Mi asszonyunk

Kis túlzással, de mondhatjuk, hogy ez egy magyar vakcina, amerikai pénz és magyar ész van benne. Büszkék lehetünk a tudós asszonyra, aki egy kisújszállási asszonyság egyébként, mint megtudtam – mondta a miniszterelnök, talán nem is sejtve, hogy magára vonja a fél ország haragját.

Pedig, higgyék el, nem akart rosszat a mi emberünk (uraságunk). Csak – ahogy mindig – igyekezett mondatait faék egyszerűségűre csiszolni. Hogy minden magyar megértse, határon innen és túl. Hogy legyünk büszkék arra, hogy magyarok vagyunk. Itt van például ez a Pfizer – „azt hiszem, így kell mondani” – vakcina, aminek a fejlesztésében benne van „egy német prof is”, de azért főleg a magyarok érdeme, hogy a világ mégsem pusztul el. Avagy Nemes Magyar Papp Lajos Szívsebész szavaival: „a sötét világban az egész Földre kiterjedően, a vaksötét Európában lángot kell gyújtanunk, fényt kell sugároznunk!“

Sajnálatos módon éppen a Covid-vakcina kifejlesztése mutatott rá arra, hogy milyen távol vagyunk mi, magyarok a fény sugárzásától. Természetesen nem mentálisan, hiszen kutatóink világszínvonalúak, ki ne tudná, hogy tizenöt Nobel-díjast adtunk a világnak? Azt már kevesebben, hogy közülük tizenhárman már régen nem Magyarországon éltek, amikor megkapták a díjat, és mindössze egy volt, aki idehaza halt meg. Igaz, ő is inkább Berlinben helyezte el életműve darabjait. És Kertész Nobelje kapcsán sem az volt a fontos, mit gondolt rólunk, magyarokról, hanem hogy rajta keresztül az összmagyarságra hullik a dics és a fény.

Mostanában a kisújszállási asszonyság kapcsán merül fel egy újabb magyar Nobel lehetősége. Pedig Karikó Katalin már 1985-ben, amikor kénytelen volt elhagyni az országot, is ugyanazon dolgozott, ami most az áttörést hozta meg neki és kutatócsoportjának. Akkor pénzhiány miatt kirúgták a szegedi kutató központból. De ő nem adta fel, Amerikában is évekig kutatott, sokszor került zsákutcába, de ment előre. Igaz, ehhez az is kellett, hogy fizessék a kutatásait. És a tévedéseit. Tudniillik az alapkutatások természete olyan, hogy száz ötletből legfeljebb egyből lesz „valami”, és az sem biztos.

„Arra jutottunk, hogy ha maradunk, akkor valószínűleg panaszkodó, középszerű kutatók lettünk volna” – mondta Karikó egy interjúban. A miniszter pedig azt mondta: a cél az, hogy „minden, kutatásra fordított állami támogatás kézzelfoghatóan térüljön meg a magyar gazdaság és a magyar társadalom számára.” Értsd: ne panaszkodj, majd mi megmondjuk, mi a hasznos, te csak hozd a Nobelt! Csak az a bökkenő, hogy nincs az az állam, amelyik képes megmondani, melyik kutatásból lesz valami. És nem is dolga. Az állam, ha büszke akar lenni a kutatóira, csak egyet tehet: képességeihez mérten finanszírozza az alkalmazott és alapkutatásokat; olyan környezetet teremt, amelyben a kutatók inkább itthon szeretnének maradni, vagy ahová haza szeretnének jönni akár egy jobban felszerelt nyugat-európai vagy amerikai laborból is.

Addig marad nekünk egy másik büszkeség: egy német cég Magyarországon gyártja majd az ampullát, amibe a vakcina kerül.