Nem mindenkinek jó a bentlakásos iskola

Előnyei és hátrányai is lehetnek, ha egy diák a családjától távol tölti iskolásévei egy részét. Sok múlik a pedagógusokon és a szülőkön is.

Néhány év múlva egy bentlakásos, elit középiskola nyílhat a 2007-ben bezárt Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet budapesti, kastélyszerű épületében, amely évek óta elhagyatottan áll a Hűvösvölgyi úton. A kormány elsősorban gazdag külföldi családok gyermekeinek adna otthont és tanulási lehetőséget az intézményben, ami nemcsak az eddigi hazai neveléstörténet kollégiumi hagyományaitól tér el, de alapítása, működése és ellenőrzése sem a nemzeti köznevelési törvény rendelkezései alapján történik majd.

Külföldön – különösen az angolszász országokban – mindmáig nagy hagyományai vannak az internátus jellegű iskoláknak (például bentlakásos lányiskolák, fiúiskolák), a magyar közoktatásban pedig – egyfajta népkollégiumi nosztalgiával – ma is kollégiumnak nevezik a középiskolásoknak fenntartott bentlakásos intézményeket. Ezek köznevelési intézmények, a köznevelési törvény szabályozza működésüket. Két típusuk van: ahol az alapító okirat egyetlen iskola tagintézményeként tartja számon a kollégiumot (például Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium és Kollégium), vagyis típusukat tekintve „többcélú intézménynek” nevezik őket, illetve az önálló kollégiumok (mint az ózdi Ady Endre Középiskolai Kollégium vagy a zuglói Váci Mihály Kollégium).

– A hazai neveléstörténetben a „nőnevelés” rendelkezett bentlakásos intézményekkel, a reformkori „nagyasszonyok”, például Teleki Blanka indítottak ilyen iskolákat, de a magyar köztudatban leginkább a protestáns kollégiumok romantikája él, amelyre az irodalomban is számos példát találunk – vélekedett Trencsényi László. A Magyar Pedagógiai Társaság (MPT) elnöke szerint erre a hagyományra épült rá a harmincas években a Győrffy kollégium, melyből híres népi kollégiumok születtek, ám rövid virágzás után megszűntek. A hetvenes években a cigánytelepülések körül is próbálkoztak bentlakásos intézményekkel (ilyen volt például a Zala megyei Csapin található cigánykollégium).

Trencsényi László szerint általános tapasztalat, hogy a kollégisták jelentős része mára ugyancsak halmozottan hátrányos helyzetű családból érkezik, szerinte az ilyen iskolák, különösen vidéken, látens módon ugyan, de gyermekvédelmi intézményekké váltak – sokszor erre nem alkalmas személyi és infrastrukturális feltételekkel.

– Egy másik ág a Pokorni Zoltán minisztersége alatt létrehozott intézmény, az Arany János Kollégiumok rendszere, ami a tervek szerint szintén hátrányos helyzetű, ám tehetséges diákoknak indult, de a vizsgálatok arról szólnak, hogy a falusi középosztály delegált ide gyerekeket. Ezekre ma is van pluszpénz, sőt saját kerettantervük is, extra foglalkozásokkal – mondta Trencsényi. Mindezen túl léteznek még nemzetiségi kollégiumok, amelyeket a nemzetiségi önkormányzatok (szerb, horvát, német) tartanak fent középiskoláik számára, illetve a katonaiskolák kollégiumai.

Az MPT elnöke ugyanakkor úgy látja, ma nem vonzóak a kollégiumok: az infrastruktúra szegényes, illetve szegényedik, a hagyományos kollégiumi képzés megszakadt, speciális képzésekből is egyre kevesebb van.

A bentlakásos iskolák ráadásul nem is valók mindenkinek. Duró Zsuzsa gyermekpszichológus szerint a szülőknek nagyon jól kell ismerniük gyermeküket vérmérséklet, temperamentum szempontjából is, mielőtt bentlakásos iskolába küldik. – Ismerniük kell személyiségjegyeit, erősségeit, gyengeségeit, mentális énjét. Tudniuk kell, hogy mennyire viseli meg a gyermeket a szülőktől való elszakadás, a hosszabb idejű távollét, magára utaltság. Ha úgy látják, hogy nem okoz gyermeküknek pszichés traumát a távollét, hogy kellően önálló, kommunikációját, kapcsolatteremtési és problémamegoldási készségét tekintve nincsenek hiányosságai, akkor alkalmas lehet erre az életre. Azonban ha a gyermeknek ezekben a tulajdonságokban hiányosságai vannak, ha túlságosan szorongó, ha szinte betegesen ragaszkodik környezetéhez, családjához, nem javasolható számára bentlakásos iskola – fogalmazott a szakember.

Ugyanakkor a pszichológus szerint az ilyen intézményeknek sok előnyük is lehet gyerekek képesség- és személyiségfejlődésében. A tehetség kibontakozásához is jó színtérnek tartja a bentlakásos iskolákat, hiszen a diákok folyamatos pedagógiai segítséget kaphatnak érdeklődésük kielégítéséhez, motivációjuk fenntartásához. Ezen felül függetlenebbek, önállóbak lehetnek, a felmerülő problémákat esetenként maguknak kell megoldaniuk, így alkalmazkodó-képességük is erősödhet.

– Nekem is voltak bentlakásos iskolában tanuló klienseim, a tapasztalatom az, hogy talpraesettebbek, jobb alkalmazkodó-képességgel, önálló életre alkalmasabb személyiséggel rendelkeznek – állítja Duró Zsuzsa. Hozzátette: a családtól való távollét kezdetben minden gyereket megviselhet, ilyenkor a pedagógusokon van a főszerep, hogy segítsenek a beilleszkedésben és biztonságérzetet adjanak. Ugyanígy a szülőknek is arra kell törekedniük, hogy a gyermek érezze: nem távolodtak el egymástól, a család a háttérből is bármikor támogatást, segítséget nyújthat.