posta;

2020-12-31 09:00:00

Szívélyes üdvözlettel – Egy eltűnőben lévő világ

A képeslapok kora leáldozóban, a rövid, kedves üzenetek, karácsonyi jókívánságok leginkább elektronikusan jutnak el a címzetthez. A gyűjtők és a kutatók azonban szenvedélyesen ragaszkodnak ennek az eltűnőben lévő világnak minden darabjához.

„Csók küldemény egymillió csókról, melyet Hortobágyi Margitkának szívélyes üdvözletemmel együtt küldök, és kérem ezen csókokat nekem ottlétemkor személyesen vissza adni. Itt küldöm el e kis helyen csókjaimat neked én, s majd ajkamról az ajkadra megy ez a csók küldemény” – íme egy képeslapüzenet a szerencsi Zempléni Múzeum gyűjteményéből, a 20. század első évtizedeiből. A szerző kilétét jótékony homály fedi, csak a monogramját ismerjük, ám mivel a csókoknak szánt keret belső felülete maszatos, a modern technika talán még a DNS-ét is azonosíthatná így száz év távlatából.

A világ első képeslapja ennél is idősebb: a rövid közlendők és üdvözletek praktikus formája, vagyis a képes levelezőlap százötven évvel ezelőtt 1870-ben jelent meg Poroszországban és Franciaországban. A képi kommunikációs „eszköz” hamar népszerűvé vált, mert olykor szavak nélkül is üzeneteket vitt magával: elárulta hol tartózkodik a feladó, jókedvű vagy mélabús, s az akkori körülményesebb utazási feltételek közepette olyan tájakra, városokba is elvitte a címzettet, ahol ő még sosem járt. Egy Kanadából vagy Párizsból, netán Japánból vagy Ausztráliából érkező újévi vagy karácsonyi köszöntő, születésnapra írt üzenet a múlt század hetvenes, nyolcvanas években becses kincsei voltak az átlagos magyar családoknak. Akkoriban csak háromévente lehetett nyugatra utazni, s hogy kalandvágy ne vigyen senkit se túlságosan messzire, a hivatalos költési keret sem volt több ötven dollárnál.

A képeslapok üzeneteit, történetét, századokat átívelő változásait A magyar képeslap története – Látóképek, csók küldemények, ünnepi üdvözletek” címet viselő, a Kossuth Kiadó által megjelentetett kötetben foglalta össze Petercsák Tivadar, az egri Eszterházy Egyetem Történelemtudományi Intézetének nyugalmazott egyetemi tanára, az egri Dobó István Vármúzeum volt igazgatója. Pályáját a Zempléni Múzeumban kezdte, s itt találkozott annak világviszonylatban is jegyzett, egymilliós képeslapgyűjteményével, amelynek darabjai illusztrálják zömmel a kiadványt. A történeti visszapillantásból kiderül: a képeslapok egyik őse Krisztus előtt 2000-ből származik, ebből a korból maradt fenn egy freskó, amelyen jól kivehető egy nyitott, s az írás mellett rajzzal is illusztrált levél. A képeslap aranykorában a városokat, üdülőhelyeket bemutató lapok voltak a leginkább elterjedtek, de nagy vágtát futott be az egyszerű, illusztráció nélküli levelezőlap. Ebből az 1869-re datálható első megjelenésének napján a pesti központi postahivatalnál mindjárt tízezer példány fogyott, s a Monarchiában másfél hónap alatt egymillió darabot vásároltak belőle, míg az Egyesült Államokban ez idő tájt egy hónap alatt 31 milliót. A Magyar Posta 1871-ben 2,5 millió, két évvel később pedig már 6,5 millió levelezőlapot kézbesített. Ha úgy tetszik, a lapon elférő rövid, lényegre törő üzenet volt a mai SMS elődje.

Szemléletesen érzékeltethető a képeslapok tematikai gazdagsága: városképek, közlekedési eszközök, népélet, helyi és országos események, képzőművészet, irodalom, színház, filmek, humor, reklám. A képeslapokon nyomon követhetjük a városok arculatának változásait éppúgy, mint a szokások, a társas érintkezési formák alakulását. Ami egykor olcsó és egyszerű levelezési eszköz, igazi tömegtermék volt, mára letűnt korszakok dokumentuma, magán- és közgyűjtemények becses anyaga, a hely- és életmódtörténeti kutatások fontos forrása lett – jegyzi meg a szerző. Ma már jórészt nosztalgiával gondolunk a képeslapokra, amelyek az új kommunikációs eszközök elterjedésével visszaszorultak, ám a karácsony és az új év időszakában mégis sokan választják ezt a régi formát szeretteik, távollévő rokonaik üdvözlésére.

A levéltitok nem betartható

A képeslap elődje a postai levelezőlap volt, amelynek megjelenésében komoly szerepe volt az önállóvá vált Magyar Királyi Posta első főigazgatójának, Gervay Mihálynak. A magyar képeslap kiadás kezdetét 1896-ra teszik, a milleniumi kiállításra készített képeslap-sorozat miatt. A levelező- majd a képeslap elfogadása azért volt különös postai szempontból, mert a levéltitok ezeknél a küldeményeknél nem volt betartható. A funkciója ennek megfelelően alakult: elsősorban rövid üdvözlésre, olyan köszöntésekre szánták és használták, amelyeknél a feladó nem bánta, ha más is látja. A képeslapküldés tehát egykor az információcsere, az üzenetküldés kedvelt módja volt.

Az 1960-70-es években még több tízmillió képeslapot vásároltak és adtak fel évente Magyarországon. Ma azonban már kevésbé népszerű, a digitális megoldások miatt jelentősen csökkent az elmúlt évtizedekben a magánszemélyek közötti levelezés, és üdvözlés, legyen szó klasszikus borítékba tett levélről, vagy képeslapról – mondta a Népszavának Panulin Ildikó, a Magyar Posta sajtószóvivője. Hozzátette: a képeslap a postai terminológiában már több évtizede egyszerű levél, így azok feladásairól nincsenek adataik, csak a képeslapok postai forgalmazásáról. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy évről évre csökken a postákon eladott képeslapok száma, évente átlagosan 10 százalékkal. A Magyar Posta az elmúlt pár év átlagában évente mintegy 1,2 -1,4 millió darab képeslapot értékesített, az idei évben azonban ennél alacsonyabb mennyiséget, várhatóan 1 millió darabot vásárolnak meg az ügyfelek. Ez jelentősebb csökkenés a korábbi évekhez képest, és a szakemberek azt feltételezik, hogy az egyébként is természetes lemorzsolódást az új koronavírus járvány és az emiatt bevezetett korlátozó intézkedések erősítették fel. Az elmúlt években a képeslap forgalmazás 35 százalékát a karácsonyi, több mint 10 százalékát pedig a húsvéti szezonális képeslapok adták, emellett még a születésnapi, névnapi, egyéb köszöntő témájú képeslapok iránt volt érdeklődés – tette hozzá a szóvivő. Megjegyezte: továbbra is kelendőek a helyi jellegű képeslapok, amelyek forgalma május-augusztus hónapokban koncentrálódik a turisztikailag kiemelt településeken, de kedveltek a szezonális, a virágos és az alkalmi képeslapok, amelyekből évente meg-megújuló kollekció kerül ki a postákra.