Vörös István: És még más csodák

Csak aki fönt járt már a csúcson,

az állhat meg úgy,

hogy semmi nem múlik a múlton,

nem abból tanul.

Csak aki lent járt már a mélyben,

tudja, mi az ég.

Senki sem lehet rossz egészen,

hiszen a felét

vagy kétharmadát leadhatja,

hogyha úgy a jobb.

Sosem jön éjjel a hajnalra.

A köd kavarog.

Nem a fák nőnek fel az égig,

az ég lehajol,

s a fejünkhöz ér, azt mesélik.

Földből van a hold.

De a nap nem tűzből készült,

ő adhat tüzet,

mikor fagytól halálra rémült,

sír az őrület –

így kezdődik el a józanság,

a mindentudás,

a kétfelé vágott valóság,

és még más csodák.