„Csók küldemény egymillió csókról, melyet Hortobágyi Margitkának szívélyes üdvözletemmel együtt küldök, és kérem ezen csókokat nekem ottlétemkor személyesen vissza adni. Itt küldöm el e kis helyen csókjaimat neked én, s majd ajkamról az ajkadra megy ez a csók küldemény” – íme egy képeslapüzenet a szerencsi Zempléni Múzeum gyűjteményéből, a 20. század első évtizedeiből. A szerző kilétét jótékony homály fedi, csak a monogramját ismerjük, ám mivel a csókoknak szánt keret belső felülete maszatos, a modern technika talán még a DNS-ét is azonosíthatná így száz év távlatából.
A világ első képeslapja ennél is idősebb: a rövid közlendők és üdvözletek praktikus formája, vagyis a képes levelezőlap százötven évvel ezelőtt 1870-ben jelent meg Poroszországban és Franciaországban. A képi kommunikációs „eszköz” hamar népszerűvé vált, mert olykor szavak nélkül is üzeneteket vitt magával: elárulta hol tartózkodik a feladó, jókedvű vagy mélabús, s az akkori körülményesebb utazási feltételek közepette olyan tájakra, városokba is elvitte a címzettet, ahol ő még sosem járt. Egy Kanadából vagy Párizsból, netán Japánból vagy Ausztráliából érkező újévi vagy karácsonyi köszöntő, születésnapra írt üzenet a múlt század hetvenes, nyolcvanas években becses kincsei voltak az átlagos magyar családoknak. Akkoriban csak háromévente lehetett nyugatra utazni, s hogy kalandvágy ne vigyen senkit se túlságosan messzire, a hivatalos költési keret sem volt több ötven dollárnál.
A képeslapok üzeneteit, történetét, századokat átívelő változásait A magyar képeslap története – Látóképek, csók küldemények, ünnepi üdvözletek” címet viselő, a Kossuth Kiadó által megjelentetett kötetben foglalta össze Petercsák Tivadar, az egri Eszterházy Egyetem Történelemtudományi Intézetének nyugalmazott egyetemi tanára, az egri Dobó István Vármúzeum volt igazgatója. Pályáját a Zempléni Múzeumban kezdte, s itt találkozott annak világviszonylatban is jegyzett, egymilliós képeslapgyűjteményével, amelynek darabjai illusztrálják zömmel a kiadványt. A történeti visszapillantásból kiderül: a képeslapok egyik őse Krisztus előtt 2000-ből származik, ebből a korból maradt fenn egy freskó, amelyen jól kivehető egy nyitott, s az írás mellett rajzzal is illusztrált levél. A képeslap aranykorában a városokat, üdülőhelyeket bemutató lapok voltak a leginkább elterjedtek, de nagy vágtát futott be az egyszerű, illusztráció nélküli levelezőlap. Ebből az 1869-re datálható első megjelenésének napján a pesti központi postahivatalnál mindjárt tízezer példány fogyott, s a Monarchiában másfél hónap alatt egymillió darabot vásároltak belőle, míg az Egyesült Államokban ez idő tájt egy hónap alatt 31 milliót. A Magyar Posta 1871-ben 2,5 millió, két évvel később pedig már 6,5 millió levelezőlapot kézbesített. Ha úgy tetszik, a lapon elférő rövid, lényegre törő üzenet volt a mai SMS elődje.
Szemléletesen érzékeltethető a képeslapok tematikai gazdagsága: városképek, közlekedési eszközök, népélet, helyi és országos események, képzőművészet, irodalom, színház, filmek, humor, reklám. A képeslapokon nyomon követhetjük a városok arculatának változásait éppúgy, mint a szokások, a társas érintkezési formák alakulását. Ami egykor olcsó és egyszerű levelezési eszköz, igazi tömegtermék volt, mára letűnt korszakok dokumentuma, magán- és közgyűjtemények becses anyaga, a hely- és életmódtörténeti kutatások fontos forrása lett – jegyzi meg a szerző. Ma már jórészt nosztalgiával gondolunk a képeslapokra, amelyek az új kommunikációs eszközök elterjedésével visszaszorultak, ám a karácsony és az új év időszakában mégis sokan választják ezt a régi formát szeretteik, távollévő rokonaik üdvözlésére.
A levéltitok nem betartható
A képeslap elődje a postai levelezőlap volt, amelynek megjelenésében komoly szerepe volt az önállóvá vált Magyar Királyi Posta első főigazgatójának, Gervay Mihálynak. A magyar képeslap kiadás kezdetét 1896-ra teszik, a milleniumi kiállításra készített képeslap-sorozat miatt. A levelező- majd a képeslap elfogadása azért volt különös postai szempontból, mert a levéltitok ezeknél a küldeményeknél nem volt betartható. A funkciója ennek megfelelően alakult: elsősorban rövid üdvözlésre, olyan köszöntésekre szánták és használták, amelyeknél a feladó nem bánta, ha más is látja. A képeslapküldés tehát egykor az információcsere, az üzenetküldés kedvelt módja volt.
Az 1960-70-es években még több tízmillió képeslapot vásároltak és adtak fel évente Magyarországon. Ma azonban már kevésbé népszerű, a digitális megoldások miatt jelentősen csökkent az elmúlt évtizedekben a magánszemélyek közötti levelezés, és üdvözlés, legyen szó klasszikus borítékba tett levélről, vagy képeslapról – mondta a Népszavának Panulin Ildikó, a Magyar Posta sajtószóvivője. Hozzátette: a képeslap a postai terminológiában már több évtizede egyszerű levél, így azok feladásairól nincsenek adataik, csak a képeslapok postai forgalmazásáról. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy évről évre csökken a postákon eladott képeslapok száma, évente átlagosan 10 százalékkal. A Magyar Posta az elmúlt pár év átlagában évente mintegy 1,2 -1,4 millió darab képeslapot értékesített, az idei évben azonban ennél alacsonyabb mennyiséget, várhatóan 1 millió darabot vásárolnak meg az ügyfelek. Ez jelentősebb csökkenés a korábbi évekhez képest, és a szakemberek azt feltételezik, hogy az egyébként is természetes lemorzsolódást az új koronavírus járvány és az emiatt bevezetett korlátozó intézkedések erősítették fel. Az elmúlt években a képeslap forgalmazás 35 százalékát a karácsonyi, több mint 10 százalékát pedig a húsvéti szezonális képeslapok adták, emellett még a születésnapi, névnapi, egyéb köszöntő témájú képeslapok iránt volt érdeklődés – tette hozzá a szóvivő. Megjegyezte: továbbra is kelendőek a helyi jellegű képeslapok, amelyek forgalma május-augusztus hónapokban koncentrálódik a turisztikailag kiemelt településeken, de kedveltek a szezonális, a virágos és az alkalmi képeslapok, amelyekből évente meg-megújuló kollekció kerül ki a postákra.
