Tömegesen iratkoznak ki a varsói iskolások a hittan-órákról. Erről számolt be több fővárosi lap, de hasonló jelenséggel találkozni más nagyvárosokban is. Ez annak a jele, hogy az egyház tekintélye már nem a régi Lengyelországban.
A vallásoktatás ügye azért is keltett feltünést, mert kevesen számítottak rá, hogy szülők és diákok ilyen tömege mondja ki, elege van ebből a rájuk kényszerített plusz feladatból. A hittan évtizedek óta jelen van a lengyel iskolákban, mint választható külön tantárgy. Állandóan vita folyik arról, hogy az ott kapott jegyek beszámítsanak-e a tanulmányi átlagba, s lehessen-e hittanból érettségizni? Az egyház elérte, hogy a hitoktatók tagjai legyenek a tantestületnek és az állam fizesse őket. Az Onet.pl hírportál úgy tudja, hogy az átlag hitoktató 5000 zloty körül keres, ez szép fizetés, valamivel több 400 ezer forintnál. Lengyel barátok korábban arról számoltak be, hogy szinte lehetetlen kimaradni a hittanról. Egyrészt az iskolai és tanulóközösségi nyomás miatt, másrészt a vallásórákat általában a többi tanóra közé illesztik. Hová menjen a gyerek délelőtt, a második vagy harmadik óra helyén keletkező "lyukban"?
A mostani többezres tanulói felmondásnak több oka is volt. A távoktatás miatt a diákokra amúgy is nagy teher nehezül. A vallásóráról való kimaradás egy kicsi könnyebbséget jelent. Az is igaz, hogy a családok nem döntöttek volna így, ha az elmúlt hetekben Lengyelországban nincs országos tüntetéssorozat az abortusztörvény további szigorítása miatt, ami sokakat határozott szakításra késztetett a katolikus egyházzal. Egy alkotmánybírósági döntés gyakorlatilag lehetetlenné tette, hogy a nők elvetessék súlyosan sérült magzatjukat. A tüntetések, az erről szóló média-vitával szinte egy időben vált nyilvánossá, hogy az egyházban több püspök, érsek, sőt, bíboros volt részese gyerekek megrontásának, ha nem közvetlenül, hát azzal, hogy a bűnösöket mentegették, kivonták őket a büntetőeljárás alól. Kiderült, hogy ezekben az ügyekben érintett volt Stanislaw Dziwisz bíboros, II. János Pál pápa titkára is. Sőt, a lapok azt is megírták, hogy a mocskos ügyekről a Lengyelországban istenített - amúgy pedig hivatalosan szentté avatott - lengyel pápa is tudott.
Az egyházi vezetés ellentámadásba ment át és „keresztényüldözést” kiáltott. Ehhez persze az is szolgáltatott érveket, hogy az abortusztörvény miatt tüntető aktivisták templomokba törtek be és istentiszteleteket zavartak meg. Az egyház szemmel láthatóan nem tud mit kezdeni a globális járvánnyal, annak gazdasági, társadalmi következményeivel. Ehelyett az úgynevezett gender-ideológiával foglalkozik, vezető személyiségei elvitatják a női jogokat és a hagyományos családi értékek védelme ürügyén a családon belüli erőszaktévőket oltalmazzák.
A lengyel katolikus egyháznak feltehetően maga Ferenc pápa a legnagyobb gondja, az ő közvetlen stílusa és humanista tanítása merőben ellentétes a lengyel egyházi hierarchia által megjelenített fensőbbséges, konzervatív világgal. A válság másik oka a kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) Párt és a lengyel katolikus egyház között fennálló intim kapcsolat. A PiS az egyházi világképet mímeli politikai frazeológiájában, s meg is valósítja, amíg az megfelel napi érdekeinek. Az egyházi vezetés, a papság nagy része, a vallásos sajtó pedig kiszolgálja a párt ideológiai szükségleteit, s nagyszerű agitációs és propagandafelületet szolgáltat. Sokszor úgy tűnik, hogy az egyházi vezetés nem irányítja az eseményeket, hanem túsza a kormánypártnak.
Az iskolai hitoktatás erőltetése ennek a szövetségnek az alapja. Hogy ez mennyire ellentétes a társadalom szándékaival, azt egy minapi közvéleménykutatás is bizonyítja. Az OKO.press megbízásából az Ipsos megkérdezte a lengyeleket, mit gondolnak a vallásoktatásról? Hatvannyolc százalék kitessékelné a hitoktatókat az iskolákból és a vallásórákat átirányítaná a plébániákra. Csak 28 százalék ragaszkodik az iskolai vallásoktatáshoz. Ők a PiS szavazói.
