2020 egy sor egyéb dolog mellett a home office éve is volt, írja az mfor.hu. Amikor a koronavírus megérkezett a nyugati féltekére, a cégek, kormányok egyik első reakciója az volt, hogy hazaküldtek mindenkit, akit csak lehetett, hogy otthonról dolgozzon tovább. Így az év egyik első, korona-specifikus jóslata az volt, hogy most már ez lesz a norma: hiába oltják be az egész világot jövőre, mi otthon maradunk, és az idő jó részében otthonról dolgozunk. Csakhogy a Wall Street Journal cikke szerint korai még ilyesmiken rágódni: az irodák még nem mennek sehova.
A szöveg emlékeztet: az ipari forradalom korai szakaszában az emberek még otthonról végezték a papírmunkát, ám azóta belénk betonozódott a meggyőződés, hogy az irodai munkának az irodában van a helye, és ez a hit rengeteg pénzt hozott mozgásba: kinőttek a földből az irodaházak, a minden egyes áldott nap bebumlizó dolgozóknak hála fogyott a benzin és az autó.
A vírus megjelenéséig a nagy tech-cégek vezetésével azon dolgoztak a munkaadók, hogy minél tovább az irodában tartsák az alkalmazottakat: munkaállomások mellett sportolási, kulturálódási, szórakozási lehetőségekkel is tömve voltak ezek a főhadiszállások. A Facebook, Twitter, satöbbi központjaiban valóban le lehetett volna élni egy életet, ha valakinek valami különös okból erre lett volna ingere.
A munkahelyi felmérések rendre azt hozzák ki, hogy aki otthonról dolgozik, annak jobb a munka-magánélet egyensúlya - ez nem meglepő, mert a kettő konfliktusa abban szokott állni, hogy valaki nem tölt el elég időt a két helyből az egyiken. Ez egyből el is tűnik, ha a két hely megegyezik. Az is ki szokott derülni a felmérésekből, hogy a dolgozók több home office lehetőséget szeretnének, de ez sem újdonság, a pandémia előtt is ezt szerették volna.
Problematikus az a munkaadói elképzelés is, hogy ha olcsóbb városokba költöznek a munkavállalók, akkor kevesebb fizetést lehet nekik adni. Az embereket nem lehet rávenni arra, hogy fogják a családjukat, és költözzenek vidékre, azzal az ígérettel, hogy a jelen állásuk az idők végezetéig az övék marad. Az emberek ugyanis azért is élnek drága nagyvárosokban, mert ott tudják megtalálni a következő állásukat - ma már nagyon ritka, hogy valaki fél életét egyetlen cégnél tölti. És a magasabb fizetést nem azért kell megadni a nagyvárosokban élőknek, mert ott többe kerül az élet, és ezt kompenzálni kell, hanem azért, mert több munkaadó verseng a jól képzett munkaerőért. Egyszóval sosem jó jel, ha a főnök azzal áll elő, hogy egyáltalán nem kell bejárnunk dolgozni, vagy azt javasolja, hogy költözzünk olcsóbb vidékekre.
Egy másik döcögő koncepció a pandémia utáni világra a munkahelyen eltöltött időhöz igazított fizetés újragondolása. Érthetőbben: most, ha nyolc órára vagyunk felvéve, akkor az otthoni munkát is ugyanúgy fizetik. Csakhogy a munkaadók újabb megközelítése szerint hiába vagyunk papíron nyolc órára felvéve, ha hét alatt végzünk a napi munkával - akkor ők csak azt az időt kötelesek kifizetni.
Ráadásul sok dolgozó azért végez mostanában hamarabb a munkájával, mert a pandémia visszavetette a gazdaságokat, és egyszerűen egyes vállalatoknál emiatt nincs már annyi elvégzendő feladat. Emellett egyes cégek elkezdtek beruházni olyan eszközökbe, melyekkel szorosabban tudják monitorozni a home officeban teljesítő dolgozóikat - ez alapján nem úgy tűnik, mintha a vezetők olyan nagy rajongói lennének az otthoni munkának.
Az irodák igenis számítanak, akkor is, ha sokba kerül a fenntartásuk: teret biztosítanak a társas érintkezéshez, ami a munkát is előremozdítja, főleg azon feladatok megoldását, melyekhez a kollégák együttműködése kell. Számít az építészet - az irodák kialakítása - , mert struktúrát ad az érintkezéseinknek, és produktívabbá teheti azokat. Fontosak az irodai élet rituáléi is, mint a kávészünetek, és az informális kapcsolatok, melyeket ezek során építünk. Ezek mind segítenek abban, hogy elkötelezettek maradjunk a munkahelyünk felé. Számít a vállalati kultúra, melyet ezek az apróságok is közvetítenek - az alkalmi videócsetelések viszont nem. Ez az, ami a vezetőknek az egyik legnagyobb fejtörést okozza: hogyan tartsák életben a vállalati kultúrát az otthoni munka korszakában?
