Bár a miniszterelnök már jó ideje mondja, hogy készen van a terv a tömeges oltásra, az erről szóló első érdemi tájékoztató csak az új év hajnalán került a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) honlapjára. Eszerint az érintetteket hét kategóriába osztották. Az I. kategóriába az egészségügyben dolgozók kerültek az orvosoktól a takarítókig. Beoltásuk meg is kezdődött, és azt az intézményekben szervezik meg. Ugyancsak az intézményekben fogják megoldani a II. osztályba soroltak, a szociális ellátásban dolgozók és az ilyen ellátásban részesülők oltását. A III. kategóriába „a Covid–19-fertőzés szempontjából kockázati csoportba tartozó 60 évesnél idősebbek” kerültek. Ők az internetes regisztráló felületen vagy postai levélben jelentkezhetnek oltásra. A IV. osztály az állami alkalmazottak két olyan csoportjából áll, amelyek a munkájuk során közvetlenül kapcsolatba kerülnek a lakossággal. Ők a rendvédelmisek, a kormánytisztviselők, akiknek oltását a munkahelyükön fogják megszervezni.
Az V. kategóriába a 18-59 évesek tartoznak, akiknél fennállnak „a fokozott kockázatot jelentő alap/társbetegségek”. Az ő jelentkezésükre ugyancsak a kormányzati vakcinaportálon számítanak. VI.-ak lesznek a sorban a „kritikus infrastruktúrában dolgozók”. Végül a VII.-be jöhet mindenki más, azaz valamennyi 18-59 éves, akik a fenti csoportokba nem tartoznak.
Ugyan még nem tudni, hogy hányféle vakcina honnan és mikor érkezik az országba így azt sem, hogy az egyes kategóriába sorolt csoportok mikor kerülhetnek sorra, az oltási terv három szempontból enélkül is megítélhető. Egyrészt mutatnia kell, hogy a kormány kiket és mennyire tart fontosnak a járvány megelőzése szempontjából, másrészt lehetővé kell tennie az érintettek számára, hogy ők maguk felmérjék, hogy hol is állnak a sorban. Harmadszor pedig látszódhat a terven, hogy az mennyire végrehajtható, a védekezésért felelősök mennyire értik a dolgukat. A nyilvánosságra került tervezet éppen e szempontból vetett fel kérdéseket és váltott ki vitákat a közönségben.
A terv szerint csak azok kaphatnak oltást, akiknek van tajszámuk. E kritériumra nem tér ki részletesen az oltási terv, így kérdéses, hogy kaphat-e oltást az, aki egészségügyi ellátást már csak térítés ellenében vehet igénybe. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) nyári adatközlése szerint 2019-ben 532 ezer olyan ember volt, akinek munkaviszony vagy egyéb jogosultság hiányában be kellett volna jelentkeznie egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére, de ennek mégsem tett eleget.
A vakcinát csak azok kaphatják meg, akiknél az elmúlt hat hónapban nem igazolták a koronavírus-fertőzést. Az nem derül ki a tájékoztatóból, hogy ezt miként ellenőrzik, de a tavaszi hullámban a fertőzésen átesettek oltását javasolják. További bizonytalanságot okoz, hogy az oltási terv bár hivatkozik a fokozott kockázatot jelentő alapbetegségekre, de azok listája nem ismert.
Különösen kétséges a harmadik kategória kétféleképpen érthető megfogalmazása: ha oda a 60 évesek közül csak az alapbetegségük miatt különös kockázatot viselők tartoznak, akkor a 60 feletti egészségesek sehova sem nyertek besorolást. Ezzel szemben ha úgy értik ( bár nem azt írják), hogy minden hatvan felettit a harmadik kategóriában oltanak, akkor az egészséges időseket sikerült sokkal előbbre sorolni, mint a betegségük miatt súlyosan veszélyeztetett, V. kategóriás fiatalabbakat.
Az első reakciók között többen felvetették, hogy a pedagógusokat külön nem említi a prioritási sor. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete a lista megjelenés után néhány órával követelte, hogy az egészségügyben és a szociális területen dolgozók után legyenek azok között, akiket oltanak.
Bár nem fog minden jogosult kérni a vakcinából és lehetnek átfedések is az egyes csoportok között, ki-ki jobban felmérheti a helyét a sorban, ha látja, hogy hányan lehetnek a nála magasabb priorításúak. Egyelőre annyit tudunk biztosan, hogy a Pfizer vakcinájából 4,4 millió adag érkezik Magyarországra 2020-21-ben. Ez 2,2 millió embernek elegendő. Ebből kezdődött meg az egészségügyiek oltása, ebben az ágazatban kereken 120 ezren dolgoznak. A II.-es kategórában a szociális ellátók 170 ezren vannak, ők a bentlakásos intézményekben mintegy további 90 ezer embert gondoznak. A III-as kategóriába, ha valamennyi 60 évesnél idősebb beletartozik, akkor az 2,6 millió embert jelent. A IV-es kategóriához tartozók nincsenek többen 100 ezer embernél.
Az V. kategória létszáma igencsak kérdéses, mivel nincs lista az oltás szempontjából döntő társbetegségekről. Szakmai publikációk idesorolják a 60 évnél idősebbeket és a krónikus alapbetegségben (pl. magas vérnyomás, cukorbetegség, szív- és érrendszeri, krónikus légúti és daganatos megbetegedésben) szenvedőket. Néhány alapbetegséget különösen gyakran emlegettek az operatív törzs napi veszteség ismertetőin is, ezekről vannak országos előfordulási adatok is. Így magas vérnyomásos felnőtt 2,4 millió van az országban, gyógyszert kiváltó cukorbeteg 2019-ben a NEAK adatai szerint 720 ezer volt. S bár a napi jelentésekben külön ritkán jegyezték fel az elhízást, mint alapbetegséget, számos kezelőorvos ezt látta a legjelentősebb halálos kockázatnak. A hazai felnőttek között ők 2,4 millióan vannak. A bizonytalanságot növeli, hogy egyes kormányzati körök szerint a szóban forgó betegségeknél csak a súlyosabb, például kórházi kezelést is igénylő állapotot kellene figyelembe venni az oltásra várók sorolásánál.
A VI. kategóriában nem tudunk maximális létszámot becsülni, ide olyan intézmények és vállalkozások tartoznak, amelyek a közlekedésben, az energiaellátásban, vagy például a digitális infrastruktúra fenntartásába játszanak fontos szerepet.
A tervezet kivitelezhetőségével, átgondolhatóságával a legtöbb kételyt ugyancsak a fokozott kockázatot jelentő alapbetegségek kezelése veti fel, maga a dokumentum is úgy fogalmaz: „Elsőként a www.vakcinainfo.gov.hu internetes oldalon regisztráltak védőoltása javasolt, de nem ismert, hogy a regisztráció hogyan köthető össze a krónikus alapbetegségre vonatkozó adatokkal.” Azaz ők sem tudják, hogy mindezt hogyan lehet összekötni a tajszámmal.
