Nyertesek

Az egész világot megrázta a koronavírus-járvány, komplett iparágak – idegenforgalom, vendéglátás, rendezvényszervezés, stb. – kényszerültek részleges vagy teljes leállásra.

A magyar kormány érzékelte a bajt és rendkívül fontos intézkedéseket hozott: átvállalta például a profi sportolókat foglalkoztató klubok bérköltségeinek a felét, indoklás nélküli 800 milliós gyorssegélyt adott a pécsi futballakadémiának, amely korábban már kapott egy 2,1 milliárdos tőkeinjekciót. Tavasszal még arról határozott a kabinet, hogy a sportegyesületek vezetői versenyzőik teljes bérét is visszatarthatják; a kivételt a futball jelentette, ahol csak a fizetések legfeljebb 70 százalékát lehetett átmenetileg befagyasztani. Ez azt jelentette, hogy egy profi labdarúgó a járványhelyzetben, a teljes leállás alatt is garantáltan kapott átlagosan minimum bruttó másfél millió forintot havonta.

Minden bizonnyal örült ennek a döntésnek minden orvos, nővér, ápoló, akik dupla műszakokat vállalnak hónapok óta, hogy életben tartsák a lakosságot, vagy azok a tanárok, akiknek úgy kellett megoldani a digitális oktatást, hogy az ország szegényebb részében a diákjaik otthonában még internet sincs.

Számukra a kabinet motiváló üzeneteket küldött a kitartás fontosságáról és arról, hogy mennyire hálás nekik a kormányzat az áldozatvállalásukért, a kitartásukért. Arról nem tudunk, hogy volna olyan üzlet az országban, ahol a jó szót, dicséretet elfogadják fizetőeszközként.

Együtt sikerülhet, hangzott a biztatás a Karmelita kolostor bőrfoteléből, ahonnan ragyogó a kilátás, gyönyörű a város, ragyog a nap, és minden oly csodás, a levegő friss, a madarak csicseregnek.

A valóság azonban itt lent egy kicsit más, ennek megismeréséhez le kellene ereszkedni valamelyest a realitás szintjére. Ha másképp nem megy, akkor egy ereszcsatornán.