Csak aki fönt járt már a csúcson,
az állhat meg úgy,
hogy semmi nem múlik a múlton,
nem abból tanul.
Csak aki lent járt már a mélyben,
tudja, mi az ég.
Senki sem lehet rossz egészen,
hiszen a felét
vagy kétharmadát leadhatja,
hogyha úgy a jobb.
Sosem jön éjjel a hajnalra.
A köd kavarog.
Nem a fák nőnek fel az égig,
az ég lehajol,
s a fejünkhöz ér, azt mesélik.
Földből van a hold.
De a nap nem tűzből készült,
ő adhat tüzet,
mikor fagytól halálra rémült,
sír az őrület –
így kezdődik el a józanság,
a mindentudás,
a kétfelé vágott valóság,
és még más csodák.
