki azt gondolja, hogy a támogatással a talpon maradás és a bedőlés határán billegő cégek is megmenekülhetnek a csődtől, azok tévednek, ezért tovább fog emelkedni a munkanélküliek száma - tette hozzá. Azon a Magyar Szakszervezeti Szövetség szombathelyi irodájának tanácsadói is megdöbbentek, akik az Ausztriában dolgozó magyarok szociális és adójogi ügyeivel foglalkoznak, hogy októberben hozzávetőleg hatezerrel csökkent a tőlünk kikerült munkavállalók száma, míg a máshonnan érkezett külföldieknél nem volt ekkora a visszaesés. - A szigorú korlátozások következményeképpen a vendéglátásban és a szállodaiparban számítani lehetett a veszteségcsökkentő létszámleépítésre - mondta Szabó-Varga Krisztina tanácsadó. - Annál is inkább mivel a nyári szezon rövidebb volt, és bizonyára a téli is az lesz. Ilyen körülmények között a munkaadók sajnos még arra sem tudtak tekintettel lenni, hogy kikre számíthattak a kritikus helyzetekben, ezért sok ügyfelünket igen nagy csalódás érte, amikor nem hívták vissza a biztosnak hitt munkahelyére. Azok valamivel jobban jártak, akik osztrák munkanélküli segélyre jogosultak, hiszen havonta körülbelül 1000 eurót (350 ezer forintot) kapnak, és úgynevezett foglalkoztatási ígérvénnyel is rendelkeznek arra az esetre, ha újból üzemel az étterem, vagy a szálláshely, ahol dolgoztak. A bökkenő csupán az, hogy a magyaroknak többnyire Tirol, Voralberg, Karintia és Salzburg tartomány valamelyik síparadicsomában sikerült állást találni, ahol egyelőre nem nyitnak ki, ezért sejthetően még több embert fognak elbocsátani. Az építőiparban, a mezőgazdaságban és a szolgáltatóiparban jóval kevesebb volt a felmondás, a többséget rövidített munkaidőben foglalkoztatják, és az állam ezeken a munkahelyeken a kieső béreknek általában a 80 százalékát pótolja. Dallos Bertold, az Osztrák Szakszervezeti Szövetség (ÖGB) munkatársa úgy gondolja, hogy korai még a dolgozók tömeges elbocsátásáról beszélni. Az mindenesetre már most valószínűsíthető, hogy felmondások lesznek. Azt azonban egyelőre nem tudni, hogy ez a folyamat összességében milyen méreteket ölt majd, és hogyan hat a magyarokra, akiket az első hullám érzékenyen érintett, mert sokan elveszítették a munkájukat. Az ausztriai munkavállalóink számának kiugró visszaesését azzal magyarázta, hogy a vendéglátóhelyeken és a szállodákban igen sok a magyar dolgozó, és ez az ágazat az egyik nagy vesztese a koronavírus-járványnak. Ront a foglalkoztatási statisztikán, ha az osztrák helyett a magyar hatóság kötelezi az ausztriai magyar dolgozót házi karanténra, mivel az itthoni határozatra az osztrák állam az ottani cégnek, nem fizeti meg az alkalmazott munkabérét a kieső időre. Így előfordul, hogy a munkaadó inkább elküldi, mintsem hogy ezt az összeget a saját zsebéből kifizesse. Akit közös megegyezéssel küldenek el, és elfogadja, mert írásbeli ígérvényt /Einstellungszusage/ kap arról, hogy amint lehet visszaveszik, pórul járhat, hiszen ezeknek a dokumentumoknak nem mindig lehet jogi úton érvényt szerezni.   (Ide kívánkozik, hogy a magyar gyakorlat halovány árnyéka az osztrák munkahelyvédelemnek, hiszen itthon csak egy ágazatot - a turizmust és a vendéglátást - támogat ilyen formán a kormány, miközben az elbocsátások minden területen folyamatosak. A cégek minden fórumon hangoztatják, hogy igényelnék a bértámogatási program hazai, ismételt bevezetését, ám kérésük süket fülekre talál.)

