Kormányzati durca

Az év végén kormányunk magatartásán a sértődöttség jelei mutatkoztak. Mondhatni, bevágták a durcát.

Nem volt ez egészen új, csak eddig reszortfeladatként a külügyminiszter egy személyben töltötte be a szerepet. Amikor éppen nem rendelt be nagyköveteket, akkor a magyar külképviseleteket utasította sértett válaszcikkekre a kormányt ért kritikák nyomán. Többen igaznak is vélték a Hírcsárda 2019-es hírét: „Szijjártó Péter bekérette Ferenc pápát”. Megérdemelte volna. Nem Szijjártó, hanem a pápa. Ha szerencséje van, kihúzza nyárig, hátha akkor a jacht-office helyszínén állítják a szőnyeg szélére. Csak nem tudom, van-e egy jachton szőnyeg.

Mára a durca általános vezetői magatartássá vált. Hiszen a lelküket teszik ki értünk, még karácsony és szilveszter táján is sokszáz milliárd eltüntetésén fáradoztak, míg mi léhán ünnepeltünk a karanténban. És mi a hála? Semmi. Külföldi barátaik gyérülnek, Trump megbukott, Lukasenka bajban, Putyint is vegzálják egy bagatell mérgezésért. A kormány lassan saját népében sem bízhat. Kígyót melengetett a keblén. Ahogy a Himnuszban: „Hányszor támadt tenfiad/ Szép hazám, kebledre”. Hát most dettó. Tenfi és tenlány fölös számban kokettál az ellenzéki listával. A szilveszteri árusoknál kapós volt a Müller Cecília-álarc és a szívószálon lefelé kapaszkodó cuki kis Szájerke.

Nem csoda, hogy a kormány truccol. Karácsonyi anzikszok helyett sértődött válaszokat küldözget a négy égtáj felé. Orbán levélben oktatja ki pártcsaládja frakcióvezetőjét, aki „bennünket okol, amiért nem teljesültek az EB elnöki székét megcélzó ambíciói”, és rossz barátokkal flörtöl: „jöjjenek a szociáldemokraták, aztán a baloldali liberálisok, hamarosan a zöldek és ki tudja, hol a vége. Hiába, a lejtőn nem lehet megállni.” Hát tényleg. A zöldek, annál már valóban nincs lejjebb.

A vagdalkozásba eddig nem bocsátkozó (elég neki Matolcsyval kínlódni) pénzügyminiszter is kénytelen morcoskodni picit. Kiosztotta Surányi Györgyöt, mert az bírálni merte a gazdasági válság kezelését: „A DK-Momentum szintű érveket hagyja azokra, akik … a gazdasági visszaesésnél a politikai hasznukat keresik”.

Schmidt Mária a kormánykritikus interjút adó Kis Jánosnak válaszolt: „arrogáns és nyilvánvaló otrombaságra vetemedik”, „a CEU elefántcsonttornyából nem lát ki”. A méltatlankodás szemléletes hasonlatokra inspirálja: Kis érvelése „olyan színvonaltalan. Olyan lapos. Mint a tevef…s.” A tevefosban az egyik betű illedelmes kipontozása az úri modor és az erkölcsi felsőbbrendűség cáfolhatatlan bizonyítéka. Kis, sehol se vagy!

George Clooney egy futó megjegyzése Orbánra a Kormányzati Tájékoztatási Központból azonnal Kormányzati Tajtékoztatási Központot csinált. A Központ szóvivője szerint Clooney Soros cimborája, aminél nagyobb sértés nincs is. Durcájának hangot adott Gulyás, Szijjártó, Deutsch és Menczer Tamás is. Varga Judit a bosszú kifinomult, nőies változatát választva kávéra invitálta a sztárt. Szerintem nemrég látta az Arzén és levendulát.

Önmagában érdekes fejlemény, hogy a máskor sikerrel tematizáló kormány egyre inkább reagál. Már nemcsak erőszakos, hanem érzékeny is, igazi fájvirág. Bármely pillanatban képes az önelégült napóleoni ábrázatot a fájdalmas szűzére cserélni. Úgy érzi, már nem elég a hatalom magabiztossága: rá van szorulva a rokonszenvre és az együttérzésre is. Ez új.

A kormányzati durcának számos alfaja létezik. A legnagyobb tradíciója a „szittyadurcának” van. Ilyenkor a „ne bántsd a magyart!” felhördülést habozás nélkül átcsúsztatják a „ne bántsd a kormányt!” kiáltásba. Ebben is Szijjártó volt az úttörő: „A magyar egy több mint ezer éves nemzet, mely nem kér a szánalmas, képmutató gyámkodásból”. A szittyadurca művészi kifejezése az év végi ultrabárgyú oktatófilm a pozsonyi csatáról, amelyben az egész Nyugat, az „egykori NATO” támadt igaztalanul a magyarokra. Mert már akkor is utálták Orbánt. Vagy Árpádot, mindegy.

Szép sikereket ért el a „járványdurca” is. Ez mindenkinek szól, aki nem méltányolja eléggé a kormány válságkezelő lépéseit. A Fidesz év végi közleménye szerint „szégyen, amit a baloldal egész évben művelt”, „akadályozni akarja a járvány elleni védekezést”. Bayer ezt felsőfokra emeli, amikor gonosz oltásellenességgel, ezáltal saját szavazóbázisa kissé logikátlan kiirtásával vádolja meg az ellenzéket. Van még a „tolvajdurca” a korrupció bármely felemlegetése esetén, valamint „focidurca” azokkal a hülyékkel szemben, akik sokallják a stadionokat. Orbán az év utolsó interjújában is méltatlankodott egyet: „nem normális hozzáállás sajnálni a pénzt sportpályákra”.

A duzzogás ragadós. Van ellenzéki durca is, amikor azon értetlenkedünk, ez a balga nép hogyhogy nem kapott még kapára-kaszára, vagy legalább nem jelentkezett tömegesen szavazatszámlálónak. Semmivel sem célravezetőbb a kormányzati sértődésnél.

De vigyázzon mindenki azzal a durcával! Olvasom az Értelmező szótárban, hogy durca a neve egy bizonyos rizsfűnek is, amely „háromhímes és kétanyás gyomnövény”. Uramjézus! Kétanyás? A rizsfű is az Alaptörvényt fúrja? Szörnyű. Már a durca is a kormány ellen van.