Sok a tartós munkanélküli is Ausztriában

Az Osztrák Munkaügyi Hivatal (AMS) adatai azt mutatják, hogy nyugati szomszédunk az áprilisban elért eddigi 571 ezres rekord után időlegesen csökkenteni tudta a munkanélküliek számát, ami novemberben ismét nőtt. Egy hónap alatt 25 000-rel, így 457 ezer regisztrált állástalan van Ausztriában. Az előző év novemberéhez viszonyítva ez 30,5 százalékos emelkedés. A leginkább munkaképes korosztályban (25-49 évesek) 28 százalékot ugrott az állástalanok aránya. Tartósan munka nélkül 127 ezren vannak, számuk egy év alatt 36 százalékkal nőtt. Az Osztrák Gazdaságkutató Intézet (WIFO) a tartósan állástalanok további növekedését valószínűsíti, és azt is, hogy több mint háromszor annyi embert fog érinteni, mint tíz évvel ezelőtt. 

Évente 3500 tonna szaloncukrot vesznek a magyarok

MTI
Publikálás dátuma
2020.12.24. 06:40

Fotó: Népszava
Egy család átlagosan egy kilót vásárol és kétezer forintot költ rá.
Évente mintegy 3500 tonna fogy az egyik legnépszerűbb szezonális termékből, a szaloncukorból, amelynek éves forgalma 7 milliárd forint körül alakul – közölte Sánta Sándor, a Magyar Édességgyártók Szövetségének (MÉSZ) elnöke az MTI-vel. Elmondta, hogy a szövetség felmérései szerint
egy magyar család átlagosan egy kilogramm szaloncukrot vásárol és kétezer forintot költ rá. A fogyasztók több mint 60 százaléka kétezer forint alatt tervez költeni szaloncukorra, további egyharmaduk négyezer forintig is elmegy, a vásárlók hét százaléka pedig akár hatezer forintot is szán szaloncukorra.

Sánta Sándor – aki egyben a Chocco Garden Kft. ügyvezető igazgatója – közölte, hogy a cég alig négy éve értékesít szaloncukrot a magyar piacon, de eddig minden évben elnyert valamilyen közönségdíjat. Kiemelte, hogy egyre több pozitív visszajelzést kapnak a fogyasztóktól, kisvállalat lévén a termékeik egyelőre kevés üzletben érhetők el, de törekszenek a bővítésre. Kertész Péter, az egyebek mellett a Milka szaloncukrot gyártó és forgalmazó Mondelez Hungária Kft. kommunikációs vezetője az MTI érdeklődésére közölte, hogy évről évre nő ezen édesség eladása. 2019-es eladási számaik alapján a Mondelez a legrelevánsabb piaci szereplő a magyar szaloncukor piacon: több mint 370 tonna Milka szaloncukor eladásával zárták a tavalyi évet. Legkedveltebb ízeik közé a feketeerdős, csokoládés, és mogyorós ízű szaloncukor tartozik, az idén a portfóliót kókuszossal bővítették – tette hozzá. Csuvár Csaba, a LISSÉ Édességgyár Kft. ügyvezetője az MTI-nek azt írta, hogy a cég kizárólag belga ét-, tej- és fehércsokoládéval gyártja szaloncukrait, az idén 190 tonnát, ami 4 százalékkal haladja meg a 2019-ben értékesített mennyiséget. Szamos László, az édességgyártó Szamos Kft. főcukrásza arról tájékoztatott, hogy az idei karácsonyra 17 féle szaloncukorral léptek piacra. A legkedveltebb fajták az idén is a marcipán, a zselés és a kókuszos szaloncukrok, de nagy népszerűségnek örvendenek az újdonságnak számító, sütemény ízű fajták is. A tavalyi 110 tonnával szemben az idén 130 tonna szaloncukrot gyártottak, azonban ez kevésnek bizonyul, és hamarosan hiány lesz a közkedvelt édességből. Ennek oka lehet, hogy a tervezés időszaka éppen a vírus első hullámát követő időszakra esett, és ekkor még mindenki nagyon óvatos volt az előzetes becslésekkel - tette hozzá.

Kompország süllyedőben

Papp Zsolt Törő András
Publikálás dátuma
2020.12.24. 06:20

Fotó: MERCEDES-BENZ MANUFACTURING HUNGARY KFT..
Az utóbbi tíz-tizenöt évben Magyarország felzárkózása lelassult. A korábbi éllovas gazdaság és társadalom a régió sereghajtójává vált, de helyezésünk a világ országai között sem sokat javult.
A 2010-es kormányváltást követő tíz esztendőben egészen a koronavírus-járvány kitöréséig Magyarország jól használta ki lehetőségeit – írta még a nyár közepén megjelent publicisztikájában Matolcsy György. Sőt, a Magyar Nemzeti Bank elnöke azt is tudni vélte, hogy a 2010-2019 közötti szakasz a trianoni békeszerződés utáni száz év legsikeresebb évtizede volt Magyarországnak. Igaz decemberben Matolcsy ezt az elemzést azzal egészítette ki, hogy 2020 az elmúlt száz esztendő ötödik legnagyobb gazdasági válságát hozta Magyarországnak, de mentségünkre szóljon, hogy ez nem csak minket sújtott. A Covid-19 vírus nyomában járó gazdasági válság a világ majd' minden országát súlyosan érintette, talán csak egyetlen meghatározó gazdaság tudott talpon marad, a járványt elindító Kína, amely még az idén is egy százalék körüli növekedést tud felmutatni, igaz ez az ütem messze elmarad a korábbi évek hat-hét százalékos növekedésétől. A koronavírus-járvány átrendezi az erőviszonyokat. A korábbi motorok közül a turizmus lassan áll helyre, nagy kérdés mi lesz a magyar gazdaság szempontjából oly fontos autógyártás jövője. A 2020-2021-es pandémia új ágazatokat emel fel, egyre fontosabb lesz például a digitalizáció, ehhez kell alkalmazkodniuk cégeknek a nemzetközi versenyben, és ehhez kell lehetőséget teremteniük a gazdaságpolitikáknak. 

Hullámzó növekedés

A 2010-ben hatalomra került Orbán-rezsim egy, a 2008-as pénzügyi-gazdasági válságtól sújtott országot örökölt, számos belső gazdasági és társadalmi problémával. Ebből hozta ki – ismét a jegybankelnök szavaival élve - az elmúlt száz év legjobb évtizedét. Valójában az elmúlt tíz év is két markáns időszakra oszlik. 2010-14 között még inkább csökkent a bruttó nemzeti össztermék, a GDP, jelentős részben Matolcsyhoz köthető unortodox gazdasági döntések következtében, majd 2014-től állt előbb lassabb, majd négy százalék körüli növekedési pályára a magyar gazdaság. Ha elfogadjuk, hogy az elmúlt tíz év volt a legfényesebb időszakunk, akkor az elszomorító, hogy csak idáig jutottunk. Az Unió statisztikai hivatala, az Eurostat adatai szerint ugyanis 2019-ban az EU 27 tagállama közül a magyarok voltak a harmadik legszegényebbek. Az egy főre jutó fogyasztást nézve Magyarország az uniós átlag 67 százalékát éri el, ez a harmadik leggyengébb adat az Unióban, csak Horvátországban és Bulgáriában volt ennél kisebb ez a mutatószám. Ami nagy meglepetés, hogy az Eurostat szerint Románia mélyebbről indulva már messze megelőzi a magyarokat. A fogyasztási adatok 2019-re érvényesek, vagyis a sikerévtized, utolsó legfényesebb évéről készült pillanatfelvétel. Jól látható, hogy a lakossági fogyasztást, vagyis jólétet számítva Magyarország tíz év alatt nem tudott kitörni az EU átlag 60 százalékos sávjából. Matolcsy György jegybankelnök ambíciós tervét, hogy az évtized végére a magyar gazdaság teljesítménye elérje Ausztria 80-90 százalékát, már most meg kellene alapozni. A fogyasztási adatok trendjét nézve azonban jól látható, hogy ennek a célnak az utóbbi tíz év alapján semmilyen realitása nincs: az osztrák egy főre jutó fogyasztás az EU-átlag 120 százaléka körül volt folyamatosan a magyar 63-67 százalékkal szemben, emiatt a két vonal csak a végtelenben találkozik – hacsak nem lesz trendváltás. 

Sokan jobban teljesítenek

Nemcsak a lakossági fogyasztásban, a GDP-ben sem teljesítünk a legfényesebben. Ugyancsak a 2019-es - az árfolyam-különbségek hatását kiszűrő - vásárlóerő-paritáson számolt adatok szerint a magyar egy főre jutó GDP a nyolcadik leggyengébb volt az EU 27-ek között. Vagyis a gazdaság egy kicsit jobban teljesít, főként azért mert jelentős a külföldi kitettségünk. Valójában a magyar fogyasztóknak az idehaza megtermelt javakból harmadik legkevesebbet költik az unióban. Vagyis így állunk az elmúlt száz év legsikeresebb évtizede után, s ennek fényében komoly kétségek fogalmazódhatnak meg a magyar modell sikerességével kapcsolatban. Magyarország fejlettségében az elmúlt években közelített az uniós átlaghoz, ami természetesnek is vehető, ám a versenytársaink közül jó néhány jobban teljesített ebben a versenyben. Az elmúlt húsz évben magyar gazdaság bővülését a külföldi tőke beáramlása és a nemzetközi összehasonlításban alacsony árú magyar munkaerő biztosította, ám a most elmúló évtized végére az olcsó magyar munkaerőben rejlő tartalékok elfogytak. Így Magyarországot a közepes jövedelem, avagy a közepes fejlettség csapdája fenyegeti. Meglepő módon ebben a közgazdászok hovatartozástól függetlenül egyetértettek a Magyar Közgazdasági Társaság decemberi online konferenciáján. Magyarország csak tudástőke vezérelt befektetésekkel tudja elkerülni a közepes jövedelmi csapdát - fogalmazta meg a konferencián Boda György, a Boda & Partners Kft. ügyvezető partnere. Hasonlóan érvelt Csath Magdolna, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem professzora is, aki szerint azt kell megérteniük a gazdasági döntéshozóknak, hogy nem azért költ egy ország sokat az egészségügyre, az oktatásra, az innovációra, mert gazdag, hanem azért gazdag, mert ezen területekre sokat költ. A NKE professzora szerint épp ezért sincs semmi értelme a magyar kormány beruházásösztönző politikájának, hisz ennek örvén továbbra is az alacsony hozzáadott értékű összeszerelő üzemek települnek be az országba. A Covid-19 első magyarországi hullámát követő lezárások Európában a magyar gazdaságon ütötték az egyik legnagyobbat, több tényező eredőjeként, mint a magas kitettség a turizmusnak, az autóiparnak, illetve közrejátszott benne az elhibázott válságkezelés a kormány részéről – amit a jegybank elnöke is szóvá tett. Miközben a kormány minimális összegeket költött a cégek és munkahelyek megvédésre, a fogyasztás fenntartására, új, a jövőben megvalósuló beruházásokra fordította a gazdaságvédelmi pénzek jelentős részét. A beruházások többsége továbbra is a gyártásra, nem pedig az innovációra és a kutatás-fejlesztésre koncentrál. Annyi előrelépés történt, hogy a nagy autóipari cégek – BMW, Mercedes – immár nem hagyományos dízel/benzin hajtású, hanem a jóval egyszerűbb, de modernebb elektromos autók gyártására készülnek magyar gyáraikban, vélhetően robotizált gyártósorokon. 

Elvesztegetett évek

A csapdahelyzetet erősíti az is, hogy a kormány továbbra is XX. század eleji magyar oktatási rendszer fenntartásra törekszik, a nyilvánvaló hiányosságok ellenére. Továbbra is kulcsszó a gyakorlatorientált szakmunkásképzés erőltetése ahelyett, hogy képességfejlesztő, problémamegoldó oktatást alakítanának ki a közoktatásban. Magyarország az elmúlt 20 évet elvesztegette, oktatása, egészségügye leépült, a gazdasági teljesítménye ugyan nőtt, de a korábbi sereghajtók - Szlovákia, a Balti-államok és Románia – vagy már elhúztak mellettünk, vagy fejlődésük olyan pályán halad, hogy erre számítani lehet. A versenyképességi rangsorokban az utóbbi években hazánk helyzete alig változott. Az IMD 63 országot felvonultató idei listáján a 47. helyet foglaljuk el immár három éve. A Világgazdasági Fórum (WEF) tavalyi rangsorában 141 ország között Magyarország szintén a 47. helyen áll, míg ugyane listából az akkor még 28 tagú Európai Uniót kiragadva, a helyezésünk itt a 24. Az IMD- és a WEF-lista szempontrendszere eltérő, de abban közös, hogy esetünkben nagyobbrészt az infrastruktúra fejlesztésében elért eredmények emelték a helyezésünket, ezek híján még hátrább sorolódtunk volna. Ugyanis a versenyképesség szempontjából fontos tényezőkben az elmúlt években alig mutatható ki javulás. A közgazdászok, társadalomtudósok által szükségesnek vélt oktatási, egészségfejlesztési, demográfia, gazdaságpolitikai, azaz versenyképességi fordulatnak a csírája sem látható a kormány szakpolitikáiban másfél évvel a választások előtt. Ha 2022 után a jelenleginél modernebb gondolkodású politikusok veszik is át az irányítást az ország élén, még akkor is hosszú évekre lesz szükség, hogy a lemaradást csökkenteni lehessen. Nem az a kérdés, hogy 2030-ra felzárkózunk-e Ausztria gazdasági fejlettségének 80-90 százalékára – ahogy Matolcsy György és Magyar Nemzeti Bank szakértői tervezik -, hanem az, hogy a teljes leszakadás, a kompország elsüllyedése elkerülhető-e.